Számvitelt és könyvvizsgálatot érintő módosítások

Időrendben az alábbi törvények érintették a számviteli témakört:

- a közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetéséről szóló 2024. évi LXXXII. törvénnyel összefüggő törvények módosításáról szóló 2025. évi LXXX. törvény, 

- az egyes adótörvények adminisztrációt csökkentő és jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2025. évi LXXXIII. törvény.

- a vállalkozások adóterheit csökkentő intézkedésekről szóló 2025. évi LXXXIV. törvény.

Közhiteles adatok pontosítása

A számviteli törvény 151.§ (8) bekezdése értelmében a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartása tartalmazza az engedéllyel rendelkezők adatait:

a) regisztrálási számát,

b) természetes személyazonosító adatait,

c) lakcímét és levelezési címét,

d) hatósági igazolványának számát, a hatósági igazolvány kiadásának időpontját,

e) szakképesítését – mérlegképes könyvelői szakképesítés esetében a szakot is –, valamint az engedélyezés szempontjából mérlegképes könyvelői szakképesítésnek elismert szakirányú egyetemi, főiskolai végzettségét,

f) e) pont szerinti szakképesítését, végzettségét igazoló oklevél, bizonyítvány számát, a kiállító intézmény nevét, a kiállítás keltét,

g) az engedélyezéshez előírt számviteli, pénzügyi vagy ellenőrzési gyakorlata megszerzésének helyét, időtartamát, valamint annak a munkakörnek vagy tevékenységnek a megnevezését, amelyben a szakmai gyakorlatot jellemzően megszerezték,

h) regisztrálási szakterületét, valamint

i) szakmai továbbképzési kötelezettségének teljesítését.

A szabály tartalmilag nem változott érdemben, csak eddig a számviteli törvény 151.§ (8a) bekezdése azt tartalmazta, hogy a fenti adatokból a „természetes személyazonosító adatai” és a „lakcímét és levelezési cím” nem közhiteles adat, a most hatályba lépő szabályban pedig tételesen nevesítésre kerül a többi pont ((a) és d)–i) pont), mint a közhiteles adatok köre.

Kapcsolt vállalkozások közötti elszámolóár miatti korrekciós különbözet elszámolásának pontosítása

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben (a továbbiakban: Tao. törvény) a kapcsolt vállalkozások közötti elszámolóár (transzferár) korrekcióra vonatkozó szabályok az elmúlt időszakban módosultak, adóalap-korrekció felmerülése esetén a szokásos piaci tartományon belül a mediánra történő kiigazítás szabálya került előírásra arra az esetre, ha az adózó nem piaci árat alkalmaz.

Ugyanakkor az adóalap-korrekció elkerülését lehetővé tevő számviteli transzferár korrekciós különbözet tekintetében indokolt biztosítani, hogy a számviteli elszámolás keretében önkéntesen kiigazított ellenérték esetén a szokásos piaci tartományon belül bárhol elhelyezkedhessen a korrekció, azaz a számviteli elszámolásokat nem kötelező a mediánra kiigazítani. A módosítás az eszközök bekerülési értékére, a nettó árbevételre, illetve a költség és ráfordítás elszámolására vonatkozó előírásokat érinti:

– Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét módosítja a Tao. törvény szerinti szokásos piaci ár (szokásos piaci tartomány) és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetből a felek megállapodása alapján – a mérlegkészítés időpontjáig – utólag elszámolt összeg, abban az esetben, ha a Tao. törvény 18. §-a alapján a beszerzőnek a beszerzésre tekintettel a társasági adó alapját módosítani kellene, amennyiben a különbözetet a könyvviteli elszámolásában a bekerülési érték módosításaként nem szerepeltetné. 

– Az értékesítés nettó árbevételét módosítja a Tao. törvény szerinti szokásos piaci ár (szokásos piaci tartomány) és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetből a felek megállapodása alapján – a mérlegkészítés időpontjáig – utólag elszámolt összeg, abban az esetben, ha a Tao. törvény 18. §-a alapján az értékesítőnek az értékesítésre tekintettel a társasági adó alapját módosítani kellene, amennyiben azt a könyvviteli elszámolásában az értékesítés nettó árbevétele módosításaként nem szerepeltetné.

– Jellegének megfelelően elszámolt költség, ráfordítás értékét módosítja a Tao. törvény szerinti szokásos piaci ár (szokásos piaci tartomány) és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetből a felek megállapodása alapján – a mérlegkészítés időpontjáig – utólag elszámolt összeg, abban az esetben, ha a Tao. törvény 18. §-a alapján a szolgáltatást igénybe vevőnek az igénybe vett szolgáltatásra tekintettel a társasági adó alapját módosítani kellene, amennyiben a különbözetet a könyvviteli elszámolásában a szolgáltatás igénybevétele miatti költség, ráfordítás értékének módosításaként nem szerepeltetné.

Így azonos a megítélés azzal, mintha eleve a korrigált árat alkalmazták volna, ezáltal mentesülnek a társasági adóalap korrekciója alól.

Devizás értékelés árfolyamának változása

A valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (a továbbiakban együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát:

– a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán, vagy 

– a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.

Nem változott, hogy az átszámításra előírt főszabálytól, azaz a fenti devizaárfolyamok használatától el kell térni, ha a hitelintézet, a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által nem jegyzett valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani. Ebben az esetben eddig azt tartalmazta a törvény, hogy „országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján” kell az árfolyamot megállapítani. Ezt az elavult szófordulatot törtölték a törvényből, és úgy fogalmaz a jogszabály, hogy „a valuta szabadpiaci árfolyamán, a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítani.”

Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítésére vonatkozó értékhatár változása

A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítésére vonatkozó, számviteli törvényben meghatározott értékhatárok 2023-ban megemelésre kerültek, azonban az Európai Unió ezt követően fogadta el a 2013/34/EU számviteli irányelv értékhatárainak emeléséről szóló irányelv-módosítást. Ez az irányelv 2023. december 21-én került kihirdetésre, amely egyrészt az elmúlt évtized során tapasztalt inflációs hatásra válaszul (az euróövezetben 24,3 %-ot, az Unió egészében pedig 27,2 %-ot ért el), másrészt az adminisztratív terhek racionalizálása érdekében 25%-kal megemelte a mikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozásokra vagy csoportokra vonatkozó, euróban meghatározott méretkritériumokat.

A fenti megemelt irányelvi értékhatárok lehetőséget adnak az értékhatárok további emelésére. A módosítás 20%-kal emeli meg a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítésére vonatkozó értékhatárokat.

Egyéb szabályok változatlanok, azaz nem készíthet mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót

a) a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 14. pontja szerinti befektetési vállalkozás,

b) a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 15. pontja szerinti pénzügyi holdingvállalkozás.

Jogelőd nélkül alapított vállalkozónál, ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek az adatai hiányoznak, vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható adatokat és – ha van – a megelőző (első) üzleti év éves (éves szintre átszámított) adatait kell figyelembe venni.

Ha a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó a feltételeknek két egymást követő üzleti évben nem felel meg, akkor a második üzleti évet követő évtől éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót köteles készíteni. Ezt az esetet kivéve a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló választása esetén a vállalkozó választásától leghamarabb három, mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóval lezárt üzleti év után térhet el. Ha a vállalkozó a következő üzleti évtől már nem készít mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót, akkor a következő üzleti év nyitó adatai azonosak lesznek az előző üzleti év megfelelő záró adataival.

Az egyes adótörvények adminisztrációt csökkentő és jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2025. évi LXXXIII. törvény módosította a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvényt is, az alábbiak szerint:

Minősítés feltételének változása

Egyes gazdálkodók esetében csak minősített kamarai tag könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég végezhet jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet.

A módosítás a minősítések feltételeként előírt szakmai minősítő vizsga kérelem benyújtását megelőző öt éven belüli teljesítésének korlátját szünteti meg, a jövőben a szakmai minősítő vizsga időkorlát nélkül elfogadható.

Tájékoztatási határidő változtatása

A jelenleg hatályos előírások szerint a közfelügyeleti hatóságnak a különböző igazolások, engedélyek és minősítések megadásáról, valamint ezek visszavonásáról szóló döntéséről (határozatáról) azok véglegessé válásával egyidejűleg kell a kamarát tájékoztatnia.

Az „egyidejű” tájékoztatás a gyakorlatban azonban nem mindig lehetséges, mivel a döntések (határozatok) véglegessé válásának időpontja nem minden esetben egyezik meg a közfelügyeleti hatóság által kiállított határozatok dátumával. Az elektronikus ügyintézés szabályai szerint ugyanis e tekintetben a határozatok letöltésének az időpontja az irányadó. Így emiatt az érintett rendelkezések pontosítása, 30 napos határidő előírása szükséges.

Hitelintézet könyvvizsgálatához előírt banki szakmai gyakorlat igazolás megszüntetése

A hatályos előírások szerint hitelintézetek könyvvizsgálatát még pénzügyi intézményi minősítéssel rendelkező kamarai tag könyvvizsgálók is csak akkor végezhetik, ha rendelkeznek a közfelügyeleti hatóság által elismert, megfelelő banki szakmai gyakorlatot igazoló dokumentummal. A minőségellenőrzési tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy e banki igazolás tényleges szakmai hozzáadott értéke folyamatosan csökken, miközben fenntartása aránytalan adminisztratív terhet jelent mind a könyvvizsgálók, mind a közfelügyeleti hatóság számára. Mivel sem az Európai Unió vonatkozó irányelvei, sem más hatályos jogszabályok nem követelik meg ilyen igazolás meglétét, a módosítás e kötelezettség megszüntetésére irányul.

A cikk szerzője:
Dr. Füredi-Fülöp Judit
okleveles könyvvizsgáló, ME GTK Pénzügyi és Számviteli Intézetének egyetemi docense,
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

Várkonyiné Dr. Juhász Mária
okleveles könyvvizsgáló, ME GTK Pénzügyi és Számviteli Intézetének intézetigazgató egyetemi docense,
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója