A beszámolót érintő szabályozási változások

Szerződés elszámolási egysége

A számviteli törvény (a továbbiakban: Sztv.) 2020. január 1-ével vezette be a szerződés elszámolási egységére vonatkozó elszámolási elveket az éven átnyúló, egyedi megrendelések alapján készülő termékekre, szolgáltatásokra. A jogszabály eredeti szövege alapján ezzel a módszerrel - a teljesítési fok meghatározásával és az árbevétel aktív, vagy passzív időbeli elhatárolásával – kellett meghatározni a megrendelő igényei alapján készülő nagy tömegben előállított termékekhez kapcsolódó év végi árbevételt. Ezen elszámolási szabályok alkalmazása azonban nem indokolt, illetve nehézséget okozhat bizonyos sorozatgyártásra irányuló szerződések esetében, ezért a számviteli törvény mostani változása értelmében, ha a szerződés(ek) tárgya egy terméknek azonos munkafolyamattal, nagy tömegben, sorozatosan történő gyártására irányul, akkor a vállalkozó dönthet úgy, hogy nem alkalmazza az ún. projektszámvitelt.

Fejlesztésre kapott támogatások

Az uniós és hazai forrású támogatási pályázatoknál egyaránt jellemző az előleg alapú finanszírozás, valamint az utólagos, akár több év elteltét követő elszámolás. A számviteli törvény előírásai alapján nem egységesek a szerződésben szereplő támogatási összeg egyéb bevételkénti kimutatásának szabályai a költségek (ráfordítások) ellentételezésre kapott támogatások, valamint a fejlesztési célú támogatások esetében.

Amennyiben az üzleti évben felmerült költségekhez és ráfordításokhoz, valamint fejlesztéshez kapcsolódó támogatási bevételekkel való elszámolás és a pénzügyi rendezés még az adott évben megtörténik, úgy a támogatás összegének egyéb bevételként történő elszámolására a pénzügyi rendezés időpontjában van lehetőség, mind a költségek (ráfordítások) ellentételezésre kapott támogatások, mind pedig a fejlesztési célú támogatások esetében.

Ha az előző esettől eltérően a támogató szervvel való elszámolás mérlegkészítésig megtörténik, azonban a támogatási összeg csak egy mérlegkészítés utáni időpontban kerül pénzügyileg rendezésre, akkor a hatályos előírások alapján különbséget kell tennünk az egyes támogatás típusokhoz kapcsolódó bevétel elszámolási lehetőségek között:

• Költségek (ráfordítások) ellentételezésére kapott támogatás esetében a kedvezményezettnek a támogató szervvel szemben fordulónapra vonatkozóan követelése keletkezik. Így a bevétel elszámolására az egyéb követelésekkel szemben van lehetőség.

• Fejlesztési célú támogatás esetében nincs lehetőség a bevétel elszámolására, hiszen a korábban hivatkozott törvényi szabályozás értelmében a pénzügyi rendezésnek is meg kellett volna történnie mérlegfordulónapig. Az ehhez kapcsolódó támogatási összeg bevételként történő elszámolására ezért már csak a következő üzleti évben lesz lehetőség attól függetlenül, hogy adott esetben a támogatott eszköz már az üzleti évben üzembehelyezésre került, és ehhez kapcsolódóan költség (ráfordítás) is felmerült.

A fentiekből látható, hogy a fejlesztési célú támogatások esetében az összemérés elvének érvényesülése a gyakorlatban még nem minden esetben biztosított.

Külön esetként kezelendő, ha a támogatás bevételkénti elszámolása nem a támogatószervvel való elszámolás, illetve pénzügyi rendezés alapján történik.

A korábban hatályos előírások alapján ebben az esetben is eltérően kellett kezelni a különböző célra kapott támogatásokat, hiszen a költségek, ráfordítások ellentételezésére kapott támogatások esetében a vállalkozásoknak 2019. január 1-jétől lehetőségük van „előre hozni” az egyéb bevételt aktív időbeli elhatárolásként, amennyiben bizonyítani tudják, hogy teljesítik a támogatáshoz kapcsolódó feltételeket és valószínű, hogy a támogatást megkapják, tehát a költségek (ráfordítások) ellentételezésére kapott támogatási bevételek elszámolásának már nem feltétele a pénzügyi rendezés vagy a támogató szervvel történő elszámolás. Így teljesül az összemérés elve, mert az adott üzleti év eredményében az elszámolt költség, ráfordítás hatását semlegesíti az elhatárolt egyéb bevétel, eredménycsökkentő tételként pedig csak az önrész összege jelenik meg az eredménykimutatásban.

Az előleg folyósítása és az utólagos jóváhagyás azonban nem csak a költségek, ráfordítások ellentételezésére járó pályázati szerződéseknél terjedt el, hanem a fejlesztési célú tételeknél is. Amíg nem történik meg a támogatásból beszerzett eszközök üzembe helyezése, addig nem jelenik meg az eredményhatás probléma sem, azonban aktiválás után az elszámolt értékcsökkenés összegét, még részben sem ellentételezi a pályázati szerződés összege egyéb bevételként, amennyiben még nem történt meg a végleges jóváhagyás.

Ezt a problémát oldja fel azon változás, mely szerint a fejlesztésre kapott támogatásokkal kapcsolatban újabb lehetőséggel bővültek az aktív időbeli elhatárolások. Az Sztv. 33. § (7) bekezdése alapján „Aktív időbeli elhatárolásként lehet kimutatni - a 77. § (2) bekezdés d) pontja és (3) bekezdés b) pontja, valamint a rendeltetésszerűen használatba vett immateriális javakhoz, tárgyi eszközökhöz kapcsolódó 77. § (4) bekezdés b) pontja szerinti - jogszabályi előíráson, szerződésen, megállapodáson alapuló támogatások várható, még el nem számolt összegét az egyéb bevételekkel szemben, amennyiben a vállalkozó bizonyítani tudja, hogy teljesíteni fogja a támogatáshoz kapcsolódó feltételeket és valószínű, hogy a támogatást meg fogja kapni. Az aktív időbeli elhatárolást a kapott támogatás 77. § (2) bekezdés d) pontja, (3) bekezdés b) pontja és (4) bekezdés b) pontja szerinti elszámolásakor, illetve a támogatás meghiúsulásakor kell megszüntetni.”

Ez azt jelenti, hogy a költségek, ráfordítások ellentételezésre kapott támogatások elszámolásához hasonlóan a fejlesztési célú támogatások esetében is lehetőség van a dokumentáltan várhatóan a támogatási feltételek szerint megvalósuló fejlesztések esetében a támogatási bevétel időbeli elhatárolására. A várható támogatási összeget – az összemérés elvének érvényesülése érdekében – akkor indokolt elszámolni, ha a tárgyi eszköz aktiválása a tárgyévben megtörtént, így a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása megkezdődött, de mérlegfordulónapig a hozzá kapcsolódó támogatás nem folyt be. Az előírásból következik persze az is, hogy az új szabályt nem kötelező alkalmazni, hanem az csak lehetőség.

A fentiek összefoglalásaképpen táblázatos formában is bemutatjuk a tárgyévben felmerült költségekre, ráfordításokra és tárgyévben megvalósított beruházásokra kapott (járó) visszafizetési kötelezettség nélküli támogatási bevétel üzleti évre való elszámolhatóságát a támogatási igény elfogadásának és pénzügyi rendezésének függvényében támogatás típusonként:

Bekerülési érték egyes elemei

A bekerülési (beszerzési) értékkel összefüggésben több változás lép hatályba.

Pontosították, hogy amennyiben a felmerülésig, a gazdasági esemény megtörténtéig (üzembe helyezésig, készletre vételig) a számla, a megfelelő bizonylat nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott eszköz értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni.

Másik bekerülési értéket érintő változás az arányosítással meghatározott ÁFA kezelése. A számviteli törvény alapértelmezése szerint a bekerülési érték része a le nem vonható áfa összege (így például személygépkocsi vásárlás esetén a gépjármű bekerülési értékének része, benzin tankolása esetében pedig anyagköltségként számolandó el). A vállalkozások azonban egyidejűleg végezhetnek adóköteles és adómentes tevékenységet is, amelyhez párhuzamosan használhatják eszközeiket. Ebben az esetben az adómentes tevékenységhez rendelt, megosztás alapján számított áfa összegének bekerülési értékként történő kimutatása jelentős többlet adminisztrációt vonna maga után, így a számviteli törvény ezen tételek kezelését úgy szabályozta, hogy a bekerülési értéknek nem része az ellenérték arányában megosztott, előzetesen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada.

A mostani jogszabály változással törölték az „ellenérték arányában” jelzőt, mivel az általános forgalmi adóról szóló törvény előírása szerint nem csak ilyen módon lehet megosztani az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonható, illetve le nem vonható hányadát, és a bekerülési (beszerzési) érték meghatározásakor a közvetlen hozzárendelhetőség az elsődleges követelmény.

A fenti probléma jelentett dilemmát a nyílt végű pénzügyi lízing szerződés keretében vásárolt személygépkocsi esetében, az útnyilvántartás adatai alapján megosztott áfa le nem vonható összegének kimutatását illetően, valamint az ingatlanok ÁFA törvényben előírt - 240 hónapig terjedő - figyelési időszakban történő értékesítése esetében a beszerzés levont áfa összegének utólagos arányosítása és ezen összegek könyvelése tekintetében.

A módosítás tulajdonképpen az eddigi gyakorlatot támasztja alá, azzal, hogy egyértelművé tette nem a bekerülési érték része a kilométer-, illetve idő arányában megosztott általános forgalmi adó le nem vonható része sem. Ezt az összeget egyéb ráfordításként kell az eredmény terhére elszámolni.

A törvény pontosítja az opciós díj aktiválási szabályait is azzal, hogy a származékos leszállítási ügylet keretében beszerzett eszközöknél sem lehet az opciós díjat a bekerülési értékben figyelembe venni.

Know-how pontosítása

Apróbb változás, hogy a szellemi terméken belül átsorolták a know-howt. Ezzel egyértelműsítették, hogy a szellemi termékeken belül a know-how azon termékek közé tartozik, amelyek jogvédelme a titkosságuk révén áll fenn (a korábbiakban az iparjogvédelemben részesülő szellemi termékek között szerepelt).

Bizonylatok körének pontosítása

A „számla, nyugta” megnevezés helyett a „számviteli bizonylat” került a törvény szövegébe. A helyesbítő számviteli bizonylatokra vonatkozó előírások egyértelművé teszik, hogy számviteli bizonylatnak nem csak a számla minősül.

Független könyvvizsgálói jelentés

Az 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az egységes elektronikus beszámolási formátumot meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2018. december 17-i 2019/815 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet egyértelmű végrehajtása érdekében, a számviteli törvény változása könyvvizsgáló véleményét követeli meg a független könyvvizsgálói jelentésben arra vonatkozóan, hogy a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóinak az éves pénzügyi kimutatásai megfelelnek-e a 2019/815 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendeletben (ESEF rendeletben) foglalt követelményeknek. Az ESEF egy új beszámolási forma (XHTML), mellyel a tőzsdén jegyzett társaságok éves pénzügyi beszámolói a jövőben gépek által olvasható formátumban is elérhetőek lesznek.

A számvitelt érintő (kiemelt) Ptk változások 2022. január 1-től:

Lassú tőkevesztés 

Pontosításra kerültek az ún. lassú tőkevesztés szabályai. “Ha egymást követő két teljes - tizenkét hónapot magában foglaló - üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét, és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, e határidő lejártát követő hatvan napon belül a gazdasági társaság köteles elhatározni átalakulását. Átalakulás helyett a gazdasági társaság a jogutód nélküli megszűnést vagy az egyesülést is választhatja.” A két teljes, tizenkét hónapos üzleti év kritériumának megjelenése az újonnan alakuló társaságok esetében jelenthet megoldást, hiszen esetükben az első üzleti év természetszerűen csonka, az sem kizárt, hogy csupán pár napot ölel fel. (3:133. § (2))

Pótbefizetés

A pótbefizetés - a tagi kölcsön helyett/mellett - egy lehetséges anyagi forrás a veszteségek rendezésére, azaz a fizetőképesség megrendülése esetén a tőkepótlásról való gondoskodás fontos eszköze. Jelentős változás ezzel kapcsolatban, hogy a Ptk. a kft-re vonatkozó korábbi szabályait a módosítással az általános társasági jogi szabályok között fogalmazza meg (3:99/A. §), így a jövőben valamennyi nem tőzsdére bevezetett gazdasági társaság (kkt-k, bt-k kft-k és a zrt-k) esetében megengedi a pótbefizetés előírását. Többszemélyes társaság esetén továbbra is szükséges a létesítő okiratot módosítani, azonban az egyszemélyes társaságoknak az alapító okirat módosítása nélkül is lehetőség lesz a pótbefizetés elrendelésére. Fontos további változás, hogy a pótbefizetést a tagoknak nem kötelező visszafizetni.

Pénzbeli betétek rendelkezésre bocsátásának határideje, feltöltéses szabály

Könnyebben értelmezhető az ún. feltöltéses szabály, mivel eddig nem volt egyértelmű, hogy ilyenkor a tagok az osztalék terhére valósítják meg a jegyzett tőke emelését. Az új normaszöveg alapján a tag(ok) határozhatnak úgy, hogy az osztalék terhére vállalják a pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatását. Ekkor a társaság jogosult osztalékról határozni, azonban annak a tagnak, aki még nem teljesítette pénzbeli vagyoni hozzájárulását, az osztalék nem fizethető ki, hanem jegyzett tőke emelésként kell azt elszámolni.

Hitelezővédelmi szempontok érdekében a pénzbeli vagyoni hozzájárulás teljesítésére vonatkozó véghatáridőt is meghatározza a Ptk. 2022. január 1-től. Az apport tárgyának rendelkezésre bocsátására vonatkozó határidőhöz igazították, azaz jegyzett tőke befizetésére két teljes - tizenkét hónapot felölelő - üzleti év áll rendelkezésre ebben a vonatkozásban is. A második teljes üzleti évről készített számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásától számított három hónapon belül kell tehát a pénzbeli vagyoni hozzájárulást rendelkezésre bocsátani. (3:162.§)

A cikk szerzői a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatói:

Dr. Füredi-Fülöp Judit
okleveles könyvvizsgáló, ME GTK Pénzügyi és Számviteli Intézet oktatója
Dr. Murányi Klaudia
ME GTK Pénzügyi és Számviteli Intézet oktatója
Várkonyiné Dr. Juhász Mária
okleveles könyvvizsgáló, ME GTK Pénzügyi és Számviteli Intézet oktatója
 

Vállalkozási mérlegképes könyvelői képzés távoktatásban – akár már érettségi után >>>