A magánszemély jövedelmeihez kapcsolódó Szja, Szocho és Szakho fizetési kötelezettségek közötti összefüggésekről

Ezidáig az adó mértékében bekövetkezett változásokat kellett figyelemmel kísérni - gondolok itt arra, mely esetekben alkalmazunk 18%-os adóalap növelést a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban Szja tv.) értelmében. Az utóbbi időben azonban a szociális hozzájárulási adó (a továbbiakban szocho) mértékében életbelépő évközi változásokra is ügyelni kell már, sőt jövőre a szakho kivezetésére is sor kerülhet, ami a fél százalékos szocho csökkenéssel együtt összességében 2 százalékos megtakarítást fog eredményezni a kifizető részére.

Az egyes adókötelezettségek megállapításakor megfigyelhető, hogy a magánszemélyek jövedelmét terhelő adónemek – bizonyos tekintetben – egymásra épülnek.

Az Szja tv. meghatározza az egyes jövedelemkategóriákat és azt, hogy mely jövedelmek után kell szja adóelőleget– és melyek után kell adót fizetnie a magánszemélynek, illetve a jövedelem kifizetésében közreműködő kifizetőnek.

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban Tbj tv.) a foglalkoztató és a biztosított közötti jogviszonyban alapvetően az Szja adóelőleg alapján határozza meg a járulék alapját, esetenként minimum járulékalap meghatározása mellett.

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban Szocho tv.) az adó alapjául szolgáló jövedelmeknél hivatkozik az Szja tv-ben meghatározott jövedelemkategóriákra, valamint a Tbj törvényben meghatározott járulékalapra is, miközben már nem csak a kifizető, foglalkoztató és a jövedelmet szerző magánszemély kötelezettségét állapítja meg, hanem megismerkedhetünk a külföldi kifizető speciális szabályaival is.

Annak érdekében, hogy ne kövessünk el hibákat, érdemes a magánszemély különböző kategóriába tartozó jövedelmein keresztül átgondolni az adótörvények egyes rendelkezéseit.

Az egyes adótörvényekben eltérő szabályok vonatkoznak arra, mikor és kinek kell az adókat és járulékot megállapítania és megfizetnie – ez többnyire akkor vet fel kérdéseket, amikor a magánszemély nem a munkáltatójától részesül jövedelemben.

Az adót és járulékot magyar kifizetőtől, illetve magyar munkáltatótól származó jövedelmek esetén a jövedelmet juttatónak kell megállapítania. Abban az esetben azonban, ha a jövedelem külföldről érkezik, akkor a kötelezettségek teljesítésére vonatkozó rendelkezések eltérnek attól függően, hogy adó, vagy járulékfizetési kötelezettségről beszélünk. Sőt még a fizetendő adó összegét is befolyásolhatja, ha a szocho-t a magánszemélynek kell megfizetnie. Olyan esetben ugyanis amikor a szocho megfizetéséért a magánszemély a felelős és a szocho költségként nem elszámolható, akkor mind az szja mind a szocho alapjaként a bevétel 87 százaléka szolgál.

Példával szemléltetve az adókötelezettséget, amikor egy magyar magánszemély külföldi munkáltatóval megkötött jogviszony alapján végez tevékenységet Magyarországon egy magyar társaságnál, a következőket kell átgondolni.

Az Szja törvény alapvetően a magánszemély kötelezettségét írja elő minden olyan esetben, amikor a jövedelem nem kifizetőtől származik. A kifizető fogalmát az Adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban Art. tv) határozza meg. Fő szabály szerint a külföldi munkáltató nem minősül kifizetőnek, mivel az Art. tv területi hatálya nem terjed ki a külföldi kifizetőre. (Ez alól kivételt jelent a külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetés, mely esetben a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviselet kifizetőnek kell tekinteni.)

Munkaviszonyból származó jövedelem esetén a jövedelmet szerző magánszemélynek negyedévente kell megfizetnie az szja-előleget.

Abban az esetben, ha a magánszemély a külföldi jogviszony alapján Magyarországon biztosított, akkor a külföldi foglalkoztató által Magyarországon foglalkoztatott magánszemély foglalkoztatásakor abból kell kiindulni, hogy a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztatónak a javára biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző foglalkoztatott részére kifizetett járulékalapot képező jövedelem után társadalombiztosítási járulékot kell megállapítani levonni és bevallani. Ha a külföldi vállalkozás a járulékkötelezettséget és szocho-t nem teljesíti, akkor az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettség teljesítéséért és a jogkövetkezményekért a foglalkoztatottat terheli felelősség (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot). (Tbj. 87. §)

Ez a rendelkezés fő szabályként a külföldi munkáltató kötelezettségét állapítja meg, azonban ha a magánszemély fizeti meg a szocho összegét és azt nem térítik meg részére, akkor a bevételnek a 87%-át kell jövedelemnek tekinteni.

Foglalkoztatási jogviszony hiányában, amikor a jövedelem nem kifizetőtől, hanem magánszemélytől származik, akkor mind az szja-t mind a szocho összegét a jövedelmet szerző magánszemélynek kell megfizetnie. Ez alól kivételt jelent például a bérbeadásból származó jövedelem, amely után a magánszemélyt nem terheli szocho fizetésre vonatkozó kötelezettség.

A ritkábban előforduló kifizetéseknél is dilemmát jelenthet annak megítélése, vajon mikor kell járulékot és mikor csak szocho-t fizetni? Gondoljanak például az önálló tevékenységre tekintettel kifizetett megbízási díj összegére, amely után a kifizetőnek a jövedelem összegét alapul véve kell az szja előlegét levonnia. Ebben az esetben a kifizető egyúttal foglalkoztató is, ezért járulékkötelezettség és szocho, szakho kötelezettség is felmerülhet. Abban az esetben, ha az önálló tevékenység ellenértéke felhasználói szerződés alapján kerül kifizetésre, akkor a megbízó kifizető, de nem foglalkoztató. Ennek következtében járulékfizetési kötelezettség nem merül fel, ám a szocho-val és a szakho-val számolni kell. Különleges a versenytilalmi rendelkezés alapján kifizetett díjazás megítélése is, hiszen a versenytilalmi díj kifizetésére jellemzően a munkaviszony megszüntetését követően kerül sor amiatt, mert a korábbi tevékenység más javára való végzésétől eltiltják a magánszemélyt. Ilyen esetben sem beszélhetünk foglalkoztatásra irányuló jogviszonyról, ezért ebben az esetben is szja előleg levonási és szocho és szakho fizetési kötelezettség keletkezik a kifizetőnél. Amennyiben ez a jövedelem külföldről származik, akkor viszont a magánszemélynek kell fizetnie Szja-t és szocho-t is a 87%-os adóalapra vetítve. Ilyenkor nem kell Int 08-as bevallást benyújtani, mivel a kötelezettség az Szja bevallásban lesz megállapítható azzal, hogy magyar kifizetőt terheli a szakho, míg a magánszemélynek a külföldről kapott jövedelme után nem kell azt fizetnie. Jövőre, amennyiben megszűnik a szakho az adóterhelés közötti különbség megszűnik, ugyanis a foglalkoztatónak – függetlenül attól, hogy belföldi, vagy külföldi – a jövő év második félévétől várhatóan 15% szocho kötelezettsége keletkezik.

A fentiek szemléltetik mennyire összetett a különböző jövedelmek után fizetendő adókötelezettségek megállapítása, s mivel jellemző az érintett természetes személyek e területen való járatlansága, a kiszolgáltatottságuk miatt is különös felelősséggel kell eljárniuk a szakmabélieknek.

A feladatoknak a szakszerű ellátását elősegítendő mindezekről további információkat osztok meg az MKVK Oktatási Központja által szervezett online előadásomon. A gyakorlatias program keretében az említett eseteken, példákon túl szó lesz a SZÉP kártyát terhelő, vagy épp ellenkezőleg nem terhelő - szocho szabályokról, a nyeremények adózásáról, a nyugdíjasokra és a diákokra vonatkozó speciális szabályokról, illetve a különadózó jövedelmeket terhelő adókötelezettség kiszámításáról is.

A cikk szerzője:

Horváthné Szabó Beáta, adószakértő,

a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

A szerző témát részletesen feldolgozó szakmai előadását keresse kreditpontos továbbképzésünk tananyagai között is! >>>