Külföldi munkavégzés - járulékalap változása 2020. július 1-jétől

2020. július 21.

 

Magyar munkavállalók külföldi munkáért kapott jövedelmének adóztatása örökzöld téma. Az áttekintésnek azonban különös aktualitást ad, hogy a külföldi kiküldetések során alkalmazandó posting irányelv 2020. július 1-től szigorodott, ráadásul ettől az időponttól kezdődően változtak a kiküldetésnél alkalmazandó járulékszabályok is.

A rövid időre szóló külföldi üzleti utazások elszámolása – bár ezek száma a vészhelyzeti időszakban jelentősen visszaesett – alapvetően a magyar előírások ismeretét igényli. Amennyiben azonban a munkavállaló külföldön történő munkavégzése meghaladja a 183 napot, vagy a fogadó cég gazdasági munkáltatónak tekintendő a fogadó ország előírásai szerint, vagy amikor a dolgozó a magyar cég külföldi fióktelepén végzi a munkát, akkor számolni kell azzal a következménnyel is, hogy az adót nem Magyarországon, hanem a munkavégzés országában kell a magánszemélynek megfizetnie.

Az adó és járulékszabályok helyes alkalmazása a mindennapi gyakorlatban igen összetett feladat, amihez nem elegendő a magyar jogszabályok ismerete. Mintegy 80 ország tekintetében figyelembe kell venni az úgynevezett kettős adózás elkerülésére vonatkozó nemzetközi megállapodásokat, egyezményeket is, amelyek felülírják a helyi szabályokat. Az adóegyezmények nyelvezete ráadásul sajátos, nem egyszerű értelmezni a régebben és a napjainkban kötött egyezményeket, mivel azok szóhasználata és az adóztatás jogi háttere eltérő lehet.

A megfelelő tájékozódás külföldi kiküldetést megelőzően elengedhetetlen, a nem szabályszerű adózás miatti szankciók elkerülése érdekében minden munkáltatónak ismernie kell a magyar és nemzetközi adózásra vonatkozó rendelkezéseket, mielőtt külföldön történő munkavégzést rendel el, avagy közös megállapodás alapján kiküldetésben látja el a munkavállalója hosszabb, vagy rövidebb ideig a munkáját külföldön.

Most különös figyelmet érdemel az adókötelezettség megállapítása mellett a járulékkötelezettség helyes kiszámítása, hiszen 2020. július 1-jén lépett hatályba a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló a 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: új Tbj törvény).

A társadalombiztosítási kötelezettségek megállapítása idén több szempontból is rendhagyónak mondható.

Összevonásra kerültek a járulékok, így egységesen 18,5% járulékot kell levonni a biztosításban megszerzett járulékalapot képező jövedelemből.

A kiküldetésben dolgozó magánszemélyek járulékkötelezettsége ezzel egyik napról a másikra változott, tekintettel arra, hogy az új Tbj törvény nem tartalmaz átmeneti rendelkezést a folyamatban lévő kiküldetésekre vonatkozóan. 2020. első félévében tehát a járulékkötelezettséget a régi Tbj. törvény 4. § k) pontja alapján, míg a második félévben már az új Tbj. előírásai szerint kell megállapítani.

Mindezt tovább bonyolítja, hogy a veszélyhelyzet alatt egyes ágazatokban a gazdálkodó munkáltatók és vállalkozók járulék mentességet élveztek, s ennek köszönhetően náluk az év elején még a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény – a továbbiakban régi Tbj törvény - rendelkezéseit, a vészhelyzetben a Kormányrendeletbe foglaltakat, míg a második félévben már az Új Tbj törvény előírásait kell figyelembe venni.

Külföldi kiküldetések esetén nem változik a járulék alapjának meghatározása azokban az esetekben, amikor a jövedelem a külföldi munkavégzés ellenére Magyarországon adóztatható. Ilyen az, amikor

  • a magánszemély külföldi egyezményes országban dolgozik, de nem tartózkodik ott egyfolytában, vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb ideig. Ezt egyezménytől függően vagy az adóéven belül, avagy az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül kell vizsgálni;
  • a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, amely a fogadó országban nem rendelkezik illetőséggel. Ez annak vizsgálatát igényli, hogy a magyar munkáltató viseli-e a költségeket és a külföldi fogadó munkáltató nem minősül gazdasági munkáltatónak;
  • a díjazást nem a magyar munkaadó külföldi telephelye viseli.

Az említett feltételek bármelyikének teljesülése esetén továbbra is az Szja tv. szerinti összevont adóalapba tartozó (önálló és nem önálló tevékenységből származó) bevételnek az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelmet kell a járulék alapjánál is figyelembe venni [a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegével együtt]. Ez azt jelenti, ha az adóztatás joga nem illeti meg a munkavégzés helyének országát, akkor a jövedelmet a magyar Szja törvény előírásai alapján Magyarországon kell adóztatni, s ebből a kifizetőnek, munkáltatónak a magyar előírások szerint le kell vonnia a személyi jövedelemadó előleg összegét. Ez alól kivételt jelent, ha az adott jövedelem részben vagy egészben nem visel adóterhet. Gondoljanak csak a napidíj 15 Euros mentességére, vagy a szállással és utazással kapcsolatosan felmerült kiadásokra, amelyek jelentős részben nem minősülnek bevételnek, de az is előfordul, hogy egyes meghatározott juttatások után a kifizetőnek keletkezik Szja és Szocho fizetési kötelezettsége.

A külföldi kiküldetésre tekintettel kifizetett jövedelmek számfejtése rendhagyó minden olyan esetben, amikor nincs olyan jövedelem, amelyből szja-adóelőleget kell a foglalkoztatónak megállapítani.

Abban az esetben, ha

  • nemzetközi szerződés alapján a magyar foglalkoztató által kifizetett jövedelem nem adóztatható Magyarországon, vagy
  • nemzetközi szerződés hiányában is, amennyiben az Szja törvény előírásai szerint nem keletkezik Szja adóelőleg levonási kötelezettség a biztosított részére kifizetett jövedelemből.

2020. június 30-áig a szabály úgy szólt, hogy Szja előleg hiányában a járulékok és a Szocho alapjaként is a kiküldetést megelőző 12 havi átlag alapbér összegét kellett figyelembe venni. Az alapbér fogalma a végrehajtási rendeletben volt olvasható, ami az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző egy évben a munkavállaló teljesítményétől, ledolgozott munkaidejétől közvetlenül függő, a munkavállaló alapbérén, illetve az alkalmazott bérformán alapuló, ténylegesen számfejtett és kifizetett munkabér havi átlagos összege. Ennek hiányában a tárgyhavi alapbér. A társadalombiztosítási járulékok alapjaként abban az esetben is a tárgyhavi alapbért kellett figyelembe venni, ha a munkavállaló a kiküldetése alatt új pozíciót töltött be.

2020. második félévétől már az új Tbj törvény rendelkezései szerint a járulék alapja:

  • az alapbér, de legalább a tárgyévet megelőző év július hónapjára a Központi Statisztikai Hivatal által a teljes munkaidőben alkalmazásban állók tekintetében közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset; vagy
  • a tevékenység ellenértékeként a tárgy hónapban megszerzett – munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt – jövedelem, ha az nem éri el az előző pont szerinti összeget.

Lényeges változás, hogy nem a kiküldetést megelőző alapbért, hanem minden esetben a tárgyhónapra számfejtett alapbért kell a járulék alapjának meghatározásakor figyelembe venni. Ennek köszönhetően nem éri hátrány a dolgozót, olyan esetben sem, amikor hosszú, éveken keresztül külföldön dolgozik. Miután nem a „régi” alapbérét kell figyelembe venni, hanem 2020. júliustól a 362 600 Ft feletti alapbért elérő kiküldötteknél a tárgyhavi alapbér összegéből kell a járulékokat megállapítani és levonni. De mi is ez a 362 600 Ft? A KSH által a tárgyévet megelőző év (jelenleg a 2019.) július hónapjára a Központi Statisztikai Hivatal által a teljes munkaidőben alkalmazásban állók tekintetében közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset.

Hátrányosan érinti az új törvény módosítása azokat a vállalkozásokat, illetve a náluk dolgozókat, akiknek az alapbére nem éri el az átlagot. A 362 600 forintnál alacsonyabb alapbérrel rendelkező külföldi kiküldetésben dolgozó magánszemélyeknek a törvény tulajdonképpen egy „minimum járulékalapot” határoz meg, de még sem, hiszen lehetőséget ad választani a járulék alapjának meghatározásakor.

Ez a rendelkezés kedvezőtlenül érintené az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező kiküldötteket, ezért amennyiben a tevékenység ellenértékeként a tárgyhónapban megszerzett, illetve munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt jövedelem nem éri el ezt a KSH szerinti bruttó átlagkereset összeget, tehát 362600 Ft-nál alacsonyabb, akkor a munkáltató választhatja, hogy a tevékenység ellenértékeként a tárgy hónapban megszerezett – munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt – jövedelem figyelembevételével állapítja meg a járulék összegét.

Ez utóbbi jövedelem meghatározása véleményem szerint idén némi bizonytalanságot fog okozni, s a szabály alkalmazása több esetben szakmai iránymutatást igényel. Ugyanis nem egyértelmű, hogy milyen jövedelmet kell a tevékenység ellenértékének tekinteni és melyeket nem. Megítélésem szerint a tevékenység ellenértékének számít minden a munkajövedelem, így a kereset, az alapbér, illetve törzsbér, a bérpótlék, (ideértve a külföldi bérszintre történő bérkiegészítés összegét is) a kiegészítő fizetés, a prémium, a jutalom, a 13. havi és további havi fizetés, valamint az egyéb munkajövedelem. Nem tartoznak ide azok a jövedelmek, melyet nem a tevékenység ellenértékeként kap a munkavállaló, hanem például a külföldön felmerülő költségeinek ellentételezése érdekében.

Ahogy a fentiek alapján is érzékelhető, a külföldi kiküldetések jövedelmének számfejtése összetett feladat, amelyben segítséget jelenthet - az idevonatkozó magyar és a nemzetközi szabályok gyakorlati összefoglalását ismertető kreditpontos távoktatási előadás is az MKVK Oktatási Központjánál.

 

A cikk szerzője:

Horváthné Szabó Beáta, adószakértő

a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

 

Szerezze meg összes szükséges kreditjét kényelmesen, biztonságban, távoktatási tananyagainkkal. Színes kínálatunkban elérhető a cikk szerzőjének szakmai anyaga is >>>