Kilép a fényre a „korrigált eredmény” – IFRS 18 és a vezetés által meghatározott teljesítménymutatók

Miért kellett új standard?

Az IASB 2024 áprilisában adta ki az IFRS 18-at, amely az IAS 1 helyébe lép. Az EU 2026. február 13-án fogadta be (2026/338/EU rendelet), így a 2027. január 1-jén vagy azt követően kezdődő üzleti évekre kötelező az alkalmazása. Mivel az átállás visszamenőleges, a 2026-os összehasonlító adatokat is újra kell strukturálni – a felkészülés tehát nem 2027-ben, hanem már most esedékes.

A standard három problémára válaszol. Az IAS 1 alig szabályozta az eredménykimutatás szerkezetét, ezért a működési eredmény (üzleti eredmény) cégenként mást jelentett. A beszámolók vagy túlságosan összevontak voltak, vagy fölöslegesen sok részletező sort tartalmaztak, és előszeretettel soroltak tételeket az „egyéb” kategóriába. A befektetők pedig a döntéseiket egyre inkább a beszámolón kívüli mutatókra alapozták, amelyekről a beszámoló hallgatott.

Az IFRS 18 három pillére nagyon röviden

1. Új szerkezet az eredménykimutatásban. Minden bevételt és ráfordítást öt kategória valamelyikébe kell sorolni: működési, befektetési, finanszírozási, nyereségadók, megszűnt tevékenység. Egyéb kategória nincs, minden tételt ezek valamelyikébe kell besorolni. Ami a definíciók alapján egyik másik kategóriába sem kerül, az a működési kategóriában landol – ez a maradványkategória. Két részösszeg kötelező: a működési eredmény, valamint a finanszírozás és nyereségadók előtti eredmény. Az egységesebb szerkezet és a kötelező működési eredmény-részösszeg így javítja a társaságok közötti összehasonlíthatóságot, bár azt nem teszi teljessé (IFRS 18.47, 69).

2. A vezetés által meghatározott teljesítménymutatók (MPM-ek) közzététele a mellékletben – erről szól a cikk további része.

3. Összesítés (aggregálás) és bontás (diszaggregálás). Ezt a barátságtalan fogalompárt értelmezzük egy példán keresztül. Az „egyéb ráfordítások” sor nem lehet szemétkosár: a hasonló jellemzőjű tételeket össze kell vonni, az eltérő jellemzőjűeket pedig akkor kell megbontani, ha az így kapott információ lényeges (IFRS 18.41–42, B17–B23). Az „egyéb” megnevezés akkor használható, ha nincs informatívabb címke; ilyenkor is a lehető legpontosabban kell megnevezni az összevont tételt, például „egyéb működési ráfordítások”. Ha a csak önmagukban nem lényeges tételekből álló összevont összeg kellően nagy, további magyarázat válhat lényegessé (IFRS 18.43, B24–B26). Emellett a hasonló jellemzőjű tételeket egyben kell tartani, nem szabad azokat ötletszerűen, fölösleges kategóriákra darabolni.

Mi számít MPM-nek?

Az MPM (a vezetés által meghatározott teljesítménymutató / management-defined performance measure) olyan bevételek és ráfordítások részösszege, amely egyszerre három feltételnek felel meg.

1. A társaság a pénzügyi kimutatásokon kívüli nyilvános kommunikációban használja (például vezetőségi jelentésben, gyorsjelentésben, sajtóközleményben vagy befektetői prezentációban). Nem minden befektetői prezentáció minősül azonban automatikusan nyilvános kommunikációnak, ezt a körülmények alapján kell megítélni (IFRS 18.117(a), B119; IFRIC Update, 2026. június).

2. A vezetés nézőpontját közvetíti a társaság egészének eredményességéről (a standard szóhasználatában: pénzügyi teljesítményéről).

3. Nem szerepel az IFRS 18 által felsorolt – akár kötelezően bemutatandó – részösszegek között, és más IFRS sem definiálja.

A második feltételhez megdönthető vélelem tartozik: ha egy részösszeg megjelenik a nyilvános kommunikációban, azt főszabályként a vezetés nézőpontjának kell tekinteni. A szóbeli kommunikáció, annak leirata és a közösségi médiás bejegyzések nem számítanak nyilvános kommunikációnak ebben az értelemben.

Legalább ilyen fontos, hogy mi nem MPM.

• az IFRS 18 által „lefoglalt” részösszegek: pl. bruttó eredmény (árbevétel csökkentve a közvetlen ráfordításokkal), adózás előtti eredmény, folytatódó tevékenység eredménye;
• a pénzáramlási mutatók (pl. szabad cash flow) és a mérlegmutatók (pl. nettó adósság), mert nem bevétel–ráfordítás részösszegek;
• a nem pénzügyi mutatók (pl. ügyfélszám, kihasználtság), bármilyen fontosak is;
• a hányadosok önmagukban – de ha a számláló MPM (pl. korrigált EBIT-marzs), a számlálóra az MPM-re releváns szabályok vonatkoznak.

Tanulságos az EBITDA esete. Ez talán a leginkább használt nem-IFRS szerinti mutató volt a múltban. Mindenki arra számított, hogy az IASB valahogyan beemeli majd a standardba, azonban ez nem így történt, az EBITDA „definiálatlan” maradt, azonban egy ahhoz nagyon hasonló fogalmat bevezetett a Board (IASB), ez a működési eredmény + értékcsökkenés és amortizáció + IAS 36 szerinti értékvesztés. Ha végiggondoljuk, akkor ez az érték nagyon közel áll ahhoz, amit a legtöbben EBITDA-nak tekintünk, de nem feltétlenül azonos azzal. Az IFRS 18 által meghatározott „operating profit before depreciation, amortisation and impairments within the scope of IAS 36 [OPBDAI]” részösszeg ezért nem MPM (IFRS 18.118(b)). Miért fontos ez? Mert, ha ezt használja a gazdálkodó, az MPM-specifikus közzétételi szabályokat nem kell alkalmaznia (IFRS 18.121–125); az IFRS 18 általános bemutatási és közzétételi szabályai azonban továbbra is vonatkoznak arra (IFRS 18.24, 41–43).

Egy példa: a Jövőre Biztos Nyereséges Nyrt. korrigált operatív eredménye

A (kitalált) Jövőre Biztos Nyereséges Nyrt. befektetői prezentációjában évek óta a „korrigált operatív eredmény” a fő mutató, a menedzsment folyamatosan azt sulykolja az érdekeltekbe, hogy ezt érdemes figyelni és ezt érvekkel is sikerül alátámasztania. A 2027-es IFRS 18 szerinti működési eredménye 12 000 millió forint. A vezetés három tételt semlegesít ebből az eredményből:

• átszervezési ráfordítás: 2 500 millió Ft – ebből 1 000 millió Ft egy 70%-os tulajdonú leányvállalatnál merült fel (a ráfordítás az adóalapból levonható);
• goodwill-értékvesztés: 1 500 millió Ft – az adóalapból nem lehet levonni (a goodwill teljes egészében az anyavállalati részesedéshez tartozik, az NCI-t nettó eszköz arányos értéken értékelték);
• ingatlanértékesítés nyeresége: 500 millió Ft – egyszeri tételként kiszűrik (adóköteles, ez egy 100% leányvállalatnál jelentkezett).

A társasági adókulcs 9%.

Az IFRS 18 szerinti egyeztetés a mellékletben (millió Ft):

A számítás logikája: az átszervezési ráfordítás visszaadása 2 500 × 9% = 225 millió Ft adót „visszavesz”; a leányvállalati rész adózott összege 1 000 × 91% = 910 millió Ft, ennek 30%-a, 273 millió Ft jutna a nem ellenőrző részesedésre. A goodwill-értékvesztésnek nincs adóhatása. Az ingatlannyereség kiszűrése pedig 45 millióval csökkenti az adóterhet. Utóbbi kettőnél NCI nincs.

Miért kell az adó- és NCI-hatás? Mert a befektető ebből tudja levezetni, hogyan hatna a korrekció az anyavállalat részvényeseire jutó eredményre – és így egy esetleges korrigált EPS-re. (Az IAS 33 módosítása szerint további EPS-mutató csak olyan számlálóval közölhető, amely IFRS-részösszeg vagy MPM). Az adóhatás egyszerűsítve is meghatározható – az adott joghatóság törvényes adókulcsával vagy ésszerű arányosítással –, de a módszert közölni kell.

A közzétételi csomag

Minden MPM-et a kiegészítő melléklet egyetlen pontjában kell bemutatni, nem itt-ott elszórtan.

A kötelező tartalom a következő:

• a mutató leírása, és hogy miért ad hasznos információt;
• a számítás módja;
• egyeztetés a legközvetlenebbül összehasonlítható IFRS-részösszegre (példánkban a működési eredményre), magyarul be kell mutatni, hogy az érték hogyan jött ki, de nem „elvszerűen”, hanem tételes számítással alátámasztva;
• tételenként az adóhatás és a nem ellenőrző részesedésre jutó hatás, valamint az adóhatás meghatározásának módja;
• ha a számítás később változik, új MPM jelenik meg, vagy egy korábbi megszűnik: a változás magyarázata, okai és az összehasonlító adatok átdolgozása;
• egy kifejezett nyilatkozat arról, hogy az MPM a vezetés nézőpontját tükrözi, és nem feltétlenül vethető össze más társaságok hasonló nevű mutatóival.

A megnevezés sem lehet félrevezető: amit „egyszeri”-nek hívnak, az ne ismétlődjön minden évben.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A könyvvizsgálat terjedelme bővül. Ez talán a legnagyobb változás. Az MPM-ek eddig az ESMA alternatív teljesítménymutatókra (APM) vonatkozó iránymutatásainak hatálya alatt, a beszámolón kívül éltek. Mostantól a kiegészítő melléklet részei, tehát könyvvizsgált információk. A korrigált tételek mögötti adatokat ugyanolyan minőségben kell tudni alátámasztani, mint bármely más kiegészítő mellékletben szereplő adatot. Az ESMA-iránymutatások a beszámolón kívüli kommunikációra továbbra is irányadók, így a kettő összhangjára külön figyelni kell.

Az évközi jelentésekben is megjelenik. Az IFRS 18 az IAS 34-et is módosította: az MPM-ekre vonatkozó közzétételeket az évközi (féléves, negyedéves) tömörített pénzügyi kimutatásokban is meg kell adni. A tőzsdei társaságoknak tehát már az első 2027-es évközi jelentés éles próba lesz.

Leltárt kell készíteni. Első lépésként össze kell gyűjteni minden mutatót, amely a gyorsjelentésekben, prezentációkban és a vezetőségi jelentésben megjelenik, és mindegyikről el kell dönteni: védett részösszeg, MPM, vagy egyik sem.

Fegyelmet követel. Ha egy mutató szerepel a mellékletben, a számítás változtatását indokolni kell. A „kényelmes” korrekciók – amikor évről évre más kerül a kiszűrt tételek közé – így láthatóvá válnak.

Belső kontroll kell hozzá. Az MPM-et adó adatfolyamnak (különösen az adó- és NCI-hatás tételes számításának) ugyanolyan kontrollkörnyezetben kell futnia, mint a pénzügyi kimutatások többi részének.

Vagyis...

Az IFRS 18 nem tiltja a korrigált mutatókat, de nem is teszi azokat kötelezővé. Nem mondja meg, mi számít „egyszerinek” vagy „szokatlannak”. Ehelyett átláthatóvá teszi azokat: a vezetés továbbra is elmondhatja, szerinte mi az üzlet valódi teljesítménye, de ezt egyeztethető, könyvvizsgált és időben következetes formában kell tennie. A befektetők számára ez a standard talán legfontosabb hozadéka – a társaságok számára pedig az a feladat, hogy a „korrigált eredmény” 2027-től ne csak meggyőző, hanem védhető is legyen.

A cikk szerzője:

Lakatos László Péter, Ph.D.

okleveles könyvvizsgáló, jogász

intézetvezető egyetemi docens - Budapesti Corvinus Egyetem

a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója