Nincs termék a kosárban.
Összesen bruttó:
0 HUF
Nincs termék a kosárban.
A kimutatások szerkezete
A standard hoz egy gyökeres szerkezeti változást: az átfogó eredményen belül bevezeti a befektetési eredmény kategóriát és egy új összegfokozatot az eredménykimutatásban, amelyet finanszírozás és nyereségadó hatása előtti eredménynek nevez el.
A standard nem nevesít befektetési eredmény összegfokozatot, de a befektetési bevételek és ráfordítások összegét ki kell számítani, valamint a fent hivatkozott összegfokozatot meg kell határozni, aminek az következménye az, hogy a befektetési eredmény összege látszik az átfogó eredménykimutatásból, akkor is, ha valaki történetesen nem tünteti fel külön soron.
Az egyik alapkérdés az, hogy milyen tételeket kell a befektetési eredménybe sorolni. A befektetési eredmény olyan vagyoni elemekből származik, amelyek a többi eszköztől lényegében függetlenül termelnek eredményt[2]. Ilyen például egy pénzügyi instrumentumnak minősülő részvényhez kapcsolódó osztalék, vagy a valós értékének a változása[3], de ilyen egy befektetési célú ingatlanból származó bérleti díj és az ehhez kapcsolódó ráfordítások összessége is.
Ezzel párhuzamosan pontosították a finanszírozási eredmény tartalmát is, hisz sokszor abba – a mostani fogalmainkkal – befektetési elemek is keveredtek. A pénzügyi eredmény kategóriáját terhelik azok a ráfordítások, amit annak kompenzálására fizetnek, mert más olyan erőforrást adott, amelyet később vissza kell fizetni. Ez a kategória tartalmazza továbbá a kizárólag idő múlására visszavezethető ráfordításokat (pl. diszkont lebontása) és ide sorolták azokat a hozamokat és ráfordításokat is, amelyek az időlegesen fölösleges pénzeszközök átmeneti befektetéséből származnak.
Az adózás előtti eredmény máshová nem sorolható összetevőit kell az új standard szerint működősi eredménynek tekinteni, amelyet a jövőben, mint összegfokozatot külön is meg kell majd jeleníteni[4].
Az átfogó eredménykimutatás bontása – figyelemmel az elmondottakra – a következők szerint alakulhat[5]:
| Tétel | Eddigi besorolás | Új javaslat |
| Kapott osztalék | működési vagy befektetési | befektetési |
| Kapott kamat | működési vagy befektetési | befektetési |
| Fizetett osztalék | működési vagy finanszírozási | finanszírozási |
| Fizetett kamat | működési vagy finanszírozási | finanszírozási |
A fenti megoldás kapcsán nem csak az egyes tételek kezelése lesz majd egységes, de az üzleti számításokban alkalmazott besorolást is követni fogja a gyakorlat.
A másik lényeges változtatás végre kezeli azt a nagyon régi dilemmát, hogy miként kell besorolni a devizás árfolyamkülönbözeteket, úgy, hogy az a közgazdasági tartalmat a lehető legjobban adja vissza. Az IFRS 18 erre a következő megoldást adja:
| Tétel | Besorolás |
| Pénzügyi tételekhez kapcsolódó | Pénzügyi kategória |
| Pénzeszközökön és egyenértékesen lévő | Pénzügyi kategória |
| Befektetésekhez tartozó | Befektetési kategória |
| Minden más | Működési kategória |
Fontos látni, hogy az IASB továbbra is – fő szabályként – tudatosan ragaszkodik az árfolyamkülönbözet (realizált és nem realizált) nettó eredményben belüli elszámolásához, az egyéb átfogó eredménybe árfolyamkülönbözetet csak kivételes esetben lehet elszámolni.
Az EBITDA az általános célú pénzügyi kimutatásokban
Parázs vita övezte azt a kérdést, hogy az EBITDA[6]-t közzé lehet-e tenni az általános célú pénzügyi kimutatásokban. A gyakorlat számos esetben alkalmazza, azonban általánosan elfogadott definíciója nincs, így a gyakorlat meglehetősen sokféleképpen határozta meg az értékét. A standardalkotók továbbra sem emelik be ezt a népszerű mutatót közvetlenül a pénzügyi kimutatásokba. Megalkottak azonban olyan általános szabályokat, amelyek a korábbi vitákat – legalább részben – megoldják. A pénzügyi kimutatásokban a jövőben közzé lehet tenni minden olyan menedzsment által kreált pénzügyi mutatót, amelyről a azt gondolják, hogy a teljesítményt méri, illetve azt huzamosabb ideig alkalmazza és kommunikálja, feltéve, hogy egy IFRS-ben definiált fogalomból a gazdálkodó az értékét levezeti és bemutatja az adóhatást, s azt is, hogy miként oszlik meg a mutatóban foglalt érték az anyavállalat tulajdonosai és a nem kontrolláló érdekeltség között.
Ezen túlmenően – elismerve az EBITDA mutató fontosságát – létrehozott az IASB egy „saját” mutatót: az értékcsökkenés és amortizáció előtti operatív eredményt. Ezt a pénzügyi kimutatásokban minden egyéb feltétel vizsgálata és levezetés nélkül közzé lehet tenni. Vegyük azonban észre, hogy alapesetben az IFRS 18 által képzett mutató az EBITDA-val egyezik meg!
Lényeges leszögezni: a standard szabályaiból e cikk csak szemezgetett, s az említettek mellett számos további előírást kell majd alkalmazni. Azt sem szabad továbbá elfelejteni, hogy a standard a pénzügyi vállalkozásokra speciális (eltérő) szabályok alkalmazását engedi majd meg, követve a gyakorlat megoldásait[7].
A standardot - feltéve, hogy az EU is befogadja - 2027. január 1-jén kezdődő és azt követő időszakokra kell majd alkalmazni, így mindenkit érintő, jelentős változást hozó jellegére tekintettel, már most érdemes megkezdeni az alkalmazásra való felkészülést.
A cikk szerzője:
Lakatos László Péter, Ph.D.
okleveles könyvvizsgáló, jogász
intézetvezető egyetemi docens - Budapesti Corvinus Egyetem
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója
[1] Talán az utolsó ilyennek tekinthető lépés az egyéb átfogó eredmény koncepciójának a beemelése volt.