Ami állandó: Az IFRS-ek változásai

Az IFRS 16 rövid távú módosítása

Hatását tekintve kétségtelenül a legnagyobb változás az IFRS 16 Lízingek standard egy rövid távú változtatása. A koronavírus járvány – az emberi egészség mellett – a gazdaságra is velőt rázó hatást gyakorolt: iparágak kerültek tetszhalott állapotba, vállalkozások szűntek meg vagy függesztették fel működésüket. Hamar látható volt, hogy az egyik legkorábban segítségre szoruló szektor a bérbeadási – különösen az ingatlan bérbeadási – piac lesz. Világszerte számos gazdasági intézkedés irányult arra, hogy a bérleti jogviszonyokat valahogyan életben tartsa, hiszen azok sokszor alapját képezik egy vállalkozás működésének¹. Az IASB – az ő megszokott tempójukat tekintve – szédületes gyorsasággal reagált a jelenségre és egy rövid távú könnyítést engedélyezett. Belátva, hogy számos szerződés módosítására – így vagy úgy a bérbevevő javára – sor került, a lízingbevevőknek – és csak nekik, tehát a lízingbeadóknak nem – megadták azt a lehetőséget, hogy a Covid19 járvány közvetlen következtében adott engedményeket egyszerűsített módon számolják el. Ez azt jelenti, hogy akkor, ha bizonyítható a lízingszerződés módosítása (pl. díjmérséklés, díj átütemezés stb.) és a járványos helyzet kapcsolata, valamint

• a fizetendő ellenérték lényegében ugyanannyi vagy kevesebb, mint az eredetileg fizetendő díj;
• a csökkentett díjak 2021. június 30-a előtt váltak (volna) esedékessé;
• ezen kívül a lízing feltételeiben lényeges módosítás nem történt;

a lízingbevevő nem kell vizsgálja azt, hogy lízingmódosításra került-e sor és nem kell azokat a viszonylag bonyolult szabályokat alkalmaznia, amelyek e helyzetre vonatkoznának, hanem feltételezheti, hogy ez a módosítás nem felel meg az IFRS 16 lízingmódosítás fogalmának. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a módosítások hatását az eredmény javára² kell elszámolni anélkül, hogy az újrabecslési folyamatot végre kellene hajtani a lízingkötelezettség és a használatijog-eszköz kapcsán. A szabály alkalmazása opcionális, azonban az azt alkalmazó lízingbevevő minden hasonló lízingjére egységesen kell használja.

Hosszú vs. rövid lejáratú kötelezettségek (IAS 1 módosítása)

Egy 2022. január 1-jén hatályba lépő módosításra külön is érdemes felhívni a figyelmet. Azt gondolnánk, hogy a hosszú-rövid elkülönítés nem okozhat túl sok problémát a számvitelben és ennek a kérdésnek már rég jól kialakult gyakorlata van. Az IASB ugyanakkor rámutatott, hogy e kézenfekvőnek tűnő probléma kapcsán is indokolt a szabályozás változtatása, mert számos „ötletes” megoldással éltek a pénzügyi kimutatások készítői, néhol talán azzal a szándékkal, hogy a cég helyzetét kedvezőbb színben tüntessék fel a ténylegesnél.

A módosítás egyértelművé tette, hogy a hosszú-rövid besorolás kizárólag azon alapulhat, hogy a kötelezettnek van-e egyoldalú jogosultsága arra, hogy a pénzügyi rendezést – a fordulónaphoz képest – több mint egy évvel elhalassza ³. E jognak feltétel nélkülinek és tartalminak kell lennie. Utóbbi kitétel azt jelenti, hogy a joggal valós körülmények között ténylegesen lehessen élni. A szabályozás azt is pontosítja, hogy azt is „pénzügyi” rendezésnek kell tekinteni, ha a tartozást a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaival (pl. részvénnyel) teljesíti ⁴.

Az IAS 37 pontosítása: terhes szerződések

Egy régóta húzódó gyakorlati vita végére tett pontot az IASB, amikor tisztázta, hogy a terhes szerződés miatt képzendő céltartalék értékelésekor az úgynevezett teljes költség (full cost) módszert kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az adott szerződéshez vagy projekthez közvetlenül hozzárendelhető (költség) elemek mellett, a közvetett költségek ésszerűen allokált hányadát is figyelembe kell venni a céltartalék mérésekor. A pontosítást először a 2022. január 1-jén vagy később kezdődő üzleti évek tekintetében kell alkalmazni.

IAS 16: a kívánt helyen és módon való használat megkezdése előtt keletkező hozadékok kezelése

Bizonyos tárgyi eszközöknél előfordul, hogy azok kívánt helyen és módon való működtetésének megkezdése előtt hozadékot termelnek. Erre példa a próbagyártásból származó termék értékesítése során keletkezett nyereség. A régi szabályozás úgy rendelkezett, hogy az ebből származó nyereséget a tárgyi eszköz bekerülési értékéből le kell vonni, amely nem kevés bizonytalanságot okozott, mivel a kívánt helyen és módon való működésre képesség időpontja nem mindig állapítható meg kétséget kizáróan. A módosítás hatályba lépése után ezeket a nyereségeket vagy veszteséget a nettó eredményben kell majd elszámolni, amely azt is jelenti, hogy a próbaüzem alatt megtermelt termékre az IAS 2 Készletek szabályait kell alkalmazni. A módosítás 2022. január 1-jétől alkalmazandó, azzal, hogy csak azoknál az eszközöknél kell követni a fent ismertetett eljárást, amelyek a hatálybalépés dátuma után kerülnek a gazdálkodóhoz, így visszamenőleges módosítás nincs. A módosítást – választás szerint – korábbi dátumtól is lehet alkalmazni.

[1] Elég csak a veszélyhelyzet kihirdetését követő egyik első intézkedésre gondolni Magyarországon, amely a bérleti szerződések megszűntetését korlátozta és a bérleti díjak időleges „befagyasztását” eredményezte.

[2] Vagy terhére, azonban nehezen képzelhető el olyan szituáció, amely olyan módosításhoz vezet, mely a lízingvevő számára nagyobb terhet jelent.

[3] Vagy ha a hosszú távot egy évnél hosszabb időben határozta meg, akkor a fordulónaptól számítva legalább addig.

[4] Kivéve, ha a teljesítésre egy átváltási jog lehívása miatt került így sor, amely maga is megfelel a tőkeinstrumentum fogalmának.

A cikk szerzője:

Lakatos László Péter, Ph.D.

okleveles könyvvizsgáló, jogász, tanszékvezető egyetemi docens; a Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központja oktatója

A szerző online és tantermi előadásairól, szakkönyveiről, valamint Oktatási Központunk IFRS szakmai képzéseiről a következő linken tájékozódhat»