A minimum járulékalap bevezetése és annak hatásai a foglalkoztatásra

A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény a következők szerint rendelkezik.

„27. § (1) Járulékalapot képező jövedelem

a) az Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás, a felszolgálási díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj,

b) az a) ponttól eltérően, ha nemzetközi szerződés alapján Magyarországnak nem áll fenn adóztatási joga,

ba) az alapbér, de legalább a tárgyévet megelőző év július hónapjára a Központi Statisztikai Hivatal által a teljes munkaidőben alkalmazásban állók tekintetében közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset, vagy

bb) a tevékenység ellenértékeként a tárgy hónapban megszerzett - munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt - jövedelem, ha az nem éri el a ba) alpont szerinti összeget.

(2) A 6. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a járulékalap havonta legalább a minimálbér 30 százaléka (a továbbiakban: járulékfizetési alsó határ), azzal, hogy ha

a) a biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg,

b) a biztosítási jogviszony a 16. § alapján a hónap egészében nem áll fenn, vagy

c) az adott hónapban a biztosított táppénzben, baleseti táppénzben részesül, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén fizetési nélküli szabadságot vesz igénybe, a járulékfizetési alsó határ meghatározása során az a)-c) pontok szerinti naptári napokat figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben az a)-c) pontokban meghatározott körülmények a naptári hónap csak egy részében állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni.

(3) A (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határra vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni a munkaviszonyban álló és

a) gyermekgondozási díjban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermeknevelést segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülők,

b) a nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban, a szakképzésről szóló törvény szerint szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató esetében.”

77. § (1) A foglalkoztató a foglalkoztatottnak minősülő biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem, vagy a 27. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határ alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A megállapított tárgyhavi járulékot az Art.-ban meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetve megfizetni az állami adó- és vámhatóságnak. A megállapított járulékot csökkenteni kell azzal az összeggel, amelyet a foglalkoztató az adott jogviszonnyal összefüggésben a tárgyévre vonatkozó túlfizetés miatt fizetett vissza a biztosítottnak. Ha a tárgyhónapban a 27. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határ után járulék fizetésére kötelezett biztosított részére a járulékfizetési alsó határt elérő jövedelmet nem fizettek, és a tárgyhónapban elszámolt járulék a járulékfizetési alsó határ után számított járulék összegét nem éri el, a foglalkoztató a járulékfizetési alsó határ utáni járulékot köteles a foglalkoztatottnak minősülő biztosított helyett megelőlegezni, és azt a törvényben előírt határidőn belül befizetni. A 27. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határ vonatkozásában a 82. § szerinti járulék különbözet szabályait alkalmazni nem lehet.

A fent idézett rendelkezés bevezetésével egy részmunkaidőben munkát vállaló esetében figyelni kell tehát arra, hogy a járulékfizetési kötelezettség legalább a minimálbér harminc százalékának harmincad része után fennáll, az lesz a járulékalap.

Ebből adódóan, ha egy munkavállaló heti mondjuk 5 órában, 48 300 Ft alatt keres – ami nem ördögtől való –, akkor kénytelen lesz a szabályozás alapján a járulékait megfinanszírozni, a foglalkoztató csak előlegezni köteles a biztosított helyett a megfizetendő összeget.

Nagyon fontos azt kiemelni, hogy a biztosítási jogviszonya a munkavállalónak magával a foglalkoztatásra irányuló jogviszony keletkezésével létrejön, a változás pusztán a járulékfizetési minimumot állapítja meg.

Számomra nyilvánvaló, hogy a jogalkotó szándéka nem az lehetett, hogy a kevés óraszámban foglalkoztatottak, akik például takarítást vállalva egészítik ki az alacsony jövedelmüket, többet fizessenek járulékként, mint amit keresnek, de az elfogadott új tbj-ből bizony ez levezethető.

Azt gondolom, hogy a szabályozási szándék eredendően a „heti 2 órás ügyvezetőkre” irányulhatott, csak az új rendelkezés további vetületei a jogszabállyal való ismerkedés során lettek világosak…

Amennyiben ez a változás realizálódik júliusban, akkor tényleg fel kell készülnünk - többek között - az ügyvezetők jogviszonyának megfelelő kezelésére a kötelezettségek optimalizálása érdekében.

Amennyiben részmunkaidős munkavállalóként foglalkoztatjuk az ügyvezetőt, számolnunk kell a minimum 48 300 forintos járulékalappal, szemben az eddigi gyakorlattal, amikor ez 5-6000 forintot volt mindössze.

Szerintem teljesen normális, hogy egy ügyvezető heti egy-két órában látja el e minőségében az operatív teendőit, ez a saját ügyfélkörömnél is több esetben előfordul - jómagam sem foglalkozom többet ezekkel a feladataimmal. Meggondolandó azonban a jövőben az ily módon való foglalkoztatás, hiszen ez mindenképpen többletkötelezettséget vet fel az eddigiekhez képest.

Ezekben az esetekben még van tehát min gondolkodni, ami azért is fontos, mert egy másik változás már kimondva és leírva is egyértelműen érinti a társas vállalkozásokat is és az egyéni vállalkozók társadalombiztosítási kötelezettségeit is.

2020 július 1-jétől megszűnik az egyéni oldalt érintő eltérítés.

A hatályba lépő új jogszabályi rendelkezés már csak a minimálbért emlegeti, mint minimum járulékalapot, abban nem jelenik meg a 150%-os eltérítés.

Kapcsolódóan fontos az is, hogy a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget továbbra is a speciális szabályok alapján kell teljesíteni (112,5%), szemben számos helytelen, semmiből le nem vonható értelmezéssel, amely szerint elegendő lesz a vállalkozóra irányadó minimálbér alapján (eltérítés nélkül) megfizetni a terhet.

Abban az esetben, ha a kihirdetett, így érvényes új jogszabály változtatás nélkül, a fentiek szerint lép hatályba, akkor talán jobb megoldás elengedni a munkaviszonyban történő alkalmazását az ügyvezetőnek, és inkább biztosított társas vállalkozóként eleget tenni a biztosítási kötelezettségnek.

Ez a szolgálati időt érintve is okosabb lépés szerintem, és egy esetleges keresőképtelenségnél is nagyobb védelmet jelent a biztosított számára.

A cikk szerzője: 

Barabás Miklós
társadalombiztosítási szakember, közgazdász, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

TB változásokat áttekintő veszprémi rendezvényünkön várjuk a téma után érdeklődőket. Társadalombiztosítási és bérügyintézői OKJ szakképzéseinkhez is van még lehetőség csatlakozni budapesti  és vidéki irodáinknál is.