Nincs termék a kosárban.
Összesen bruttó:
0 HUF
Nincs termék a kosárban.
A tét nagy: a NAV 2025-ös évkönyve szerint 2025-ben 8 265,4 milliárd forint nettó bevétel folyt be általános forgalmi adónemben. Ezért érthető, hogy a NAV ellenőrzési kapacitásának jelentős része erre a területre koncentrálódik.
Kit terhel a bizonyítási kötelezettség?
A hazai joggyakorlat 2012 előtt a kellő körültekintés bizonyítási terhét az adózóra tette, majd az európai uniós bírósági ítéletek nyomán (Mahagében-Dávid ügyek) a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma 2016-ban kiadott egy szakvéleményt a témában, amelynek következményeként a bizonyítási teher az adózóról az adóhatóságra került. A kellő körültekintés értelmezése és igazolása körüli bizonytalanságot azonban ennek a szakvéleménynek sem sikerült teljesen tisztáznia és további esetek jutottak el az uniós Bíróságig, így például a Vikingo, a Crewprint, a Granulines Invest ügyek. Az újabb uniós bírósági esetek nyomán a Kúria Közigazgatási Kollégiuma 2025-ben frissítette korábbi szakvéleményét, és a nem kellő körültekintés vonatkozásában négy esetkört határozott meg. A negyedik esetkör foglalkozik a passzív gondatlansággal, vagyis azzal esettel, amikor az adózó tudhatott volna az adókijátszásról, ha gondosabban jár el. Ez az az esetkör, amelyik a legtöbb bizonytalanságot okozza az adózókban.
Az ellenőrzések nem lettek enyhébbek, sőt
Az adóhatóság az adózóktól beáramló adattömeget egyre kifinomultabb módszerekkel elemzi, kihasználva a mesterséges intelligencia előnyeit, és külön projekteket hozott létre a gyanús számlázási láncolatok felgöngyölítésére (pl. RADAR, NEMKEK projekt). Ezeknek köszönhetően az adóhatóság egyre gyakrabban a beszállítónál vagy a lánc egy távolabbi szereplőinél feltárt mulasztás alapján hívja fel nyilatkozattételre az adózót. A felhívásokban szereplő kérdéslisták pedig egyre hosszabbak. A jegyzőkönyvek visszatérő elemei a számlakibocsátó egy fős létszáma, a tevékenység ellátásához szükséges eszközök hiánya, az azonos ügyvezető vagy székhelyszolgáltató a láncban, és az láncban szereplő alvállalkozók adóminimalizáló bevallásai.
Míg az adóhatóság utólag össze tudja vetni a lánc teljes számla- és bevallási adatait, az adózó csak az ügylet idején elérhető nyilvános adatokat és a saját számláit látja, valamint opcionálisan nyilatkoztathatja beszállítóit, ha gyanús körülményt észlel. A „tudhatta volna” mércéjét ezért mindig az adózó akkori lehetőségeihez kellene mérni.
Az adózók kihívásai
Az egyik legfőbb nehézség, hogy bár a bizonyítási teher az adóhatóságon van, az adózónak már az ügylet teljesülése előtt fel kell készülnie arra, hogy egy ellenőrzésen megfelelő dokumentumokkal igazolni tudja, hogy partnerét a rendelkezésre álló lehetőségekhez mérten kellő gondossággal ellenőrizte. Emiatt az adózó joggal érezheti úgy, hogy mégiscsak az ő felelőssége a bizonyítás.
Szintén jelentős nehézséget jelent, hogy a „kellő körültekintés” még mindig egy nyitott fogalom, és az adott ügy körülményeitől függ, hogy mit is jelent az alapos tájékozódás a partnerről. Bár az adóhatóság adott ki tájékoztatókat a témában, ezek taxatíve nem sorolják fel az adózó által követendő lépéseket, inkább csak ajánlásokat fogalmaznak meg.
Az ellenőrzési tapasztalatok alapján a legtöbb esetben nem elegendő az, ha a beszállító működő cégként szerepel a cégnyilvántartásban, érvényes adószámmal rendelkezik, és nem szerepel az áfabevallást elmulasztók adóhatósági listáján. A kellő körültekintés elvárása alapján arról is meg kell győződni, hogy a beszállító képes-e teljesíteni a rá bízott feladatot. Így például a nyilvánosan elérhető beszámoló alapján rendelkezik-e megfelelő eszközállománnyal és a szükséges foglalkoztatotti létszámmal. A foglalkoztatottak létszáma a NAV honlapján is ellenőrizhető. Amennyiben csak 1 fő van bejelentve, meg kell győződni arról, hogy a partner milyen alvállalkozók bevonásával teljesíti a megbízást. Annak ellenére, hogy adózó ezekkel az alvállalkozókkal nem áll közvetlen jogviszonyban, az ellenőrzési gyakorlat alapján mégis úgy tűnik, hogy ellenőrizni kellene ezeket is. Ezek az elvárások egy olyan komplex ellenőrző rendszer kidolgozását követelik meg az adózótól, amely jelentős idő- és költségráfordítással járhat.
Hogyan készüljünk fel az adóellenőrzésre?
Az adózói cél nem a teljes lánc feltérképezése, hanem egy arányos, az adott ágazathoz szabott és utólag iratokkal bizonyítható ellenőrzési folyamat kialakítása. Általános jelleggel az alábbi vizsgálatokat lehet érdemes elvégezni az ügylet előtt, illetve folyamatos vagy hosszabb megbízás esetén rendszeresen:
Fontos, hogy a fenti vizsgálatok eredményét mindenképpen javasolt elmenteni, és legalább az elévülési idő végéig megőrizni.
Az elmúlt másfél évtized iránya egyértelmű: az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy az adózó tudhatott volna arról, hogy partnere csalárd módon jár el. A teher megfordulása azonban mégsem jelent nyugalmat az adózók számára. A NAV adatvagyona és kiválasztási eszközei egyre pontosabban találják meg a csalárd láncok befogadóit, a „tudhatta volna” mércéje pedig rugalmas.
Amennyiben részletesebben is érdekli ez a téma, várjuk szeretettel a november 17-i előadásunkon, amelyen a NAV Központi Irányítás Ellenőrzési Főosztályának vezetőjétől arról hallhat, mit is ért jelenleg az adóhatóság kellő körültekintés alatt.
A cikk szerzője:
Boncz Judit, Kondor Tax Kft. okleveles adószakértő,
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója