A tömegközlekedési eszközzel történő napi munkába járás költségtérítése

2015.02.20

A munkavégzési kötelezettség teljesítéséhez a munkavállalónak rendszeresen el kell jutnia a lakóhelyéről munkahelyére. Az utazással kapcsolatban azonban több-kevesebb költsége merül fel, amelyek egy részét a munkáltató köteles megtéríteni, másik részét pedig megtérítheti, ha belső szabályzatában erről rendelkezett. A költségtérítés kizárólag azokat a munkavállalókat (próbaidős, határozott vagy határozatlan munkaviszonyú, teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatással bíró) illeti meg, akiknek lakóhelye és a munkahelye nem azonos helységben van, vagy a munkavállaló a munkavégzés helyét - annak földrajzi elhelyezkedése miatt - sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni. A költségtérítés részletszabályait a 39/2010 (III.26.) Korm.rendelet írja elő. Az adómentesség feltételeit pedig a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szabályozza.


Napi munkába járás

A kormányrendelet értelmében napi munkába járás címén történik a költségtérítés akkor, ha a dolgozó naponta utazik a munkahelyére, illetve munkarendjétől függő gyakorisággal rendszeresen utazik oda és vissza. A munkába járás fogalmába beletartozik az átutazás céljából igénybe vett helyi tömegközlekedéssel történő utazás is. A Kormányrendelet a munkába járás költségeinek megtérítésére csak a munkavállaló munkában töltött napjainak vonatkozásában kötelezi a munkáltatót.


A költségtérítés korlátozása

A munkáltató belső szabályzatában korlátozhatja az utazási költségtérítés fizetését azon napok vonatkozásában, amikor a munkáltatónál munkavégzés nem történik (pl. szabadság, betegállomány, munkavégzés alóli felmentés stb.). Az utazási költségtérítés korlátozása havibérlet esetében nem szükségszerű. A bérlet teljes ára is kifizethető. Tömegközlekedési eszköz használatára jogosító utazási jegy árának kifizetése, ezeknek a napoknak a vonatkozásában adómentesen nem lehetséges. A munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítésére való jogosultság az utolsó munkában töltött napon megszűnik.


A munkáltató térítési kötelezettsége

A 39/2010 II.26 Kormányrendelet 3.§ (2) bekezdés értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes áru, valamint utazási kedvezménnyel megváltott, illetve az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett bérlet vagy menetjegy árának legalább 86 %-át bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében. A kötelezettség nem terjed ki a kedvezmény igénybevételére jogosító kártya árának megtérítésére, csak a kártya birtokában megvásárolt jegy (bérlet) árára. Munkáltatói döntés alapján ettől nagyobb – legfeljebb 100%-os mértékű – költségtérítés is adható adómentesen.


A korlátozás tilalma

A költségtérítés jogszabályi mértéke belső szabályzattal nem korlátozható, azonban napi egy utazástól több utazás költségének megtérítése sem követelhető. Eltérően ítélendő meg az az eset, ha a munkáltató a munkavállalót munkavégzés céljából visszarendeli.


Az igénybe vehető tömegközlekedési eszközök

- belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztálya,

- helyközi (távolsági) autóbuszjárat,

- elővárosi busz,

- HÉV,

- menetrend szerint közlekedő hajó, kompon, vagy rév,

- a Kormányrendelet 4.§-ában meghatározott feltételek megléte esetén egyéb gépjármű.


A Kormányrendeletben csak a közforgalmú vasút másodosztályú kocsijában történő utazás szerepel. Az utazás a gyorsvonat és az intercity-járat másodosztályon is történhet, azonban ezeken a járatokon az utazás csak pótjeggyel vehető igénybe. A munkáltató adómentesen megtérítheti – bár erre nem kötelezhető – a gyorsvonati pótjegy árát, sőt a térítés kiterjedhet az I. osztályú vagy az InterCity pótjegyre is.


A dolgozói nyilatkozatok

A költségtérítés elszámolása előtt a dolgozót nyilatkoztatni kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e. A költségtérítésre való jogosultsághoz a lakóhelyen életvitelszerűen kell tartózkodni. A lakcímbejelentés és az életvitelszerű tartózkodás nem ugyanazt jelenti. A munkáltató a nyilatkozott lakcím valódiságáról köteles meggyőződni.


A bérlet és az szja

Az Szja tv. 25. § (2) a) pontja a munkába járás költségtérítésének adómentességéhez tömegközlekedési eszköz igénybevétele esetén az utazási bérlettel/utazási jeggyel vagy a munkáltató nevére szóló számlával történő elszámolás kötelezettségét írja elő. Az Szja tv. nem zárja ki, de nem is teszi kötelezővé, hogy a munkáltató mindkettőt kérjen a dolgozótól. A munkáltató tehát megkövetelheti, hogy a munkavállaló az elszámoláshoz mind a bérletet/jegyet, mind a számlát adja át részére.


A bérlet és az áfa

Abban az esetben, ha a munkáltató az áfa teljes egészét vagy annak egy részét levonásába kívánja helyezni, akkor a bérlet, jegy mellett a munkáltató nevére szóló számla beszerzése is szükségessé válik. Amennyiben az utazási szolgáltatást a munkavállaló veszi igénybe, tehát a számla a munkavállaló nevére szól, akkor az áfát levonásba helyezni tilos.

Előfordulhat olyan eset is, amikor a munkáltató vásárolja meg a bérletet, de csak a kötelező mértékű költséget kívánja viselni. Ebben az esetben a bérlet árának 14%-át a munkavállaló részére ki kell számlázni. A munkavállaló részére kiszámlázott 14%-ra jutó áfa fizetendő adó lesz, viszont a bérlet teljes árát terhelő áfa előzetesen felszámított adóként viselkedik. Az általános forgalmi adó levonásba helyezése előtt meg kell győződni arról, hogy az utazási költség valóban a vállalkozás áfás tevékenységéhez kapcsolódik-e, azaz fennáll-e a levonási jog gyakorlásának tartalmi feltétele.


A cikk írója:

Sándorné Új Éva
okleveles adószakértő
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

GBA Consulting Kft.
sandorneuj.eva@vipmail.hu