Nincs termék a kosárban.
Összesen bruttó:
0 HUF
Nincs termék a kosárban.
Mi változik a bizalmi vagyonkezelés adózásában?
A változások egyik legfontosabb eleme, hogy a vagyonrendeléskor továbbra is lehetőség van a vagyonelemek értékének piaci értékre történő felértékelésére. Az így meghatározott nem realizált eszközérték-növekmény továbbra sem jelent azonnali adófizetési kötelezettséget. Az új szabályozás azonban lényegesen megváltoztatja azt, hogy mi történik ezzel az értéknövekménnyel a későbbi vagyonkiadáskor.
A korábbi szabályozás egyik különösen kedvező eleme volt, hogy a felértékelt vagyonhoz kapcsolódó eszközérték-növekmény meghatározott feltételek mellett öt év elteltével adómentesen is kiadhatóvá válhatott. Ez a lehetőség az új, 2026. augusztus 31-től alkalmazandó szabályok szerint az újonnan bevitt vagyon esetében megszűnik.
A változás tehát nem azt jelenti, hogy a vagyonrendeléskor kell azonnal megfizetni az adót a felértékelés miatt. A lényeg inkább az, hogy a felértékelésből származó eszközérték-növekmény adómentes kiadását már nem lehet pusztán az idő múlására és az ötéves várakozási időre építeni.
A szabályozás továbbra is lehetővé teszi, hogy a vagyonrendelő halálával összefüggésben történő vagyonkiadás ne eredményezzen az eszközérték-növekményhez kapcsolódó adókötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy a struktúrában felhalmozott vagyon a halálesetet követően adózási szempontból lényegében az örökléshez hasonló helyzetben kerülhet a kedvezményezettekhez. Különösen fontos, hogy a kedvezményezett halálesetet követő szerzése önmagában ne keletkeztessen olyan jövedelmet, amely a korábbi felértékelés miatt adókötelessé válna. Így bár a korábbi, öt év elteltéhez kötött adóelőny megszűnik, a bizalmi vagyonkezelés továbbra is alkalmas lehet arra, hogy egy család előre, rugalmasan és a hagyatéki eljárástól eltérő módon rendezze a vagyon generációk közötti átadását.
Az új rendszer ezzel egyértelműen elválasztja egymástól a bizalmi vagyonkezelés klasszikus vagyontervezési funkcióját és azt a gyakorlatot, amikor a konstrukció elsődleges motivációja a felértékelt vagyon későbbi, adómentes kivétele volt.
Nem minden változás szigorítás
Fontos ugyanakkor, hogy a módosításokat ne kizárólag az adóelőnyök megszüntetésének szemszögéből nézzük. Az új szabályozás több olyan kérdést is rendez, amely a bizalmi vagyonkezelés hosszú távú működése szempontjából kifejezetten kedvező.
Ilyen például a kedvezményezett szerzési értékének meghatározása, a tartós befektetési számlák bizalmi vagyonkezelők közti „hordozásához” kapcsolódó szabályok rendezése, illetve bizonyos vagyonelemek családon belüli ingyenes vagy kedvezményes használatának adózási kezelése. A jogalkotó tehát nem egyszerűen bezárta a bizalmi vagyonkezelés adózási lehetőségeit, hanem egy új, részletesebb rendszert alakított ki.
A családi vagyontervezési funkció továbbra is megmarad
A változások ellenére a bizalmi vagyonkezelés egyik legfontosabb funkciója továbbra is megmarad: a családi vagyon hosszú távú, előre meghatározott szabályok szerinti kezelése.
Ez különösen fontos a generációváltásnál. Egy családi vállalkozás esetében például nem feltétlenül az a cél, hogy a következő generáció minden tagja azonnal közvetlen tulajdonossá váljon. Sok esetben fontosabb lehet a tulajdonosi kontroll egyben tartása, a vállalkozás működőképességének megőrzése, illetve annak előre meghatározása, hogy a családtagok milyen feltételek mellett részesülhetnek a vagyonból.
A bizalmi vagyonkezelés ebben továbbra is jelentős rugalmasságot biztosít. Az örökléshez képest előre kialakítható egy olyan rendszer, amely nemcsak azt határozza meg, hogy ki örököl, hanem azt is, hogy milyen feltételekkel, milyen időpontban és milyen célból részesülhet a vagyonból.
Ezért a mostani változásokat érdemes inkább úgy értékelni, hogy egy korábbi adóelőny megszűnik, miközben a bizalmi vagyonkezelés mint vagyontervezési és generációváltási eszköz továbbra is megmarad.
A közelgő vagyonadó miatt sem mindegy, hogyan értékeljük fel a vagyont
A bizalmi vagyonkezelés adózásának megváltozását ráadásul nem érdemes önmagában vizsgálni. A vagyontervezési döntéseknél egyre fontosabb lehet a teljes adózási környezet figyelembevétele, különösen a vagyonadó várható bevezetése miatt.
Ez azért lényeges, mert a felértékelésnek nemcsak a bizalmi vagyonkezelés későbbi adózására lehet hatása. Ha egy jövőbeni vagyonadó alapja a magánszemély vagyona, illetve annak meghatározott értéke lesz, akkor egy magasabb értéken nyilvántartott vagyonelem adott esetben a vagyonadó szempontjából is magasabb adóalapot eredményezhet.
Vagyis előfordulhat olyan helyzet, amikor egy felértékelés a bizalmi vagyonkezelésből történő későbbi vagyonkiadás szempontjából kedvezőbbnek tűnik, ugyanakkor a vagyonadó szempontjából éppen hátrányosabb pozíciót teremt.
Ezért a vagyontervezésben egyre kevésbé működik az a gondolkodás, hogy egyetlen adózási kérdésre keressük az optimális választ. A teljes életciklust kell vizsgálni: mi történik a vagyonrendeléskor, a vagyonkezelés alatt, a vagyonkiadáskor, a generációváltáskor és adott esetben egy későbbi vagyonadó szempontjából.
A legnagyobb változás talán nem is az adózásban, hanem az ellenőrzésekben jön
A bizalmi vagyonkezelés 2026-os változásainak másik jelentős eleme az adóhatósági ellenőrzések szabályainak átalakítása.
Az új rendelkezések alapján a NAV ellenőrizni fogja a 2023. szeptember 12. előtt nyilvántartásba vett bizalmi vagyonkezelők által kezelt vagyont, valamint az érintett magánalapítványokat. 2028. január 1-jétől pedig az ellenőrzési kötelezettség valamennyi, bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyonra és magánalapítványra kiterjed az elévülési időn belül.
Az adóhatóságnak vizsgálnia kell többek között a vagyonrendelés körülményeit, a tanácsadó és az ellenjegyző ügyvéd bevonásának módját és célját, a személyes és gazdasági körülményeket, az írásos szövegtervezeteket, a kapcsolódó megbízási szerződéseket, a vagyonkezelő és a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett kapcsolatát, továbbá a vagyonrendelés és az első tőkekiadás között eltelt időt és a vagyonkiadást kiváltó okot.
Ez új szemléletet jelent.
A kérdés ugyanis már nem kizárólag az, hogy megfelel-e a szerződés a jogszabályoknak, hanem az is, hogy a konstrukció mögött milyen valós gazdasági és családi cél állt, és ezt a célkitűzést mennyire támasztja alá a rendelkezésre álló dokumentáció.
Egy későbbi vizsgálat során jelentősége lehet annak is, hogy milyen előzetes egyeztetések történtek, milyen szerződéstervezetek készültek, milyen szempontok merültek fel a tanácsadói folyamat során, milyen gazdasági és családi körülmények álltak fenn a vagyonrendeléskor, és hogyan született meg a végső döntés.
Ha például egy családi vállalkozás generációváltása, a tulajdonosi kontroll egyben tartása, a családi vagyon hosszú távú megőrzése vagy a későbbi öröklési konfliktusok megelőzése áll a háttérben, akkor ezeknek nemcsak a végleges szerződésben, hanem lehetőség szerint a döntés-előkészítési folyamatban is meg kell jelenniük.
A NAV új ellenőrzési szempontrendszere alapján ugyanis könnyen lehet, hogy egy korábbi e-mail, prezentáció vagy szerződéstervezet már nem egyszerűen „háttéranyag”, hanem az ügylet gazdasági céljának bizonyítéka lesz.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
A bizalmi vagyonkezelés új szabályai miatt a szakemberek feladata is összetettebbé válik. Egy új struktúra kialakításánál már nem elegendő kizárólag az adóelőnyt kiszámítani. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a konstrukció hosszú távon megfelel-e a család vagy a vállalkozás valódi céljainak, hogyan működik majd a vagyonkiadás, milyen lesz a kedvezményezettek helyzete, és milyen dokumentációval támasztható alá az egész struktúra.
Ugyanez igaz a már működő bizalmi vagyonkezelésekre is. Az új ellenőrzési környezet miatt érdemes lehet felülvizsgálni, hogy a korábbi vagyonrendelés dokumentációja ma is megfelelően rekonstruálható-e, rendelkezésre állnak-e a döntés hátterét igazoló iratok, és összhangban van-e egymással a szerződés, a tényleges működés és a rendelkezésre álló dokumentáció.
A bizalmi vagyonkezelés tehát 2026. augusztus 31-től valóban új korszakba lép. Kevesebb automatikus adóelőny, részletesebb szabályok, több adatszolgáltatás és jóval nagyobb ellenőrzési figyelem jellemzi az új rendszert. Ugyanakkor a konstrukció alapvető értéke – a családi vagyon hosszú távú, rugalmas és intézményes kezelése – továbbra is megmarad.
A cikk szerzője:
Dr. Magyar Csaba - TEP, LL.M, irodavezető, okleveles adószakértő, Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda