Az infláció hatása a pénzügyi kimutatásokra 2. rész

A cikk 2. részében azt vizsgálom meg, hogy az infláció milyen hatással van a tárgyi eszközökre, készletekre és a saját tőkére.

Tárgyi eszközök

A tárgyi eszközök témakörét tekintve az infláció kapcsán két területre szeretném felhívni a figyelmet:

1. A tárgyi eszközök inflációval való kapcsolatának egyik legnagyobb problémája az, hogy úgynevezett amortizációs hiány keletkezik az alábbiak szerint.

A tárgyi eszközök értékcsökkenése a múltbeli bekerülési értéküket alapul véve került megállapításra, és ez csökkenteni fogja a vállalkozás eredményét, viszont még a technológia változatlanságát feltételezve is, ugyanezen eszköz pótlása csak egy magasabb, inflációval növelt értékű eszközzel lehetséges. A hiba forrása az ez által keletkező látszatnyereség, mivel ha a gazdálkodó a teljes keletkezett eredményt kifizeti osztalékként, akkor nem fogja tudni pótolni az elhasználódott eszközöket azok értéknövekedése miatt. 

Nézzünk erre egy egyszerű példát:

Tegyük fel, hogy egy társaság 2021.01.01-én nettó 200 MFt értékben vásárol 200 db tárgyi eszközt, melyek hasznos élettartama 2 év. Maradványértéket a várható teljes elhasználódás miatt nem állapít meg, így az éves értékcsökkenés összege 100 MFt. A pótlásként beszerzett eszközök várható beszerzési ára 2023.01.01-én már nettó 250 MFt lesz.

Feltételezzük, hogy a gazdálkodó összes bevétele, ami 1.000 MFt és értékcsökkenésen kívüli összes költsége, ráfordítása - beleértve a társasági adót is - ami 650 MFt, pénzben is realizálódott. Nincs számviteli akadálya, hogy az így keletkezett eredményt osztalékként kifizesse a tulajdonosok részére, amire az egyszerűsítés miatt az év utolsó napján sor is kerül.

Az 1. számú táblázat adataiból az derül ki, hogy amennyiben a társaság a teljes képződött és cashflow-ban is realizált eredményét kifizeti osztalékként, úgy 2023.01.01-én a tárgyi eszközök beszerzéséhez szükséges pénzügyi fedezet nem fog rendelkezésre állni, hiszen az eszköz pótlásához 250 MFt-ra lesz majd szükségük a záró pénzeszköz állományuk pedig csupán 200 MFt 2022.12.31-én.

1. számú táblázat

Megoldást a problémára a jogszabályon, vagy a saját elhatározáson alapuló tartalékképzés jelenthet, mivel a lekötött tartalék osztalékfizetési korlátot jelent a gazdálkodó számára.

2. A tárgyi eszközök egy speciális csoportját képezik az ingatlanok. Az ingatlanok is bekerülési értéken vannak nyilvántartva a vállalkozások könyveiben és ahol azt a számviteli törvény nem tiltja, még értékcsökkenést is számolhatunk el rájuk.

Hosszú távon úgy tűnik, az ingatlanok többségének értéke folyamatosan, az inflációt meghaladó mértékben növekszik.

A magyar számviteli törvény a befektetett eszközök közé sorolt ingatlanoknál lehetőséget ad arra, hogy könyvvizsgálati kötelezettség mellett a gazdálkodók élhetnek az értékhelyesbítés eszközével és azokat piaci értéken szerepeltethetik könyveikben.

Az értékhelyesbítés az eszközök piaci értéken történő bemutatása mellett nem eredményezi annak hozamkénti elszámolását az eredménykimutatásban, csupán a saját tőke értékét növeli majd az értékelési tartalékon keresztül az alábbiak szerint:

T1 Ingatlanok értékhelyesbítése – K4 Értékelési tartalék

A legtöbb vállalkozás a könyvvizsgálatból adódó többlet adminisztráció miatt ezzel a lehetőséggel nem él, ezért az eszközeiben nem realizált „rejtett” nyereség keletkezik az infláció hatására. 

Készletek

Inflációs környezetben abból a feltételezésből kell kiindulnunk, hogy a vállalkozások vásárolt és saját termelésű készleteinek értéke folyamatosan növekedni fog. A hatályos szabályozás szerint a készleteket bekerülési értéken kell nyilvántartani a könyvekben. A készletek értékelésekor, azok költségként, ráfordításként való elszámolásakor azok homogenitása miatt csoportos készletértékelési eljárásokra van szükség.

A csoportos készletértékelési eljárás csak FIFO (First in-first out) vagy átlagos (súlyozott) nyilvántartást jelenthet, mivel a LIFO (Last in-first out), a HIFO (High in-first out) és a LOFO (Low in-first out) szerinti elszámolás a magyar számvitelben nem engedélyezett.

Az alábbi példa azt mutatja be, hogy az eltérő csoportos készletértékelési eljárások milyen hatással vannak a készletek értékére és az eredményre.

Egy vállalkozás az alábbi beszerzéseket és értékesítéseket hajtja végre 2021-ben: 

Beszerzések:

2021.11.15-én 100 db * 200 eFt/db = 20.000 eFt

2021.12.15-én 200 db * 250 eFt/db = 50.000 eFt

Összesen:        300 db                         70.000 eFt

Értékesítések:

2021.12.31-én 150 db *400 eFt/db = 60.000 eFt

Készletek értéke 2021.12.31-én:

2021.12.31-ei árinformációk szerint a termék utolsó lehetséges beszerzési ára 270 eFt/db, így az ez alapján számított záró készletérték 150 db * 270 eFt/db = 40.500 eFt

A készletekkel kapcsolatos számításokat a 2. számú táblázat tartalmazza.

2. számú táblázat

A 2. számú táblázatból látható, hogy a készletek értéke a fordulónapon FIFO szerinti csoportos készletértékelési eljárás esetén 3.000 eFt (40.500 eFt – 37.500 eFt), míg átlagos (súlyozott) módszernél 5.500 eFt (40.500 eFt – 35.000 eFt) nem realizált nyereséget nem tartalmaz.

A magyar számvitel folyamatos működés esetén nem teszi lehetővé, hogy a vállalkozások készleteiket az év végi átértékelés keretében átértékeljék a piaci értékre, a korábban elszámolt értékvesztés visszaírásának esetét kivéve.

Tisztán felértékelésre nincsen lehetőség és így ez is inflációs torzítást eredményez.

Saját tőke

A saját tőke elemeinek az inflációval való kapcsolatára a következő megállapítások szolgálnak gondolatébresztőül a teljesség igénye nélkül:

• Jegyzett tőke: Értéke, ha abban nem történik módosítás, időben állandó, ezért évről évre elinflálódik. A jegyzett tőke által vállalt vállalkozói felelősséget az infláció felemészti az idők során.
• Jegyzett, de még be nem fizetett tőke: Követelés jellegéből az következik, hogy a tulajdonosok, amennyiben a társasági szerződésben éltek a későbbi befizetés lehetőségével, úgy azt pl: 1 év múlva már egy csökkent reálértékű pénzeszközzel fizethetik be.
• Tőketartalék: Átalakulás során tartalmazhat az aktívák és ezen belül akár a készletek átértékelésére vonatkozóan árnövekedésből eredő különbözeteket.

• Eredménytartalék és lekötött tartalék: A várható jövőbeli beruházások az árak növekedése miatt még eszközpótlás során is egyre nagyobb összegű befektetést igényelnek, így a társaságnak gondoskodnia kell arról, hogy az ehhez szükséges pénzeszközöket ne fizesse ki osztalékként, melynek egy lehetséges formája, hogy eredménytartalékból vezeti át a szükséges fedezetet a lekötött tartalékba.
• Értékelési tartalék (csupán az értékhelyesbítést vizsgálva): A befektetett eszközök piaci értéken történő értékelését szolgálja, a korábban az ingatlanoknál bemutatott példa szerint.
• Adózott eredmény: Az árak növekedése következtében, ha a gazdálkodó a nyereségének a vásárlóerejét meg kívánja tartani, akkor annak is legalább az infláció mértékével növekednie kell.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az infláció hatása a pénzügyi kimutatásokra szerteágazó és annak modellezése a tervezés során összetett és magas szintű szakmai munkát igényel a pénzügyi és számviteli szakemberektől.

A cikk szerzője:
Dzsudzsák Zsolt
okleveles könyvvizsgáló, okleveles adószakértő
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

Szerezze meg összes szükséges kreditjét távoktatásban!