Nincs termék a kosárban.
Összesen bruttó:
0 HUF
Nincs termék a kosárban.
A munkavállalónak minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, a pótszabadság mértéke pedig a munkavállaló életkorának függvényében a huszonötödik életévétől 2-3 évenként egy munkanappal emelkedik egészen a negyvenötödik életév betöltéséig, amikortól az alapszabadságon felül összesen tíz munkanap pótszabadság illeti meg a munkavállalót. A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben az irányadó életkort betölti.
További pótszabadságra jogosult a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállaló, aki egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után pedig összesen hét munkanap pótszabadságra tarthat igényt. Ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos, a pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
Ugyancsak évenként öt munkanap pótszabadságra jogosult:
A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár. Ennek számításánál a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
Új szabadság típusok az idei évtől az apasági szabadság és a szülői szabadág, amelyek nem minősülnek pótszabadságnak, és eltérő szabályok is vonatkoznak rájuk:
Az apasági szabadság alapján az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig tíz munkanap szabadságra, jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. Az apasági szabadságra a munkavállaló akkor is jogosult, ha a gyermeke halva születik, vagy meghal.
A szülői szabadság a munkavállalót gyermeke hároméves koráig illeti meg, mértéke összesen a gyermekenként a gyermek három éves koráig negyvennégy munkanap. A szülői szabadság igénybevételének feltétele, hogy a munkaviszony legalább egy éve fennálljon.
Az apasági és szülői szabadság tehát nem naptári évre vonatkozóan jár, azt az év közben kezdődött munkaviszony esetén nem kell ezért arányosítani.
A szabadság igénybevétele, kiadása szempontjából lényeges, hogy a szabadság kivétele nem a munkavállaló feladata, hanem a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki az esedékesség évében. A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Az egybefüggő tizennégy nap tekintetében a szabadságként kiadott napon túl a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.
A munkavállaló a neki járó alap és pótszabadság teljes mennyiségéből csupán 7 nap felett diszponál. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve (akkor is, ha a felek nem kötöttek ki próbaidőt) – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a hét napos keret arányosítani szükséges a munkáltatónál töltött időre vonatkozóan. Ennek során a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít. A munkavállalónak a 7 munkanap szabadság igénybe vételére vonatkozó kérését legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie a munkáltató felé.
A szülői szabadságot– a pótszabadságoktól eltérően – mindig a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, s az a gyermek 3 éves koráig bármikor igénybe vehető. Az apasági szabadság igénybevétele ugyanakkor az Mt. alapján jóval szűkebb időintervallumban lehetséges, arra legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig van lehetőség, legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban.
Főszabály szerint a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni, e szabály alól az Mt. csak meghatározott esetekben biztosít kivételt. Így például, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki az időarányosan járó szabadságot. Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett a szabadságot az esedékesség évében kiadni (pl. mert gyermekvállalás miatt szülési szabadságra ment, vagy fizetés nélküli szabadságot igényelt), akkor a szabadság kiadásáról a munkáltató az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül köteles gondoskodni. A törvény arra is lehetőséget biztosít, hogy a munkáltató a munkavállalóval a naptári évre kötött megállapodása alapján az életkor szerinti szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén írásban indokolt döntésével
A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadságról a munkahelyre történő visszarendelés esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.
A fentiektől eltérően az apasági szabadság nem halasztható el, valamint a munkáltató sem apasági, sem és a szülői szabadságot egyoldalúan nem szakíthatja meg.
A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben szükséges megváltani. Az apasági szabadság és a szülői szabadság azonban e tekintetben is kivételt képez, mert az nem váltható meg pénzben, hanem, a munkáltató a fennmaradó szabadságról kilépéskor igazolást állít ki, és a még meglévő napok a következő munkáltatóhoz tovább vihetőek azzal, hogy a szülői szabadság vonatkozásában az új munkahely vonatkozásában is érvényesül az a szabály, hogy a szülői szabadság igénybe vételének feltétele a munkaviszony adott munkáltatónál történő legalább egy éves fennállása.
A munkavállaló a szabadság napjaira távolléti díjára jogosult. Az apasági szabadság első 5 napjára is távolléti díj jár, a 6. naptól azonban csak a távolléti díj 40%-a a juttatás összege. A szülői szabadság tartamára a munkavállaló a távolléti díj 10 %-ára jogosult, amelyet ráadásul csökkenteni kell a kapott gyermekgondozási díj és gyermekgondozást segítő ellátás összegével.
Az új szabadság típusok esetén szintén eltérés, hogy míg a szabadság időtartama alatt a munkáltató szabadon felmondhat, addig az apasági szabadság és a szülői szabadság időtartama alatt a munkavállaló felmondási védelem alatt áll, vagyis vele munkáltatói felmondás e szabadságok időtartama alatt nem közölhető.
A munkaviszony egyéb alapvető jogintézményeinek áttekintéséhez pedig ajánlom szíves figyelmükbe az Oktatási Központ portálján keresztül elérhető, kreditpontos oktatási anyagomat, amely az összes szükséges kredit csomagban is elérhető.
A cikk szerzője:
Dr. Nagy Krisztina LL.M.
ügyvéd, munkajogi és adatvédelmi szakjogász, civiljogi specialista
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója
email: info@drnagyk.hu