Az osztalék és az osztalékelőleg kifizetésének szabályai

A kettős könyvvitelt vezető félmillió gazdasági társaság tulajdonosainak egyik legfontosabb jogosultsága, hogy ha a vállalkozásuk nyereségesen gazdálkodik, akkor a befektetésük után, a már teljesített vagyoni hozzájárulásuk – vagy a létesítő okiratban rögzített rend szerinti – arányában osztalékot (hozamot) kapjanak. Osztalékban csak az részesülhet, aki az osztalékfizetésről szóló taggyűlési határozat meghozatalának időpontjában – vagy a létesítő okiratban rögzített más időpontban – tagsági jogok gyakorlására jogosult. Ennek elsősorban üzletrész-adásvételek esetében van jelentősége, amikor kérdésként merülhet fel, hogy az adott üzleti év után járó, de még meg nem állapított osztalék a régi vagy az új tagot illeti-e meg.

A Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) és a Számviteli törvény (a továbbiakban: Sztv.) hatályos előírásai szerint a kft. taggyűlése az éves beszámoló elfogadásával egyidejűleg – az ügyvezetés javaslatára, bár ennek sem kötelező, sem korlátozó jellege nincs – dönthet az osztalék kifizetéséről. Az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslat tartalmát tekintve az osztalék jóváhagyásáról szóló javaslattal egyezik meg. [Ptk. 3:335. § (2) bek. e) pont].

2016-tól az osztalék alapja az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék [Sztv. 39. § (3) bek.], amely csak akkor fizethető ki osztalékként, ha a lekötött tartalékkal és a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék figyelembevétele után sem csökken a jegyzett tőke összege alá. Az osztalékfizetés maximumának kiszámításakor a szabad eredménytartalék és a saját tőke meghatározásánál növelő tételként figyelembe lehet venni az előző üzleti évi beszámolóban még nem szereplő, de a tárgyévi mérlegkészítés időpontjáig elszámolt kapott (járó) osztalékot, részesedést. Ugyanakkor a negatív eredménytartalékkal szemben a tőketartalék nem nyújthat fedezetet. Nézzünk néhány számpéldát a kifizethető osztalék maximumának meghatározására.

 Az osztalékot a kifizetőnél az erre vonatkozó döntés napjával, vagyis a tárgyévet követő üzleti évben kell lekönyvelni eredménytartalékot csökkentő és kötelezettséget növelő tételként, annál pedig, aki kapja (ha az jogi személy) – ugyancsak a járó osztalék döntésének napjával – kell elszámolni bevételként (függetlenül attól, hogy pénzügyileg mikor teljesítik) és követelésként (nem elhatárolásként!). Bár az osztalékról a tárgyévi beszámoló elfogadásakor döntenek, a könyvelésére mégis a következő üzleti évben kerül sor szimmetrikusan, mindkét félnél.

Nem kerülhet sor osztalékfizetésre – hitelezővédelmi okok miatt –, ha a kft. helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a kft. törzstőkéjének a mértékét [Ptk. 3:162. § (1) bek.], vagy ha az osztalékfizetés veszélyeztetné a kft. fizetőképességét [Ptk. 3:184. § (1) bek.]. Amennyiben ennek ellenére történik osztalékfizetés, akkor azt a tagoknak a kft. részére vissza kell fizetniük. [Ptk. 3:186. § (3) bek.]

A beszámoló elfogadása utáni időpontban (vagyis két egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban) a tulajdonosok már csak osztalékelőleg fizetéséről határozhatnak. [Ptk 3:186. § (1) bek. és 263. § (1) bek.] Ehhez a társaságnak egy – kizárólag belső használatú – közbenső mérleget kell készítenie. A közbenső mérleg nem nyilvános, nem kell közzétenni és letétbe helyezni. Nincs kiegészítő melléklete. Az eredménykimutatás nem önálló eleme, csak a mérlegben bemutatott adózott eredmény bizonyítékaként kell elkészíteni. A csökkentett tartalom, a transzparencia teljes hiánya ellenére a valódisággal és a megbízhatósággal szembeni követelmények az éves beszámolóval azonos szintűek. Ugyanúgy törvényi kötelezettség a bizonyító erejű alátámasztó dokumentumok létezése és a könyvvizsgálói hitelesítés. Ha a közbenső mérlegből megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalékfizetéshez szükséges fedezettel, és a kifizetés nem fogja meghaladni a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék összegét, továbbá a saját tőke összege a helyesbítés után sem csökken a törzstőke összege alá, akkor a tulajdonosok dönthetnek az osztalékelőleg kifizetéséről. Mindez tehát azt jelenti, hogy az osztalékfizetési korlát számítását értelemszerűen alkalmazni kell az osztalékelőleg fizetésekor, továbbá a saját részvény, üzletrész megszerzésekor, illetve abban az esetben is, ha a jegyzett tőkét a jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére emelik fel.

Úgy gondolom, a koronavírus-járvány miatti gazdasági válsághelyzetben a tulajdonosoknak nem árt egy kis önmérséklést tanúsítaniuk. Pénzügyi megfontoltságból mindenképpen ajánlott csökkenteni, vagy későbbre halasztani az osztalék kifizetését. Több országban ezért a hatóságok nyomatékosan arra kérik a társaságokat, hogy függesszék fel osztalék- és részvényvisszavásárlási kifizetéseiket, illetve a javadalmazási politikájukban szereplő változó javadalmazások teljesítését halasszák el. Egyes elemzők ennek hatására már 40-50%-os osztalékfizetés csökkentéssel számolnak. Összehasonlításként talán érdemes felidézni, hogy a 2008-as pénzügyi válság idején átlagosan 20%-kal csökkentek az osztalékok.

A cikk szerzője:

Prof. Dr. Lukács János

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

A Pénzügyi, Számviteli és Gazdasági Jogi Intézet igazgatója – Budapesti Corvinus Egyetem

Az Okleveles Könyvvizsgálókat Képesítő Testület elnöke – Magyar Könyvvizsgálói Kamara

Tartsa karban szaktudását kreditpontos továbbképzéseinkkel, szakmai kiadványainkkal - webáruházunkban a szerző által jegyzett szakkönyveket is megtalálja.»