A távértékesítés új szabályai – fontos változások a forgalmi adózásban

2021. június 02.

 

2021. július 1-jétől gyökeres változások lesznek a távértékesítés, valamint az online kereskedelem áfa-szabályozásában. Az új rendszer egyszerűsítést és kevesebb adminisztrációs terhet hoz a külföldi piacokra eddig a bonyolult szabályrendszer miatt belépni nem kívánó vállalkozások számára, valamint egységesen rendezi az online felület közbeiktatásával történő értékesítéseket is. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor kellemetlen meglepetések érhetik azokat, akik megszokták, hogy olcsón rendelnek apróságokat távoli országokból.

Cikkünkben bemutatjuk, hogy mit értünk távértékesítés alatt, milyen áfa-következmények kapcsolódnak hozzá, továbbá, hogy milyen átalakításokra kerül sor az új rendszer hatályba lépésével, és egészében az elektronikus kereskedelemmel összefüggésben.

 

  • Távértékesítés – alapok

Az áfa rendszerében nem újdonság az a törekvés, hogy az adóztatásra a tényleges fogyasztás helyén kerüljön sor, bizonyos esetekben ez viszont indokolatlanul magas terhet ró az adóalanyokra. Első lépésként érdemes azt megnézni, hogy egyáltalán mikor beszélhetünk távértékesítésről.

Távértékesítés alatt az olyan határon átnyúló konstrukciókat kell érteni, amelyben egy adóalany egy másik tagállamba értékesít terméket nem adóalany vevő, vagy olyan szervezet részére, amely adófizetésre az adott tagállamban nem kötelezett. Leegyszerűsítve persze mondhatnánk azt is, hogy a magánszemélyek részére történő értékesítést kell érteni alatta, – és bár a legtöbb esetben így is van – ez a megközelítés mégsem pontos. Távértékesítés esetén, természetesen a magánszemélyek mellett, vevők ezekben az ügyletekben az alanyi adómentes alanyok, vagy a kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző szervezetek is. Ők összefoglalóan olyanok, akiktől az adó megfizetését a beszerzésre tekintettel nem lehet követelni, vagyis az áfa rendszerében végső vevőnek minősülnek.

A teljesítési hely tekintetében nem lesz változás, hiszen főszabályként a jelenleg is a célországra tekintünk ilyenként, vagyis ezen ügyletek ott teljesülnek, ott kell utánuk áfát fizetni, ahová a terméket feladják, ahol a beszerző van. Az egyes országok azonban egyedi összeghatárokat állapíthattak meg, amely éves forgalom alatt az adóztatás joga – eltérő választás hiányában – az indulás országánál maradhat. Ez az összeghatár Magyarország esetén június 30-áig 35.000 euró, vagyis ezen összeghatár alatt nem kell ma még az eladóknak nálunk áfát fizetniük, ami sok esetben árelőnyt eredményez/eredményezett. Mit jelentenek a rendelkezések a gyakorlatban? Az áfa sokszor bonyolult nyelvezetét leegyszerűsítve annyit, hogy amennyiben Magyarországról egy másik tagállamba, végfogyasztó részére terméket értékesítünk, az adott országban hatályos összeghatárt meghaladóan adófizetési kötelezettségünk ebben a másik országban keletkezik. Ez tehát azzal jár, hogy amennyiben Németországba értékesítünk, az áfát ott kell megfizetni, a Romániába irányuló értékesítések után pedig Romániában. Nyitnánk a szlovák vevők felé is? Semmi akadálya, de a helyi értékhatáron felül az áfát már a szlovák adóhatóságnak kell megfizetnünk. A megfizetéssel egyébként talán még nem is lenne probléma, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az áfa-rendszerében ha az adót egy másik tagállamban kell megfizetni, az szinte kivétel nélkül azzal a kötelezettséggel jár, hogy ebben a másik tagállamban adóalanyként kell regisztráljuk magunkat, adóbevallást szükséges benyújtanunk, a helyi számlázási szabályok szerint vagyunk kötelesek bizonylatolni, s fenn kell tartanunk az adószámot egészen addig, amíg ilyen értékesítéseket végzünk. Aki pedig több országba is értékesít végfelhasználó részére, az jól gondolja, hogy ezeket minden országban külön-külön el kell végeznie. Bár az áfa egységes európai szabályokra épül, tanácsadóként bátran mondhatjuk, hogy ahány ház, annyi szokás. Jelentős költségekkel, idegen jogi környezettel és változó előírásokkal találkozhatunk, ha több országba is értékesítünk. Nem csoda, ha sokakat visszatart a bürokrácia, hiszen itthon is nehéz otthonosan mozogni az adózás világában, így aztán kevésbé lehet vonzó egy külpiac, amelynek nehezebb áttekintetni a határon átnyúló értékesítéshez kötődő szabályait, különös tekintettel az adminisztrációs eltérésekre.

 

  • Az új szabályozási környezet

A korábbi halasztás után július 1-jétől hatályba lépnek az új szabályok, amelyek jelentős változást, mindenekelőtt könnyítést hoznak. A teljesítés helye összeghatártól függetlenül a rendeltetés országa lesz, vagyis ahova a termék megérkezik, s ezzel párhuzamosan a távértékesítésre is kiterjesztésre kerül az úgynevezett egyablakos rendszer (OSS – one stop shop), amelyet a távolról is nyújtható elektronikus szolgáltatások kapcsán már korábbról ismerhetünk.

Ezen értékesítéseket továbbra is a célországban érvényes áfa-mérték terheli, azonban összeghatártól függetlenül megszűntetve egy másik ország kedvezőbb adórendszeréből fakadó előnyöket, kiküszöbölve, hogy alacsonyabb kulcs mellett értékesítsenek. Ezzel párhuzamosan a korábban említett jelentős adminisztrációs terhek lényegesen egyszerűsödnek. A jövőben az egyes országokban történő bejelentkezés, adófizetés és számlázás helyett mindezt egy adóhatóság előtt is el lehet intézni. A regisztráció szerinti adóhatóság lesz az, amelyik az egyes célországokra vonatkozó információkat és természetesen magát az áfát begyűjti az értékesítést végző adóalanytól, majd azt továbbítja a célországba. Az egyablakos rendszer lényege tehát abban áll, hogy amit eddig célországonként külön-külön kellett teljesíteni, azt egyszerre és egy helyen is el lehet végezni. Ezzel párhuzamosan a számlázási kötelezettség is megszűnik a célországban, hiszen a hazai adóhivatal előtti eljárás esetén a magyar szabályok alkalmazandóak.

Az egyablakos rendszer választható és bejelentkezést igényel, alkalmazása nem kötelező, az adóalany továbbra is eljárhat önállóan az egyes adóhatóságok előtt. Azon adóalanyok tehát, akik eddig több országban regisztráltatták magukat a távértékesítésre tekintettel, az egyablakos rendszerre váltás esetén megszüntethetik külföldi áfa-regisztrációjukat is, amennyiben annak fenntartását más nem indokolja.

Amennyiben az érékesítést teljesítő adóalany kizárólag egy tagállamban bír áfa-szerinti letelepedettséggel, valamint az adott évi és az előző évi értékesítésének az ellenértéke nem haladja meg a 10.000 eurós összeghatárt, a teljesítési hely a rendeltetés helye szerinti tagállam helyett az indulási ország lesz. Ilyen esetekben is dönthet úgy az értékesítő, hogy az összeghatártól függetlenül adófizetési kötelezettségének a fogyasztás tagállamában tesz eleget, azonban ez a választása a választást követő második év végéig kötni fogja.

 

  • Harmadik országos ügyletek

Újdonságként kiterjesztésre kerülnek a távértékesítési szabályok a harmadik országos adóalanyok értékesítéseire is, külön egyablakos rendszert biztosítva az ilyen ügyletek számára az áfa megfizetésére 150 eurós belső értékig. A harmadik országos adóalany ilyen esetben eldöntheti, hogy melyik adóhatóságnál jelentkezik be azzal, hogy adófizetési kötelezettségét az egyablakos rendszeren keresztül teljesíti. Ilyen esetben pénzügyi képviselő igénybevételére sincsen szüksége.

Amennyiben a termék rendeltetési helye megegyezik a szabadforgalomba helyezés tagállamával, maga az import mentesül az áfa alól, a távértékesítés utáni adó pedig a rendeltetési hely államában válik esedékessé. Ilyen esetben, ha az adóalany nem választja az egyablakos rendszert, csak termékimport címén merül fel adófizetési kötelezettség, mivel a távértékesítés teljesítési helye a Közösség területén kívül, a feladás országában marad.

Ha a szabadforgalomba helyezés állama eltér a rendeltetési tagállamtól, a távértékesítés utáni áfát a rendeltetési helyen kell megfizetni az egyablakos rendszertől függetlenül. Az import csak akkor mentesül az áfa alól, ha az adóalany az egyablakos rendszert alkalmazza.

 

  • Online felületeken keresztül végzett érékesítések

Amennyiben az értékesítés nem közvetlen módon, hanem köztes szereplő – online platform, piacterek, webshopok stb. – beiktatásával történik, az egyszerűsítés és a hatékony adóbeszedés érdekében ezen szereplők a rajtuk keresztül végzett érékesítések tekintetében adófizetésre kötelezetté válnak. Az adókötelezettség a harmadik államból importált termékeket érinti 150 eurós belső értékhatár alatt, valamint összegtől függetlenül a Közösség területén található termékeket, amennyiben az értékesítő fél nem telepedett le az Európai Unióban.

Ilyen esetben a szabályozás fikciót állít fel, úgy kezelve ezen köztes felületeket, mint akik egyszerre vevői és eladói is lennének ezen termékeknek. Következésképpen, létrejön egy vélelmezett ügylet az eladó és az adott platform, valamint másrészről a felület és a vevő között. A két ügylet egyszerre teljesül, mégpedig a fizetés elfogadásakor. Az adó megfizetésére – értelemszerűen – ezen köztes szereplő lesz a kötelezett, mely kötelezettségét jogosult a már említett egyablakos rendszer igénybevételével teljesíteni. Ilyen esetekben az adóköteles ügylet a második értékesítés lesz (a platform és a vevő közti). Az első ügylet teljesítési helye harmadik országos termékek esetén a Közösség területén kívülre esik, míg Uniós termékek esetén a feladás országába, ahol azonban mentesül az áfa alól.

Az értékesítő felületeket speciális adminisztrációs kötelezettségek is terelik.

 

  • Importáfa a kis értékű beszerzésekre

A fenti változásokkal párhuzamosan – sokak számára kellemetlen – új szabályok lépnek életben az importált termékek vonatkozásában. Eddig megszokhattuk ugyanis, hogy amennyiben az Unión kívülről rendeltünk terméket, a 22 eurós értékhatár alatt nem kellett áfát fizetni. Ez a mentesség július 1-jétől megszűnik és egységesen beáll az áfa-fizetési kötelezettség.

Az Európai Unión kívülről érkező árukat vámkezeltetni szükséges. Postai szállítás esetén a vámeljárást a posta végzi el, mégpedig úgy, hogy a posta kapcsolatba lép a címzettel és nyilatkozatra hívja fel a vámkezelési megbízással és a küldemény értékével kapcsolatban. Amennyiben a beérkezett áru egyértelműen meghatározható mind összegszerűsége, pontos megnevezése és a címzett kapcsán, a vámkezelést az adóhatóság végzi el.

A vámeljárás alatt megállapított áfát, a vámot (amennyiben alkalmazandó), valamint a postai szolgáltató díját az átvételkor kell kifizetnie a címzettnek. Ilyen esetben nincsen kibúvó, hiszen amennyiben a postai szolgáltató nem kerül megbízásra és más módon sem kerül sor a vámkezelésre, a csomag nem szolgáltatható ki, tehát könnyen a megrendelt áru nélkül maradhatunk.

 

A cikk szerzője:

dr. Menczel-Kiss Gellért

jogász, adótanácsadó, a LeitnerLeitner budapesti irodájának adómenedzsere;

a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

https://adozasrolerthetoen.blog.hu

A témában elérhető szakmai előadásunk utolsó helyeire még jelentkezhet>>>