Költségvetési szervek éves költségvetési beszámolójában szereplő adatainak értelmezési lehetőségei – Gondolatébresztő

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 87. § előírásai alapján a költségvetési szerveknek a vagyonról és a költségvetés végrehajtásáról az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Áhsz.) szerinti éves költségvetési beszámolót, és az éves költségvetési beszámolók alapján évente, az elfogadott költségvetéssel összehasonlítható módon, az év utolsó napján érvényes szervezeti, besorolási rendnek megfelelő zárszámadást kell készítenie. Az Áht. előírásai alapján a központi alrendszer esetében a zárszámadási törvényjavaslatot alapszabály szerint a Kormány a költségvetési évet követő év szeptember 30-ig az Országgyűlés elé terjeszti, önkormányzati alrendszer esetében pedig a zárszámadási rendeletnek legkésőbb a költségvetési évet követő ötödik hónap utolsó napjáig kell hatályba lépnie.

Az Áhsz. szerinti éves költségvetési beszámoló űrlapjai nem tartalmazzák a beszámoló adatainak szöveges magyarázatát, erre szöveges beszámolókban, a zárszámadásban van lehetőség, de ha áttekintjük az önkormányzati rendeletek tárát, azt tapasztalhatjuk, hogy nem minden önkormányzat készít a beszámoló és a zárszámadási rendelet számszaki adataihoz szöveges magyarázatokat, így az adatok értelmezése nehézségekbe ütközik.

A számszaki adatok elemzése, értelmezése matematikai és statisztikai módszerekkel összeállított mutatószámrendszerekkel végezhető el. Gondolatébresztőként az előirányzat gazdálkodás és a vagyongazdálkodás elemzésének a legalapvetőbb mutatói kerülnek röviden ismertetésre.

A költségvetés végrehajtásának elemzése mutatószámok segítségével

A költségvetés végrehajtásának elemzése során a költségvetési jelentés eredeti előirányzat, módosított előirányzat és teljesítés adatai adják a kiindulási alapot. A teljes bevételi és kiadási oldal alakulása mellett a vizsgálatokat alapvetően kiemelt előirányzatonként célszerű elvégezni. Az elemzés történhet megoszlási viszonyszámokkal és egyéb mutatószámokkal. Az előirányzatok vizsgálata során a legalapvetőbb mutatószámok közé tartozik a tervezés megalapozottsága mutató, a módosítási mutató és a pénzügyi teljesítési mutató.

A tervezés megalapozottsága mutató azt mutatja meg, hogy a tervezés során a költségvetésbe bekerült eredeti előirányzat mennyire volt megalapozott, milyen mértékben teljesült a terv. Ez a mutató csak abban az esetben számítható, ha volt eredeti előirányzat az érintett kiemelt előirányzathoz kapcsolódóan. Számítása:

A módosítási mutató azt mutatja meg, hogy a költségvetési év során milyen mértékben kerültek az előirányzatok módosításra. Ez a mutató szintén csak abban az esetben számítható, ha volt eredeti előirányzat az érintett kiemelt előirányzathoz kapcsolódóan. Számítása:

A pénzügyi teljesítési mutató azt mutatja meg, hogy a költségvetési év során milyen mértékben teljesültek a módosított előirányzatok. Év közbeni vizsgálat során segíti az előirányzatok várható teljesítésének nyomon követését. Számítása:

Ezeknek a mutatószámoknak az alakulása nem ad teljes körű magyarázatot az előirányzatok módosításának és teljesítésének okaira, de azt megmutatja, hogy az összes eseménynek összevontan mekkora volt a hatása az előirányzatokra, teljesítésekre, amelyek tényezői szövegesen már részletesen kifejthetők (például egy adott többletfeladat, vagy feladatátadás hatása).

Vagyongazdálkodás elemzése mutatószámok segítségével

A vagyongazdálkodás elemzéséhez az adatokat a negyedéves mérlegjelentés, az éves költségvetési beszámoló űrlapjai közül a mérleg, a kimutatás az immateriális javak, tárgyi eszközök, koncesszióba, vagyonkezelésbe adott eszközök állományának alakulásáról és az eszközök értékvesztésének alakulása elnevezésű űrlapok adják.

A vagyonelemek összetételének vizsgálata megoszlási viszonyszámokkal történik a mérleg adatai alapján. A vagyon változása egyrészt bemutatható dinamikus viszonyszámmal (tárgyévi adat/előző évi adat, esetleg több év vizsgálata bázis- és láncviszonyszámokkal), vagy abszolút különbözettel (tárgyévi adat - előző évi adat). A változások részletes bemutatására a IV. negyedéves mérlegjelentés (éves elszámolás) állományváltozás oszlopai is információt szolgáltatnak. A változások szöveges magyarázatánál célszerű az okok, befolyásoló események bemutatása (például feladat átadás-átvételek, átszervezések hatása).

Vagyonelemek részletesen elemezhetők mutatószámok segítségével a relatív eltérések módszerével. Zárszámadás szempontjából a befektetett eszközök alakulása, kiemelten immateriális javak, tárgyi eszközök vizsgálata fontos tényező. Az elemzések adatforrása a beszámoló a kimutatás az immateriális javak, tárgyi eszközök, koncesszióba, vagyonkezelésbe adott eszközök állományának alakulásáról elnevezésű űrlapja. Az immateriális javak és tárgyi eszközök vizsgálatánál a legalapvetőbb mutatószámok a következők:

Ezek a mutatók megmutatják az immateriális javak és tárgyi eszközök használhatósági és elavulási szintjét.

A mutató a tárgyidőszakban használatba vett beruházások arányát mutatja az összes tárgyi eszköz viszonylatában, vagy a tárgyidőszakban beszerzett immateriális javak arányát mutatja az összes immateriális jószág viszonylatában.

A tárgyi eszközök esetében a fenti mutatók számíthatók tárgyi eszköz kategóriánként, mérlegsoronként is, és összevontan egyaránt. A mutatószámok értelmezésénél célszerű az okok részletes bemutatása (például új beszerzések, leselejtezések, feladat átadás-átvételek, átszervezések hatása).

Összegzés

A beszámoló és zárszámadás számszaki adatainak értelmezéséhez természetesen az ismertetett mutatószámokon túl további mutatószámok is alkalmazhatók, a cikk csak gondolatébresztőként szolgált annak érdekében, hogy szükséges foglalkozni a számszaki adatok szöveges értelmezésével, és hogy erre rendelkezésre állnak a megfelelő mutatószámok, kialakíthatók az indikátor rendszerek. A mutatószám rendszerek kialakításánál fontos szempont a következetesség, és hogy figyelembe vegyük az adott szerv tevékenységének sajátosságait is.

A cikk szerzője:
Lukács László István, osztályvezető,
Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, Költségvetési főosztály, Gazdálkodási és üzemeltetési osztály

Felhasznált irodalom:
Lukács László István – Szamkó Józsefné – dr. Lukács Dominika Abigél – dr. Sisa Krisztina – dr. Veress Attila – Szeles Judit (2023): Államháztartási szervezetek szabályozása, számvitele és ellenőrzése, PENTA Unió Zrt.