Az innovációs járulék változásai

1. A kisvállalati adó alanyainak innovációs járulékalapja

A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény [a továbbiakban: Inno tv.] 16. § (1) bekezdése értelmében az innovációs járulék alapjának kiindulópontja a helyi iparűzési adó alapja, ugyanis az adózó nettó árbevételét csökkenteni kell az eladott áruk beszerzési értékének és a közvetített szolgáltatások értékének sávosan meghatározott részével, továbbá az alvállalkozói költségekkel, az anyagköltséggel, a kutatás-fejlesztés közvetlen költségeivel. Az így meghatározott összegből pedig végezetül le kell vonni a külföldi telephelyre jutó innovációs járulékalap-részt. 

A kisvállalati adó alanyai a helyi iparűzési adóban az adóalapot már régebb óta „egyszerűsített” módon is megállapíthatják, mégpedig a kisvállalati adó alapjának 20 százalékkal növelt összegében a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény [a továbbiakban: Htv.] 39/B. § (1) bekezdése szerint. Az innovációs járulék rendszerében viszont ugyanezen szabály megfelelő alkalmazására korábban nem volt lehetőség. A kisvállalati adó alanyainak az innovációs járulék-kötelezettségüket minden esetben a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján kellett meghatározniuk, akkor is, ha egyébként a helyi iparűzési adó megállapítására az „egyszerűsített” módszert választották. Az Inno tv. 16. § (1) bekezdése 2023. augusztus 14-ei hatállyal módosult. Az új rendelkezés szerint „a járulék alapja

a) a Htv. 39. § (1) bekezdése alapján – a Htv. 39. § (11) és (12) bekezdéseire figyelemmel – meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldön létesített telephelyre jutó iparűzési adóalaprész összegével;

b) az a) ponttól eltérően, ha a járulékfizetésre kötelezett a kisvállalati adó alanya és a helyi iparűzési adó alapját a Htv. 39/B. § (1) bekezdése szerint állapítja meg, akkor választása szerint a Htv. 39/B. § (1) bekezdése alapján meghatározott adóalap, figyelemmel a Htv. 39/B. § (3) bekezdésére is.”

A 2023. augusztus 14-étől hatályos jogszabálymódosítás megteremtette tehát annak a lehetőségét, hogy a kisvállalati adó alanyai az innovációs járulékot is az „egyszerűsített” módon meghatározott helyi iparűzési adóalapból kiindulva vezessék le. E módszer alkalmazása választható; a választás adóévre szól, és bejelentést kell tenni róla az adóhatóságnak a kisvállalati adóbevallásban legkésőbb az annak benyújtására előírt határidőig [Inno tv. 16. § (10) bekezdés]. Az Inno tv. 51. § (3) bekezdésében szereplő átmeneti rendelkezés értelmében az egyszerűsített adóalap-meghatározás első alkalommal már a 2023. adóévre is alkalmazható, de csak abban az esetben, ha az irányadó bevallási határidő még nem járt le. A gyakorlatban először a 2024. május 31-éig benyújtandó elszámoló bevallásban érvényesíthetik az adózók az új szabályt. 

2. Az innovációs járulék alapjának meghatározása a transzferár szabályok figyelembevételével

Az innovációs járulék rendszerét érintő másik 2023-as évközi módosítás révén a járulék alapjának megállapítása során figyelembe kell venni a Htv. 39. § (11)-(12) bekezdéseinek a transzferárral összefüggő előírásait is. A Htv. említett rendelkezései értelmében az az adózó, aki a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [a továbbiakban: Tao. tv.] transzferár-szabályainak alkalmazására kötelezett, a kapcsolt vállalkozásával kötött ügyletből származó nettó árbevételt vagy nettó árbevétel-csökkentő költséget, ráfordítást a szokásos piaci ár alapulvételével állapítja meg. A nettó árbevétel csökkentésének vagy a nettó árbevételt csökkentő költség, ráfordítás összege növelésének feltétele, hogy a vállalkozó rendelkezzen a vele szerződő fél azon nyilatkozatával, miszerint az ugyanakkora összeggel növelte a nettó árbevételt vagy csökkentette a nettó árbevételt csökkentő költség, ráfordítás összegét az őt terhelő iparűzési adó alapjának megállapítása során. Ha a szerződő fél nem alanya a helyi iparűzési adónak, vagy a szokásos piaci ár miatti korrekció olyan ügyletre vonatkozik, amelyben az ellenérték nem befolyásolja a szerződő fél helyi iparűzési adóalapjának összegét, akkor a nyilatkozatnak azt kell tartalmaznia, hogy e korrekciót az őt terhelő, a helyi iparűzési adónak megfelelő külföldi adó, ennek hiányában a társasági adó vagy annak megfelelő külföldi adó alapjának megállapítása során figyelembe vette. Az ismertetett korrekciók úgy is elvégezhetők, hogy a vállalkozó az iparűzési adó alapját egy összegben növeli vagy csökkenti.

A szokásos piaci árat a Tao. tv. 18. §-a szerinti módszerekkel kell meghatározni, illetve irányadók az ott szereplő további szabályok is, így például a mediánra történő kiigazítási kötelezettség is.

A cikk szerzője:
dr. Németh Nóra
osztályvezető, Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítás, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály, Társasági Adó, Illetékek és Egyéb Adók Osztály