Nincs termék a kosárban.
Összesen bruttó:
0 HUF
Nincs termék a kosárban.
Mivel a tulajdonosok számára a társasház szervezeti és működési szabályzata (a továbbiakban SZMSZ) jelenti a Tht. előírásainak gyakorlati megvalósítási kereteit, elméletileg az biztosítja az érdekeik védelmének szabályrendszerét. A dokumentum kialakítása, valamint naprakészen tartása ezért nemcsak lehetőség a tulajdonosok számára, hanem alapvető szükségszerűség is. Sajnos ezt a tulajdonosok döntő többsége nem tudja, illetve nem érzi a jelentőségét, így a jellemző gyakorlat az, hogy az SZMSZ-t valamelyik tisztségviselő (általában a közös képviselő) készíti, illetve készítteti el, amely így a tapasztalatok fényében nem feltétlenül csupán a tulajdonosi érdekeket szolgálja.
Ennek a cikknek nem titkolt célja egyrészt a figyelemfelhívás, másrészt a társasházi gazdálkodás egyik kiemelt jelentőségű területének a kitárgyalása, mind az egyszerű tulajdonosok, mind pedig egy társasházhoz kapcsolódóan a bármilyen hivatalos szerepet betöltők okulására.
A Tht. 13. §-ának előírása – egyebek mellett – a közös tulajdon fenntartására
A Tht. citált rendelkezése kötelezően írja elő, hogy az SZMSZ-ben szabályozni kell a közös költség viselésének és a hátralékok megfizetésének szabályait, valamint ha van ilyen, a felújítási alap felhasználási rendjét. Fontos, hogy az SZMSZ-beli szabályozás nem lehet ellentétes a kógens, tehát eltérést nem engedő jogszabályi előírásokkal!
1. A közös költség fogalma, a közös költség viselésének SZMSZ-beli szabályozása
Mivel a téma kiemelt jelentőséggel bír a gazdálkodás és a tulajdonosi érdekek szempontjából, így a továbbiakban először ezt a kérdést vizsgáljuk meg. A közös költség fogalma a Tht. 24. § (1) szerint a következő: „A közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás.” Itt és most ennek kapcsán csupán azt szeretném kiemelni, hogy a közös költség elemeit a számviteli előírásoknak megfelelő fogalmak szerint kell értelmezni, vagyis csak az lehet költség (közös költségként elszámolható tétel), ami a gazdálkodási (naptári) évben megtörtént felhasználáshoz, illetve igénybevételhez kapcsolódik.
Az SZMSZ-beli szabályozásról annyit kell tudni, hogy ha ebben nincs külön szabályozva a tulajdonosokat összességében és végső soron terhelő közös költség megosztása, akkor a jogszabályi előírás szerint az a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli az. Vagyis a tulajdonosok érdeke ezt végiggondolni, és döntést hozni, akár a már meglévő SZMSZ későbbi módosításával is. Tapasztalatom szerint az SZMSZ-beli szabályozás hiánya akár jogvitákra is alkalmat adhat (például több tulajdonos esetén, főleg ha valamelyik nem tud/akar fizetni, vagy éppen bérbeadásra kerül sor). Sajnos az is gyakorta előfordul, hogy a közös képviselő az egyszerűség kedvéért (mellesleg törvénysértő módon), konkrét SZMSZ-beli szabályozás hiányában nem tulajdoni hányad, hanem pl. lakásonként (esetleg területi hányad alapján) számolja a közös költséget, ami a lakástulajdont érintő jogviták esetén, illetve a közösköltség-elszámolási/-behajtási problémák esetén okozhat komoly bonyodalmat.
A fentiek ismeretében javaslom, hogy még a tulajdoni hányad szerinti közösköltség-viselés is legyen egyértelműen beleírva az SZMSZ-be, hiszen az minden tulajdonos számára hozzáférhetőbb és érthetőbb, mint a törvényi előírás!
2. A közösköltség-hátralék megfizetésének szabályozása az SZMSZ-ben
Első és legfontosabb (egyben legvitatottabb) kérdése ennek a területnek, hogy mit is értünk hátralékon. Szakmai véleményem, egyben meggyőződésem szerint külön kell választani a közösköltség-hozzájárulás (mint a Tht. 47. § szerinti költségvetési tervben a számviteli előírások szerint kvázi előlegként fizetendő) hátralékának, illetve a Tht. 24. § és a számviteli előírások szerinti tényleges közösköltség-hátraléknak az SZMSZ-beli szabályozását. Erre a két fogalom számviteli értelmezésének különbözősége miatt van feltétlenül szükség. Természetesen nem vitatom, hogy az előlegként fizetendő hozzájárulást is meg kell fizetni, de ennek sokkal kisebb a jelentősége például abban az esetben, ha végül a tényleges költségek el sem érik a tervezettet, ráadásul a jogszabályi előírások (Tht. 24. § és Tht 47. §) is némileg ellentmondani látszanak egymásnak (főleg a számviteli előírások ismeretének hiányában), ami rendkívül sok problémát jelent mind a működés, mind a jogalkalmazás, mind a jogviták rendezése szempontjából. Az egyedüli hatékony megoldás véleményem szerint mindezeknek az SZMSZ-ben történő egyértelmű szabályozása, mégpedig az alábbi lehetőségek érdemi megfontolása alapján, s minden tulajdonostársra szigorúan csak azonos elvek mentén.
- Év közbeni (előzetes hozzájárulási) hátralék esetén talán elegendő lehet a közös képviselő által kiküldött fizetési felszólítás postai úton történő megküldése. Ezen belül fontos a várható (pl. pénzügyi) jogkövetkezmények és a végső fizetési határidő pontos ismertetése, mégpedig úgy, hogy a fizetési felszólítás minden költsége a hátralékos tulajdonostársat terhelje (ennek összegét, illetve kiszámításának módszerét is célszerű itt rögzíteni, például postaköltség, kamat és a felszólítás egyéb költségei). A javasolt érdemi megfontolás alapja az, hogy vajon van-e olyan anyagi helyzetben a társasház, hogy „belefér” egy-két tulajdonos év közbeni fizetési elmaradása, vagy fennáll-e annak a lehetősége, hogy az év közbeni hátralék viszonylagos következmény nélküliségével egyesek visszaélnek, ami újabb jogi és persze anyagi problémákat okozhat. Természetesen tulajdonosi oldalról sem mindegy, hogy milyen lesz az év végi elszámolás, mi lesz az esetleges túlfizetés sorsa, hiszen ha a túlfizetéssel nem számolnak el korrekt és jogszerű módon, akkor a tulajdonos valószínűleg év közben sem fog rendesen fizetni. Az esetleges évközi jogi lépések érdemi megfontolása mindenesetre azért is jelentős kérdés, hiszen minden eljárás idő- és munkaigényes, egyben pénzügyi kockázatokat hordoz, mégpedig az összes tulajdonos számára.
- A gazdálkodási év (ami a társasházak esetében a naptári évvel egyezik meg) befejezésével, az éves elszámolás keretében megállapított tényleges közösköltség-hátralék esetében viszont mindenképpen életbe kell léptetni a Tht. 24. § erre vonatkozó előírásainak minden elemét, de konkrétan és egyértelműen, mégpedig az alábbiak szerint:
Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy a részletes és pontos előírások hiánya mind-mind jogvitákra, illetve visszaélésekre adhat alkalmat, ami minden tulajdonos számára hátrányos lehet anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt!
3. A felújítási alap képzésének és felhasználásának szabályozása az SZMSZ-ben
A felújítás fogalma a Tht. 56. § előírása szerint egyértelműen meghatározott, az ilyen munkálatokra tervezett megtakarítás gyűjtésének, valamint az erre a célra összegyűjtött pénzösszeg felhasználásának szabályait az SZMSZ-ben konkrétan kell rögzíteni, hiszen itt pusztán a pénzösszegek várható nagyságából adódóan akár óriási visszaélések következhetnek be, ami alapvető tulajdonosi érdeksérelem. Fontos, hogy több bírósági ítélet is egyértelműen megfogalmazta, hogy SZMSZ megfelelő szabályozása nélkül nem lehet felújítási alapot képezni!
A cikk szerzője:
Krapecz Imre
Főiskolai docens, számvitel szakcsoportvezető - Üzleti Tudományok Intézete - Budapesti Metropolitan Egyetem; a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója
Kapcsolódó szakmai előadásunkra a következő linkre kattintva jelentkezhet.