A kisebbségvédelem nehézségei minősített többségi befolyás esetén

I. Bevezetés

Az év vége, így a beszámolási időszak közeledtével hasznosnak tűnik, ha kicsit körülnézünk a kisebbségvédelmi eszközök területén azt vizsgálva, hogy a többségi döntés nem sérti-e a kisebbségi tagok érdekeit, és ha igen, mit lehet ez ellen tenni. Az eszköztár sokrétű és összetett (legfontosabbak: uralmi szerződés és vállalatcsoport; egyedi könyvvizsgálat, illetve könyvvizsgáló kirendelésének a kérése; legfőbb szerv összehívásának, illetve e nélküli döntéshozatalának a kezdeményezése).

A védelmi eszközök között kiemelkedő szerepe van annak, hogy minősített többségi befolyás esetén a kisebbségi részesedéssel bíró tag(ok) kérhetik, hogy részesedésüket a többségi tag legalább piaci értéken vegye meg. A személyes tapasztalaton alapuló gyakorlatban ez a szabály azonban nem érvényesül minden esetben, és ennek két oka is van.

Amennyiben egy kisebbségi részesedéssel bíró tag egy nagyobb céghálózat egyik társaságában bír részesedéssel, a terítéken lévő kisebbségvédelmi eszköz használhatósága igen korlátozott, mivel egyrészt

- a többségi befolyás megállapítása akadályba ütközik, másrészt

- a részesedés megvételének kikényszeríthetősége korlátozott.

II. A szabályozás

Nézzük meg először a vonatkozó szabályozás legfontosabb elemeit! Elsőként a kötelezettséget magát.

Ptk. 3:324. §
(1) „Ha a korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság tagja – közvetlenül vagy közvetve – a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik, ezen minősített többség megszerzésétől számított tizenöt napon belül köteles ezt bejegyzés és közzététel végett a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.
(2) A minősített többség megszerzésének közzétételétől számított hatvannapos jogvesztő határidőn belül a társaság bármely tagja kérheti, hogy a minősített többséggel rendelkező tag a társasági részesedését vegye meg. Vételi kötelezettségének a minősített többséggel rendelkező tag a kérelem benyújtásakor fennálló piaci értéken, de legalább a társaság saját tőkéjéből a felajánlott részesedésre jutó résznek megfelelő értéken köteles eleget tenni.”

Ptk. a 8:2. §-ban meghatározza a többségi befolyás fogalmát (a szavazatok több, mint a felével rendelkezik, vagy meghatározó befolyással bír, amit aztán részletez a törvény, de ez témánkat közvetlenül nem érinti). Számunkra az a fontos, hogy miképpen állapítható meg ez a befolyás, ha egy összetett céghálóról van szó.

Ptk. 8:2. § (Befolyás)
„(3) A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az (1)-(2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak.
(4) Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.”

III. A többségi befolyás megállapítása

Itt ütköz(t)ünk bele egy jogszabály félreértelmezésének klasszikus esetébe. Nemcsak az eljáró bíróság, hanem egy amúgy nívós szakmai lap szerzője is (mentségére legyen mondva, nem jogász) a laikusok módján szó szerint vette a jogszabályban leírtakat, figyelmen kívül hagyva a jogalkotói szándékot, jelesül a kisebbségi részesedéssel bíró tagok védelmét. A bíróságok javára írható azonban, hogy másodfokon az ítélőtábla helyére rakta a közvetetten érvényesített többségi befolyás megállapításának módját...

A félreértés alapja az, hogy a köztes jogi személy fogalmát egyes számban használja a törvény, így a szó szerinti értelmezésben arra juthatunk, hogy ebből csak egy lehet. Így amennyiben ez a vizsgált másik jogi személy (továbbiakban: második jogi személy), amelyben a köztes jogi személy rendelkezik részesedéssel, egy további jogi személyben (továbbiakban: harmadik jogi személy) részesedéssel bír, úgy erre a harmadik jogi személyre már nem lehetne alkalmazni a többségi befolyás megállapítására vonatkozó szabályt.

Ez az álláspont nézetem szerint téves.

Egyfelől meg kell állapítanunk, hogy a jog jellemzően nem hülye. Teljesen kizárt, hogy a törvény(alkotó) egy ilyen sima menekülési útvonalat biztosítson a többségi befolyással bírónak, aminek a révén a második jogi személyt felhasználva egy további cégalapítással (harmadik jogi személy) mentesül a rá irányadó vételi kötelezettség alól. Másfelől, a jogi logika szabályai szerint, a köztes jogi személy egy általános alany, amely mindazon jogalanyok halmazát jelöli, amelyek a többségi befolyással bíró és a többségi befolyás szempontjából a kisebbségi részesedéssel bírók védelme okán vizsgált (akárhányadik) jogi személy közé esnek, bármilyen bonyolult is legyen a cégháló.

Megállapítható, hogy a cégbíróságok nem mindig vállalják fel azt a feladatot, hogy összetett cégháló esetén felderítsék, ki az a természetes személy, aki az egyes cégekben minősített többségi befolyással rendelkezik. Az uniós jog alapján nevezhetjük végső haszonhúzónak. A törvényt a maguk javára torzítva a második jogi személyig mennének csak el. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy bármilyen bonyolult is a cégháló, annak a végén, mint a pók, egy (esetleg több, hiszen a hozzátartozók szavazati jogait a Ptk. alapján egybe kell számítani) természetes személy áll. A cégek nem születhetnek „szűznemzéssel”.

IV. A vételi kötelezettség érvényesítése

Amikor az ítélőtábla segítségével túljutottunk az első akadályon, és kézben tartjuk a közvetett minősített többségi befolyás megállapításának módját, egy újabb, ezúttal leküzdhetetlennek bizonyuló akadály tornyosult elénk. Hogyan kényszerítsük a közvetett minőségi többséggel rendelkező tagot vételi kötelezettségének a teljesítésére?

A Ptk. szűkszavú rendelkezése (3:324. §) nem tartalmaz szankciót erre az esetre. Így kénytelen vagyunk a cégek működésének törvényességét biztosító általános szabályokhoz fordulni. Ezek a szabályok a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések között találhatók (III. Könyv IV. Cím), és három szereplőt neveznek meg:

1. az adott jogi személyre általános hatáskörrel és illetékességgel bíró bíróság (a jogi szakzsargonban: perbíróság),
2. a könyvvizsgáló,
3. a nyilvántartó bíróság (ez a cégek esetében a cégbíróság).

A perbíróságtól csak a tagok (alapítók) és a jogi személy szervei által hozott jogszabálysértő, illetve a létesítő okiratba ütköző határozatainak a hatályon kívül helyezését lehet kérni. Mivel jelen esetben ilyen határozatról nem beszélhetünk, a perbíróság illetékessége nehezen állapítható meg (és ezt az esetet a gyakorlatban sem vállalták fel a perbíróságok).

A könyvvizsgáló feladatköre erre az esetre nem terjed ki, hiszen ő a vagyon változásait köteles figyelni a hitelező igények kielégítésének biztosítása céljából, illetve a vezető tisztségviselők és a felügyelőbiztottsági tagok tevékenységét követi nyomon az esetleges felelősségük megállapítása céljából. A vezető tisztségviselőkre és a felügyelőbizottsági tagokra ezzel kapcsolatos kötelezettséget nem ró a törvény. A vezető tisztségviselőknek a jogi személy érdekei alapján, és nem a tagok (ideértve a kisebbségi részesedéssel bíró tagokat is) érdekei alapján kell eljárniuk, a felügyelőbizottság pedig a tagok érdekében ellenőrzi ezt.

Marad a cégbíróság, mint általános törvényességi felügyeletet ellátó szerv. A cégbíróságban azonban a tárgyi esetben semmilyen hajlandóság nem mutatkozott arra, hogy a cégjegyzék alapján felderítse a cégháló mögött húzódó közvetetten minősített többséggel rendelkező természetes személyeket, illetve ellenőrizze a kisebbségi tag által a cégjegyzékből felderített cégháló helytállóságát.

Amennyiben erre hajlandó lett volna, még akkor is lett volna két gond:

1. a cégbíróság hatásköre
2. a kikényszeríthetőség.

A cégbíróság törvényességi felügyeleti hatásköre a cégjegyzékbe bejegyzett adatok, a létesítő okirat és a cég működése törvényességének biztosítására terjed ki. A közvetett minőségi többséggel rendelkező tag mulasztásban megvalósuló törvénysértése nem kapcsolható ezekhez közvetlenül.

Gond van ezen kívül a szankcióval is. Célzott szankció hiányában az általános szankcionálási rendszerhez fordulhatunk. Ennek keretében a cégbíróság több mindent tehet a jogszabályokban és a létesítő okiratban lefektetett szabályokkal nem összhangban működő céggel, ezek közül azonban egyik sem kapcsolható közvetlenül a minősített többségi részesedéssel rendelkező tag mulasztásban megnyilvánuló jogszabálysértő magatartásához.

V. Konklúzió

Az összetett tulajdonosi struktúrájú cégek esetében a fentiek alapján sok kellemetlenségtől mentesülhetünk, ha a cég általános számviteli áttekintése mellett gondot fordítunk arra is, hogy a cégjegyzék adatait felhasználva feltérképezzük a cégháló tulajdonosi és ebből következő szavazati arányait a fentebb ismertetett metódust alkalmazva. Általános tanulságként itt azt szögezhetjük le, hogy bonyolult céghálónál a törvényességi felügyeleti rendszer minden szereplőjének (így a könyvvizsgálónak is) különös gondossággal kell eljárnia.

A cikk szerzője:
Dr. Lőrinczi Gyula PhD
egyetemi docens; ELTE ÁJK; a MKVK minősített oktatója