Nincs termék a kosárban.
Összesen bruttó:
0 HUF
Nincs termék a kosárban.
Az eljárás mindig az adós saját akaratából, kérelmének a benyújtásával indul a Családi Csődvédelmi Szolgálatnál, személyesen vagy postai úton. A jogszabályi rendelkezések alapján történhetne a főhitelezőnél is, de ez a megoldás a gyakorlatban nem honosodott meg. Az adósságrendezési eljárás kezdeményezésének számos, jogszabályban meghatározott feltétele van, melyek közül csak a két legáltalánosabbat említeném itt meg. Az első szerint az adós összes tartozásának (kamatokkal, késedelmi kamatokkal, egyéb költségekkel együtt) 2 és 80 millió forint között kell lennie, a másik fontos feltétel pedig az, hogy a tartozások között kell, hogy szerepeljen legalább egy fogyasztói hitelviszonyból eredő tartozás vagy olyan hitelviszonyból eredő tartozás, amely az adós egyéni vállalkozásának finanszírozásával függ össze. A Családi Csődvédelmi Szolgálat a beérkezett kérelmet és mellékleteit először abból a szempontból vizsgálja meg, hogy az eljárás bíróságon kívüli, vagy bírósági szakaszban indul-e. Ugyanis az eljárásnak ez a két fő szakasza van. Az adósságrendezési eljárás megindításáról szükséges értesíteni az ismert hitelezőket, és ha az adós ellen végrehajtási eljárást rendeltek el, a bírósági végrehajtót is. Ez azért nagyon fontos, mert a hitelezők az adósságrendezés kezdeményezésének tudomásulvételétől csak az adósságrendezés keretei között érvényesíthetik az adóssal szemben fennálló követeléseiket, a folyamatban lévő végrehajtási eljárások pedig a kezdeményezés benyújtásáról szóló értesítés kézhezvételétől kezdve szünetelnek, azokban eljárási cselekmény, intézkedés nem foganatosítható.
Bíróságon kívüli szakasz
Bíróságon kívüli szakasszal szükséges indítani egy eljárást, amennyiben a hitelezők között van főhitelezőnek minősülő pénzügyi intézmény. Ebben az esetben a Családi Csődvédelmi Szolgálat a kérelmet és mellékleteit megküldi a főhitelezőnek, és nyilatkozattételre hívja fel azzal kapcsolatban, hogy vállalja-e a főhitelezői feladatok ellátását, azaz a bíróságon kívüli szakasz lefolytatását. Ha a főhitelező nem vállalja, akkor ez a szakasz ezzel le is zárul. Ha vállalja, akkor a csodvedelem.gov.hu oldalon megjelenő hirdetmény alapján a hitelezőknek a főhitelező felé kell bejelenteniük az adós felé fennálló tartozásaik aktuális összegét, mely alapján a főhitelező az adóssal egyeztetve összeállítja a megállapodás-tervezetet. A megállapodás abban az esetben jön létre, ha arra az összes résztvevő alakilag érvényes elfogadó nyilatkozatot tesz. Ebben a szakaszban tehát a megállapodás létrejöttének feltétele, hogy mindenki – a tartozás nagyságától függetlenül – elfogadja azt. Amennyiben a megállapodás létrejön, akkor az abban foglaltak szerint kezdi meg az adós a törlesztést a hitelezők felé, és ha a meghatározott törlesztési időszak végéig eleget tesz a törlesztési kötelezettségeinek, akkor a végén az eljárás mentesítéssel zárul. Ez azt jelenti, hogy a mentesítő végzés folytán az eljárásban résztvevő hitelezők mindazon követelései megszűnnek, melyeket a megállapodás alapján nem kellett teljes egészében kielégíteni. Ebben az esetben tehát az eljárás végig bíróságon kívüli eljárásként zajlik, a főhitelező koordinálásával, és csak a végén a mentesítő végzést hozza meg a bíróság. Amennyiben a megállapodás nem jön létre, mert azt valamely résztvevő nem fogadja el, akkor a főhitelező erről értesíti a Családi Csődvédelmi Szolgálatot, a teljes iratanyagot visszaküldi, és az eljárás a bírósági szakaszban folytatódhat.
Jelenleg a gyakorlatban alacsony az aránya azon eljárásoknak, melyekben létrejön a bíróságon kívüli megállapodás, már csak azért is, mert a főhitelezők leginkább csak azokban az ügyekben vállalják el a bíróságon kívüli eljárás lefolytatását, amelyekben saját magukon kívül nincs túl sok egyéb hitelező, mivel sok hitelező esetén nagyon nehéz egy mindenki számára elfogadható megállapodást létrehozni.
Bírósági szakasz
Amennyiben nem vállalja a főhitelező a főhitelezői feladatok ellátását, vagy elvállalja, de nem jön létre a megállapodás, illetve ha az ügyben nem szerepel főhitelezőnek minősülő pénzügyi intézmény, akkor az eljárás a bírósági adósságrendezési szakasszal folytatódik/kezdődik. Ebben a szakaszban bíróság hozza meg a döntéseket, de a Családi Csődvédelmi Szolgálatnál dolgozó családi vagyonfelügyelők koordinálják az eljárás lefolytatását.
Sokak számára riasztó lehet a családi vagyonfelügyelő kifejezés, azt a képzetet keltheti, hogy szigorú, uniformisba öltözött emberek pálcával a kezükben állnak az adósok mellett, és ha nem gazdálkodnak megfelelően a vagyonukkal, akkor a kézfejükre csapnak. De közel sem erről van szó. A vagyonfelügyelők képzett szakemberek, akik jól ismerik a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvényt, és a hozzá kapcsolódó kormányrendeleteket, és e tudás birtokában igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a bírósági szakaszban olyan egyezséget tudjanak létrehozni, mely egyszerre veszi figyelembe az adós törlesztési képességét, és szolgálja a hitelezők méltányos érdekeit. A bírósági szakasznak ugyanis a célja az egyezség létrehozása. Legalábbis a bírósági szakasz első fázisában, ugyanis amennyiben ez véletlenül nem zárul sikeresen, akkor lép át az eljárás a harmadik szakaszba, a bírósági adósságtörlesztési szakaszba. De egyelőre maradjunk a bírósági szakasz egyezségkötési részénél.
Mit is jelent a gyakorlatban az egyezség létrehozása? Azokban az esetekben, melyekben a bíróság elrendeli az adósságrendezési eljárás lefolytatását, a családi vagyonfelügyelő a csodvedelem.gov.hu oldalon közzéteszi az erről szóló hirdetményt, illetve írásban is tájékoztatja az ismert hitelezőket. Ekkor a hitelezőknek 30 napjuk van arra, hogy bejelentsék a Családi Csődvédelmi Szolgálat felé az adóssal szemben fennálló követelésüket. Amikor letelik a 30 napos határidő, a vagyonfelügyelő az adós közreműködésével elkészíti az egyezségi javaslatot. Az adós benyújtja az igazolásokat a bevételeiről és kiadásairól, ami alapján a vagyonfelügyelő kiszámolja, hogy mekkora összeg marad arra, amit az adós a tartozásai törlesztésére tud fordítani. Ekkorra a másik oldalról beérkeznek a hitelezői igények is, melyeket szintén összesít a vagyonfelügyelő, és az adós anyagi lehetőségeit, valamint a hitelezők térülési igényeit is figyelembe véve elkészíti az egyezségi javaslatot.
Az egyezségi javaslatban meghatározásra kerül, hogy az egyes hitelezők követelései milyen mértékben térülnek az eljárás befejezéséig, tartalmazza a törlesztés futamidejét, az egyes hitelezők felé fizetendő havi összeget, amennyiben vagyontárgy értékesítésére kerül sor az eljárás alatt, akkor annak menetét, az abból befolyó összeg hitelezők közötti felosztásának szabályait, egyszóval minden körülményt az egyezséggel kapcsolatban.
Az elkészült egyezségről a hitelezők szavazhatnak, mely szavazás történhet írásban, illetve amennyiben a hitelezők többsége igényli, vagy ha írásban nem jön létre az egyezség, akkor egyezségi tárgyalás útján is. Abban az esetben, ha tárgyalás megtartására kerül sor, akkor az a Családi Csődvédelmi Szolgálat irodájában történik. Érdemes tudni az adósságrendezési eljárás bírósági szakaszáról, hogy az polgári nemperes eljárás, és az eljárásban a bíróság előtt szóbeli meghallgatásnak nincs helye, tehát amennyiben egy érintett személyt a bíróságon való megjelenési kötelezettség riasztana el az eljárástól, itt ezzel nem kell számolnia. Visszatérve az egyezséghez, a hitelezők követelései a bírósági szakaszban jellegük alapján négy különböző osztályba kerülnek besorolásra. A különböző osztályba tartozó követelésekhez különböző nagyságú szavazatszám társul. Az egyezség elfogadásánál ezeknek a szavazatszámoknak van jelentősége, ugyanis ellentétben a bíróságon kívüli megállapodás elfogadásával – ahol minden egyes hitelezőnek el kellett fogadnia a megállapodást –, itt a követelésekhez tartozó szavazatszámok többségének kell minden egyes osztályban megszavaznia az egyezséget ahhoz, hogy az létrejöjjön. Az egyezségi javaslat a beérkezett szavazatok és észrevételek alapján módosítható, és szükség esetén ismételt szavazásra bocsátható. Amennyiben az egyezségi javaslatot vagy annak módosított változatát az egyes hitelezői osztályokhoz tartozó szavazatszámok többsége elfogadja, akkor létrejön az egyezség. Ebből a szempontból tehát itt nincs feltétlenül szükség minden egyes hitelező egyetértésére, azonban a létrejött, és bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezség azon hitelezőkre is kötelező érvénnyel bír, akik annak tartalmát nem szavazták meg.
Ha az egyezséget a bíróság jogerősen jóváhagyja, akkor az abban foglaltak szerint kezdi meg az adós a törlesztést a hitelezők felé, és ha a meghatározott törlesztési időszak végéig eleget tesz a törlesztési kötelezettségeinek, akkor a végén az eljárás mentesítéssel zárul, ugyanúgy, mint a bíróságon kívüli megállapodás alapján történő törlesztés esetében.
Abban az esetben, ha a rendelkezésre álló idő alatt nem jön létre az egyezség, akkor az eljárás a bírósági szakasz második fázisába lép át, az adósságtörlesztési szakaszba. Talán minden résztvevő számára ez a legkevésbé kedvező szakasz, ezért is szoktak a felek arra törekedni, hogy az egyezségkötési szakaszban – ahol még beleszólhatnak az egyezségben meghatározott feltételekbe – jöjjön létre a bíróság által jóváhagyott egyezség. Ebben az utolsó szakaszban ugyanis már nincs egyezkedés, itt már csak a jogszabályban meghatározott feltételek számítanak, és a családi vagyonfelügyelőnek azok alapján kell összeállítania az adósságtörlesztési tervet, és beterjesztenie a bíróságra. Ezek a feltételek pedig mind az adósra, mind a hitelezőkre nézve szigorúbbak, mint az előző szakaszokban, ahol lényegében szabadon zajlik az egyezkedés. Itt a bíróság az adósságtörlesztési terv jóváhagyásánál azt vizsgálja, hogy az megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, és amennyiben igen, jóváhagyja azt, és az alapján kezdi meg az adós a törlesztést a hitelezők felé. Ebben az esetben is, amennyiben az adós a meghatározott törlesztési időszak végéig eleget tesz a törlesztési kötelezettségeinek, akkor a végén az eljárás mentesítéssel zárul, ugyanúgy, mint a másik két szakaszban.