Környezetvédelmi termékdíj: hiány és megtakarítás

2017.04.12

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal - feltehetőleg az EKÁER-hez kapcsolódóan rendelkezésre álló adatok elemzésével - 2016-ban rengeteg olyan vállalkozást azonosított, amely elmulasztja a környezetvédelmi termékíj megfizetését. Mindeközben a termékdíj költségvetési bevételi céljai teljesülnek. Lehet, hogy van, aki a szükségesnél többet fizet? Cikkünk szerzője, aki Oktatási Központunk oktatója, a Green Tax Consulting Kft. termékdíj-átvilágítási tapasztalatai alapján a hiányt eredményező gyakori hibák mellett a megtakarítási ötletekből is szemezget.

Termékek besorolása

Megtakarítás: Elvétheti a termékei minősítését az a cég, amely kizárólag a termékcsoportok elnevezését veszi alapul. A helyes értelmezés szerint csak a törvényben szereplő vámtarifaszámú termékek díjkötelesek. Néhány nem feltétlenül értelemszerű példa a mentesülő termékekre:

Hiány: A gyártók és forgalmazók többsége az alapanyagok és a késztermékek mozgását nyilvántartja és bevallja a termékdíj szempontjából, azonban a figyelem nem minden esetben terjed ki az „alkalmi” külföldi beszerzésekre és azok csomagolására. Ha a cégünk Intrastat jelentését összevetjük a termékdíjköteles vámtarifaszámok listájával, rábukkanhatunk összegét tekintve kisebb elmaradásokra (pl. irodai gépek, mágneskártyák, elektromos, elektronikai alkatrészek, papíráruk, marketingbeszerzések).

Forgalmazói pozíció

A környezetvédelmi termékdíj egyik alapszabálya, hogy csak az első belföldi forgalomba hozó minősül kötelezettnek. Ebből következik, hogy kizárólag a külföldi származású termékeket kell bevallani. Vagy mégsem?

Hiány: Ha egy anyag feldolgozása során olyan új termék jön léte, amelynek vámtarifaszáma vagy termékdíj kódja különbözik az alapanyagétól, a késztermék kibocsátója akkor is első belföldi forgalomba hozónak minősül, ha a gyártás belföldi alapanyagból történt.

Megtakarítás: Általános esetben a behozott csomagolt áru tulajdonosának nem kell bevallani a külső szolgáltató által lebontott csomagolás mennyiségét, mert a termékdíjat a lebontott hulladék birtokosa fizeti meg. A külföldről érkező termék esetében a vevő abban az esetben sem kötelezett, ha az eladó Magyarországon nyilvántartásba vett adóalany.

Gépek, berendezések, járművek tartozékai

Az elektromos, elektronikai berendezések tárgyi eszközként való használata termékdíj-kötelezettséget megalapozó saját célú felhasználásnak minősülhet.

Hiány: Ha a szállító külföldi, minden beruházáshoz, géptelepítéshez kapcsolódik termékdíj-kötelezettség, mert a berendezés tartalmaz olyan tartozékokat (pl. motor, kapcsoló, biztosíték, monitor, vezérlőegység), amelyek vámtarifaszámuk alapján önálló termékként és más termék alkotórészeként is termékdíjkötelesek.

Megtakarítás: A gépjárművek tartozékainak (gumiabroncs, akkumulátor, kenőolaj, elektromos, elektronikai berendezés) esetében lehetőség van egyszerűsített módszerrel számított átalánydíj fizetésére. Az átalányfizetés egyszerűsíti a tartozékok utáni kötelezettség nyilvántartását, mert átalányfizetés esetén csak a kibocsátott gépjármű HR alszámát (azaz a „vámtarifaszámát” hat számjegyig) és darabszámát kell nyilvántartani és bevallani, a termékdíjköteles alkotórészek tömegét nem.

Újrahasználható csomagolószer

A termékdíj-kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha egy csomagolószer nem válik hulladékká egyszeri használat után (pl. újrahasználható láda, raklap, tálca).

Hiány: A többutas csomagolóeszközök abban az esetben is termékdíjkötelesek, ha azokat nem csomagolásra használják fel. Például a tárolásra használt faláda után is fennáll a kötelezettség, amely a felhasználó nyilatkozatával sem tehető „semmissé”.

Megtakarítás: Megfelelő nyilvántartás esetén nem kell bevallani a külföldről behozott és 365 napon belül külföldre visszaszállított göngyölegeket. Az újrahasználható raklap abban az esetben is mentesülhet, ha a felhasználó legalább 365 napig használja azt (belföldi beszerzés esetén erről nyilatkozatot kell adni a raklap gyártójának).

Átvállalás

A termékdíj-jogszabályok meghatározott esetekben az eredetileg kötelezett fél első belföldi vevőjének lehetőséget biztosítanak a termékdíj-kötelezettség átvállalására.

Megtakarítás: A külföldre értékesítő vevő átvállalása [a) pont szerinti átvállalás] abban az esetben optimális, ha egy exportvevőket kiszolgáló kereskedő belföldi gyártótól vásárolja a termékdíjköteles termékeket, amelyek később igazoltan elhagyják az ország területét. Átvállalás esetén a külföldre értékesített termék után egyik félnek sincs befizetési kötelezettsége. A csomagolást végző átvállalását [e) pont szerinti átvállalás] célszerű alkalmazni, ha a csomagolást végző vevő a csomagolt termékeit részben külföldre értékesíti, ezért indokolatlan költséget jelentene a csomagolószer árában megfizetett termékdíj.

Hiány: Nem szabad elfelejteni, hogy az átvállaló köteles megfelelő nyilvántartással alátámasztani eljárását, ha az átvállalt kötelezettséget nem fizeti meg. Például a csomagoló átvállalása [e) pont szerinti átvállalás] esetén az átvállaló nyilvántartásának alkalmasnak kell lennie arra, hogy kiderüljön, hogy mi lett az átvállalt csomagolószerek sorsa: belföldi kibocsátás (bevallás, díjfizetés) vagy külföldi kibocsátás (nincs bevallás, nincs díjfizetés). A gyakorlatban elfogadott, hogy az alátámasztást a számla (szállítólevél) és a csomagolási norma/anyagjegyzék/cikktörzs együttesen jelentse.

A cikk szerzője:
Kelemen István
a Green Tax Consulting Kft. termékdíj-tanácsadója
kelemen.istvan@green-tax.hu
www.green-tax.hu
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója