Kopogtat az IFRS 16 - Új lízingszabályozás az IFRS-ekben

Ritka mozgalmas éveket tudhatnak maguk mögött az IFRS alapján is jelentő magyar szakemberek – azt hiszem ebben a kérdésben az érintettek között konszenzus alakulna ki. Túl vagyunk két markáns standard – az IFRS 9 és az IFRS 15 – „éles indulásán” és a 2017-es üzleti évről szóló külünálló pénzügyi kimutatásokat kellett elsőként meghatározott körben az IFRS-ek szerint elkészíteni, legalábbis „érzékelhető” számosságú gazdálkodó esetében. A számviteli szakma azonban továbbra sem kell nélkülözze a kihívásokat, hiszen egy rendkívül széles kört érintő számviteli téma került újragondolásra: 2019-től alkalmazandóvá válik az IFRS 16, amely a lízingeket szabályozza.

A lízing szabályozásának problémája egyáltalán nem újkeletű. A hetvenes évek elejétől születtek törekvések arra, hogy beemeljék a lízingbevevő mérlegébe az erre irányuló szerződés alapján birtokolt eszközöket, ragaszkodva a tartalom elsődlegességéhez, leegyszerűsítve ahhoz, hogy pusztán a tulajdonjog hiánya ne tegye azt lehetővé, hogy a birtokos „kihagyja” a vagyoni elemet a mérlegéből és persze ezzel együtt mellőzze a tétellel összefüggő kötelezettséget is.

Ha jobban meggondoljuk, a menedzsmentnek gyakran érdekében áll az, hogy bizonyos eszközök és főleg kötelezettségek ne a vezetett cég mérlegét „nyomják”, hiszen így tetszetősebb képet mutat az eszköz arányos megtérülés, illetve egészségesebbnek mutatkozik a saját tőke és idegen tőke aránya, a tőkefeszültség is, csak hogy két látványos példát említsünk. Az már persze egy másik kérdés, hogy az így mutatkozó értékek mennyiben tekinthetőek valósnak.

A lízing szabályozás – így az IAS 17 is – akként válaszolt ezekre a „menedzsment törekvésekre”, hogy a lízingeket kategorizálta: szétválasztotta a pénzügyi és az operatív lízinget mindkét fél tekintetében és a pénzügyi lízingnek minősülő ügylet keretében átadott eszközt a lízingbevevő könyveibe „telepítette”[1]. Az operatív lízingek azonban továbbra is egyszerű bérleti konstrukcióként kerültek kimutatásra, tehát  lízingbeadó nem jelenítette meg az eszközt és a kapcsolatos kötelezettséget. E kettősség azzal járt, hogy a felhasználók előtt még mindig nyitva volt az a lehetőség, hogy megfelelő szerződések létrehozásával a lízingelt eszközök és a kapcsolódó kötelezettség kimaradjon a mérlegből. Így – bár az IAS 17 és az amerikai lízing szabályozás kétségtelenül rengeteget tett a valósabb bemutatás érdekében – még mindig nem volt a téma teljesen menyugatóan rendezve. Nagyon jól szemlélteti a helyzetet Sir David Tweedie – az IASB előző elnökének – zseniális helyzetértékelése: „az egyik nagy vágyam, hogy egy olyan repülőn utazzak mielőtt meghalok, amely a repülőtársaság mérlegében szerepel”[2]. A mondat elhangzása után majd nyolc évet kellett még várni, hogy megszülessen az új lízing standard, az IFRS 16, amely a fenti vágy teljesülését talán lehetővé teszi[3].

Az IFRS 16 fogalmi szinten hoz hatalmas változásokat, magát a lízingekhez kötődő technikákat nem bolygatja meg. Kétségtelenül a legszembetűnőbb változás az, hogy a lízingbevevőnél megszünteti a különálló operatív és pénzügyi lízing kategóriákat csak egy, a lízing marad, amelyből fakadó jogokat és kötelezettségeket a mérlegben meg kell majd jeleníteni. Kis túlzással ki lehet jelenteni, hogy a lízingbevevő szempontjából a jövőben minden lízing a mostani pénzügyi lízinghez hasonlóan fog viselkedni. E megjelenítési kötelezettség alól mindössze két helyzetben enged kivételt a standard:

Ezeknél a lízingdíjakat a lízing futamideje alatt kell elszámolni időarányosan vagy más magyarázható szisztematikus módszerrel.

A lízingbeadó esetében a régi kategorizálás megmarad, vagyis tartalmilag a korábbi elvek mentén a lízingbeadó továbbra is minősíti a lízingjeit operatív vagy pénzügyi lízingként. Ha arra jut, a lízing operatív lízing, az eszközt a könyveiben tartja és bevételt számol el, ha pénzügyi lízingnek kell tekinteni az ügyletet, akkor az eszköz helyett a lízingdíjakra vonatkozó követelést jelenít meg, amelyet a későbbi lízingdíjak csökkentenek, illetve egy lízingdíj egy része a bevételt fogja érinteni.

A lízing minősítésének e duális természete mellett további lényeges változásokkal is számolni kell. A fogalmi rendszert teljesen újragondolta a standard. A lízing fogalmát pontosan körülhatárolta a szabályozás, illetve meghatározta azokat a tartalmi ismérveket, amelyek nélkül nem jöhet létre számviteli értelemben lízing. A lízinget jogként ragadja meg a standard, amely egy eszköz használatát teszi lehetővé ellenértékért cserében. Emellett a lízing létrejöttéhez ezentúl megköveteli a szabályozás, hogy

A standard emellett jóval részletesebb eligazítást tartalmaz arra nézve, hogy miként kell meghatározni a lízing futamidejét – abba mi számít bele és mi nem, illetve a lízingdíjnak minősülő tételek tartalmának tekintetében is számos szabályt pontosított vagy megváltoztatott, melyek közül kiemelendő az, hogy a változó díjak egy részét is „beengedte” a standardalkotó a lízingdíj elemei közé.

A standard további – elvi jelentőségű – változása, hogy a lízinget szigorúan használati jogként fogja föl. Ennek a prezentálásra nézve az a következménye, hogy nem a mögöttes eszközt, hanem az eszköz használatára vonatkozó jogot[5] kell a mérlegben megjeleníteni, mégpedig az immateriális eszközök között[6].

Az új standard az technikai részleteket lényegesebb változtatás nélkül hagyja: a lízing implicit kamatlába a szokásos megközelítéssel kerül megállapításra, illetve a lízingdíjak kamatra és törlesztésre való bontásának lépései sem kerültek változtatásra[7].

A standard szabályait a 2019. január 1-jén vagy azután kezdődő üzleti évek kapcsán kell alkalmazni[8]. A fenti vázlatos ismertetésből is jól látszik: azoknál a szerződéseknél lesz alapvető hatása az új standarnak, amelyek jelenleg lízingbeveők operatív lízingeire vonatkoznak. Az áttérésre két lehetőséget kínál a szabályozás:

A lízingbeadó az új standard első alkalmazásakor a korábbi egyenlegeit hozza tovább.

Érdemes végiggondolni, hogy a megváltozott standard a pénzügyi kimutatásokra milyen hatást fog gyakorolni. A kép egyértelmű: a lízingbevevőnél a mérlegbe beemelt korábbi operatív lízingszerződések miatt a mérlegfőösszeg nőni fog: mind az eszközök, mind a kötelezettségek értéke növekszik. Ez nyilván maga után vonja azt, hogy olyan kulcsfontosságú mutatók, mint a ROA vagy a tőkefeszültség kedvezőtlenebb képet fog mutatni. Ezzel egyidejűleg egyes eredménymutatók – mint például az EBITDA – kedvezőbb értéket vehetnek fel[10]. Kulcsfontosságú tehát az összes érintettnek az, hogy megértse a standard szabályait és azt is világosan lássa, hogy e standard bevezetése után a beszámolóban szereplő értékek – pusztán a szabályváltozás miatt – lényegesen módosulnak.

A cikk szerzője:
Lakatos László Péter, Ph.D.
okleveles könyvvizsgáló, jogász, egyetemi docens;
a Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központja oktatója

IFRS képzések, továbbképzések, szakmai kiadványok »
 


[1] A pénzügyi lízing kategória elérésééhez a standardban felsorolt sok ismérv közül elegendő volt egyetlen egyet teljesíteni, így könnyedén e kategóriába kerülhetett az ügylet. [Lásd: IAS 17.10 és IAS 17.11]

[2] A pontos mondat: „One of my great ambitions before I die is to fly in an aircraft that is on an airline’s balance sheet.” (elhangzott: Empire Club of Canada ülése; 2008. április 25.)

[3] Az IFRS 16 kibocsátására 2016. január 14-én került sor, egy kimondottan hosszú standardalkotási folyamat után.

[4] Leegyszerűsítve: kisértékű a mögöttes eszköz, ha egyedi értéke új állapotban nem haladja meg (hozzávetőlegesen) az 5000 dollárt.

[5] Right of use asset (ROU, használati jog eszköz).

[6] Igaz, a standard megengedi, hogy e jogot a mögöttes eszköznek megfelelő kategóriával együtt mutassa a gazdálkodó.

[7] Talán az egyetlen lényegesebb technikai természetű változás az, hogy a kezdeti megjelenítéskor nem követeli meg a standard, hogy a lízingdíjak jelenértéke és lízingelt mögöttes eszköz valós értéke közül a kisebben jelenjen meg a vagyoni elem a mérlegben.

[8] A standardot az EU is befogadta 2017. október 31-én.

[9] Ennél a módszernél a standard megengedi azt is, hogy a mögöttes eszköz értékét (csak azt) úgy állapítsa meg a gazdálkodó, mintha mindig az IFRS 16-ot alkalmazta volna.

[10] Magyarázat: a korábbi bérleti díj az eredményben nem jelentkezik, míg az értékcsökkenés (amortizáció) és kamat az EBITDA-ból figyelmen kívül marad.