Hurrá nyaralunk! – céges kalandok szerte a világban

2019.07.03

 

Végre itt a nyár és ez mindenkit jó érzéssel tölt el, különösen, ha a munkahelyi fáradalmakat kis pihenés követheti - akár céges költségen. Még ennél is üdítőbb talán, ha valamilyen munka jutalmaként, ösztönzőjeként vehetünk részt egy-egy kiruccanáson…

 

A foglalkoztatók többféle formában segítik a munkavállalóik nyaralását: még most is akadnak olyan cégek, amelyek saját nyaralójukban látják vendégül dolgozóikat, mások nyaralókat, apartmanokat bérelnek számukra, de előfordul az is, hogy incentive utat kapnak a legjobb teljesítményt nyújtók, netán ez egyes beosztásokhoz kötődő járandóság. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy cég kifejezetten motivációs céllal szervez nyaralást vezetői, illetve más munkatársai számára. Az út helyszínének kiválasztása és a biztosított szolgáltatások tartalma, élménytelisége kizárólag pénz kérdése: a Balaton melletti kerékpáros kalandnyaralástól egy karibi luxushajóúton át a mexikói piramisok felkereséséig. A komolyabb út miatt igazi hajtás indulhat a jó teljesítményért, s a lelkesen dolgozó kollégák sokszor átlépik saját személyiségük korlátait is; s kihozzák azt a teljesítményt magukból, amelyet megfelelő motiváció nélkül nem feltétlenül értek volna el.

 

Ezeknek az utaknak, nyaralásoknak vannak költségei. Elszámolhatjuk-e ezeket azonban részben, vagy egészben céges költségként? Véleményem szerint adómentesen semmiképpen, de sokan mégis megteszik. A burkolt nyaralásokat többféle adómentesnek vagy kedvező adózású jogcímnek gondolt adójogi kategória mögé rejtik: csapatépítő tréningnek, üzleti útnak, kiküldetésnek álcázva azokat, vagy egyszerűen adómentes jutalomként elszámolva… Az üdültetés pedig nem adómentes.

 

2019. január 1-jétől még annak a lehetősége is megszűnt, hogy a munkáltató a belső szabályzata alapján, vagy minden munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon adhasson egyes meghatározott juttatásként gyakorlatilag bármilyen szolgáltatást (utazást) kedvező közteher mellett. Jutalmazni lehet, de csak adófizetés mellett. A kérdés csupán az, hogy ki és mennyi közterhet tartozik megfizetni ehhez kapcsolódóan. Még tovább bonyolítja ráadásul a helyzetet, ha a juttató külföldi.

 

Nézzünk azért néhány, a dolgozók nyaralását, vagy azt is elősegítő juttatást!

 

Családi kirándulás céges autóval

Egy magánszemély, esetleg családja, baráti köre utazásához nagy segítséget jelenthet a céges autó ingyenes használatának lehetősége, amelynek a közvetlen költsége ráadásul mindenki számára adómentes. Ezen az értendő, hogy a magánszemélynek nem keletkezik adóköteles bevétele, de kifejezetten erre tekintettel a munkáltatójának sem, hiszen éppen ezért fizeti a cégautóadót. Személyi jövedelemadó, szociális hozzájárulási adó és egyéni járulékok fizetésének kötelezettségével tehát nem kell kalkulálni. A Tao. tv. 3. számú mellékletének B) fejezete alapján (így a Kat. tv. szerint is) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősül a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás, ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is, függetlenül attól, hogy megvalósul-e a magáncélú használat. Annak nincs jelentősége a költségelszámolás szempontjából, hogy belföldön, vagy külföldön merül-e fel az üzemeltetés költsége. Az üzemanyag-tankolás költsége akkor számolható el költségként, ha az erről szóló számla a társaság nevére szól. Vígan kirándulhatunk hát a céges autóval, ha a cég egyéb belső szabályai ezt lehetővé teszik.

 

A céges tulajdonú és a bérelt üdülő

Sok munkáltató rendelkezik saját tulajdonú üdülővel, akinek ilyen nincs, az akár bérelni szokott. Adózás szempontjából közömbös, hogy az üdülő belföldön, Európában vagy távoli tájakon található. A közös pont ugyanaz. A munkavállaló ingyenes természetbeni juttatást kap, amely a munkabér közterheit viseli.

 

Ne feledkezzünk meg az általános forgalmi adóról se! A tulajdonosok és dolgozók üdülőhasználatának vonatkozásában is áfafizetésére kötelezett a foglalkoztató még akkor is, ha nem kért térítést az igénybevevőktől (dolgozóktól, a cégben tulajdonosoktól) az üdülő használatáért.

 

Ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, ha mondjuk a munkáltató a tulajdonában lévő hajón biztosított ingyenes használatot a dolgozóinak.

 

Más a megítélés, ha a nyaraló, hajó tulajdonosa, bérlője üzleti partnereinek biztosít pihenési, kikapcsolódási lehetőséget. Ebben az esetben a felmerülő költség üzleti ajándéknak minősül, amely az Szja tv. 70. §-a alá tartozik.

 

A cég által finanszírozott nyaralás

Ha olyan utazásról van szó, amely adóköteles, akkor a magánszemély munkaviszony keretében nem pénzbeni juttatást kap – vagyis mondjuk a cég befizeti őt a görög tengerpartra –, akkor ezt úgy kell kezelni, mintha munkaviszonyból származó pénzjövedelmet kapott volna. A közterhek tehát ugyanazok, mintha bérként kifizették volna az erre fordított összeget. Ráadásul a nyaralási költség nettó bérként kezelendő, vagyis 0,665-tel elosztva fel kell bruttósítani azt, majd a bruttó összeg után szükséges a közterheket megállapítani.

Az üzleti partnereknek biztosított utazás üzleti ajándéknak minősül és ennek közterheit viseli.

 

A céges tréningek – álcázott utak

A nyár közeledtével a szabadságolások mellett megkezdődik a munkavállalóknak szervezett továbbképzések, szakmai napok időszaka is (akár szafarik, vagy nílusi hajóút…). A céges kirándulások, szabadidős programok nem egyszer üzleti, hivatali utazásként kerülnek elszámolásra. Igen gyakran rövid szakmai előadások, tréningek mögé bújtatva számolják el ezek költségeit.

 

A tréningeket sok esetben földrajzilag olyan helyeken tartják – akár tetemes költségek mellett – amelyeket a cég tevékenysége nem indokol. Igen, még akár egy túlélési csapatépítő tréning is megtartható Magyarországon, ám ennek ellenére sok cégtől lassan olyan helyekre utaznak a csapatépítés égisze alatt, ahol talán még zsoldosokat sem képeznének. Ez önmagában persze nem baj. A gond ott kezdődik, hogy senki nem fizet adót kapcsolódóan, pedig ez nem mindig állja meg a helyét. Vessünk ezért egy pillantást az Szja tv. hivatali, üzleti út meghatározására!

 

Szja tv. 3. § 10. pontja alapján hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti; továbbá az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás (a lakóhelytől való távollét).

 

Érdekes a törvényi megfogalmazás, amit valóban komolyan kellene venni. Sokszor hallani – még akár könyvvizsgálóktól is, hogy „mindenki így csinálja”. A kollektív tévedés azonban nem írja felül a törvényt. A kérdés tehát az, hogy mi minősül látszólagos utazásnak. A másik kérdés az, hogy milyen lehet a tényleges szakmai és a szabadidős program aránya.

Természetesen elfogadható álláspont, hogy egy-két órás intenzív szakmai program sokszor több információt tartalmaz, mint egy semmitmondó, egész napot kitöltő. Hol van tehát az arány? Nehéz erre a két kérdésre válaszolni és a jelen cikk terjedelmi korlátai miatt talán nem is igazán lehetséges. Úgy vélem azonban, hogy az alábbi szempontok mindenképpen mérlegelendőek vonatkozóan:

 

Az utazási irodák szívesen szerveznek a gazdálkodó szervezetek részére szakmai utakat, meetingeket, esetleg konferenciákat. Az egyik legfizetőképesebb réteg az igényes, luxuskörülményeket megrendelő nagyobb (főleg multinacionális) cégek közül kerül ki, de a kisebbek is sokszor rendelnek hasonló utakat, mondjuk a legjobb dolgozóikat részesítve így jutalomban. Az ilyen utakra általában az igényesség jellemző ennek megfelelő költségekkel, hiszen a szállodákban, éttermekben a legjobbat kérik, illetve speciális programokat szerveztetnek. Az utak egy része egészen egzotikus tájakat, országokat, földrészeket céloz meg: nem ritka a bangkoki, afrikai, dél-amerikai utazás, amelyet az érintett magánszemély nem feltétlenül engedhet meg magának.

 

Az út szakmai jellegét sokszor az adja, hogy valamilyen szakmai programot iktatnak be, amely lehet gyárlátogatás vagy olyan program, amely kapcsolódik a gazdálkodó szervezet tevékenységéhez (például vonatkozó előadást tartanak), ezzel együtt a munkáltató szakmai útként számolja el a „nyaralást”, noha annak valójában nem sok, vagy akár semmilyen köze nincs a szakmaisághoz.

 

Ezek a kirándulós, nyaralós tréningek sokszor igazán komoly pénzbe kerülnek, ami persze relatív, hiszen hatásukra sokat nőhet a teljesítmény is, az lehet nagyon erős a motivációs tényező. A cég által finanszírozott tréning költsége a vállalkozási tevékenység érdekében elszámolt költségnek számít a társasági adó alapjának számításakor. Amennyiben a program szakmai, annak megvalósítása a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében történt, a magánszemély jövedelmének kiszámításánál nem kell figyelembe venni az utazás, szállás díját, tehát az nem minősül adóköteles juttatásnak. A szabadidős program finanszírozása viszont személyi jövedelemadóval és szociális hozzájárulási adóval terhelt egyes meghatározott juttatásnak minősül.

Amennyiben azonban az adóhatóság az adott program kapcsán arra a megállapításra jut, hogy az elsősorban szabadidős és nem szakmai programok eltöltésére irányult, akkor az utazás és szállás költség – a szabadidős program költségeihez hasonlóan – egyes meghatározott juttatásnak minősül.

 

Abban az esetben, ha nem kapcsolódik szorosan a tréning célja a vállalkozás gazdasági tevékenységéhez, más lesz a céges tréning elszámolása. Ilyen eset lehet, ha a cégnél egyes dolgozók jutalmazására használják a tréninget. Főszabályként ilyenkor a tréning és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások a dolgozó adóköteles jövedelmét növelik.

 

Az MLM rendszerek tagjainak incentive utjai

Az MLM rendszerek működésének egyik legizgalmasabb része, amikor incentive utakat szerveznek a teljesítmény ösztönzése érdekében. Az incentive utazás alapjában véve jutalomutazást jelent, amely a dolgozónak szánt elismerő ajándék a jól végzett munkájáért, egy adott cél teljesítésért, avagy annak felülmúlásáért. Ennek az utazásnak az elsődleges célja a kikapcsolódás, szórakozás és pihenés. Az MLM rendszerek általában vállalkozások hálózatából álló rendszerek. Igen ritkán fordul elő megbízási szerződés vagy munkaszerződés ebben a világban, mivel leginkább egyéni vállalkozók vagy társas vállalkozások kapcsolódnak egy-egy értékesítési rendszerhez. Ez egy kissé megkönnyíti az adózási kérdésének elbírálását. Azokban az esetekben, amikor egy-egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó (hálózatépítésben vagy termékértékesítésben élen járó) jutalomutazást kap, akkor ez üzleti ajándéknak tekintendő. Annak függvényében, hogy az utazást, vendéglátást finanszírozó belföldi vagy külföldi illetőségű, eltérőek az adózási szabályok. Külföldi finanszírozó esetében az adóztatás mikéntjét az adott ország nemzeti szabályainak függvényében lehet meghatározni.

Amennyiben az utazást, kirándulást finanszírozó belföldi illetőségű, akkor az Szja tv. 70. §-a alapján történik az adóztatás. A költségek 1,18-szorosa után 15% személyi jövedelemadót és 17,5% szociális hozzájárulási adót kell fizetni az üzleti ajándék után.

 

A cikk szerzője:

Sándorné Új Éva okleveles adószakértő,

a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója

 

Jelentkezzen még a változások előtt szakképzéseinkre! Mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, TB- és bérügyintéző, illetve más pénzügyi ágazati szakképesítések. Kattintson a részletekért! >>>