A reklámadóról

2014.08.18

A reklámadóról szóló törvény módosított szöveggel és halasztott időponttal 2014. augusztus 15-én lépett hatályba. Ettől függetlenül az elsődleges adókötelezettek első előleg bevallását és befizetését augusztus 21-ig, a másodlagos kötelezettek első bevallását és befizetését szeptember 22-ig kell teljesíteni. Mindeközben a jogszabályból fakadó számos bizonytalanság a mai napig nem tisztázott, amelyen még az sem változtat, hogy az adóhatóság 2014. augusztus 4-én közzé tette honlapján a reklámadó bevallás (1494) és annak kitöltési útmutatója tervezetét.

A Parlament először 2014. június 11-én kivételes eljárásban szavazta meg a reklámadót és az arról szóló törvény bevezetését, amely a Köztársasági Elnök aláírása után 2014. június 17-én 2014/XXII. szám alatt (a továbbiakban: "Ratv.") jelent meg a Magyar Közlönyben. A tervek szerint a törvény 2014. július 18-án lépett volna hatályba. Azonban 2014. július 4-én, még a tervezett hatálybalépés előtt, a Parlament elfogadta a reklámadó-törvény módosítását és életbe lépésének halasztását. E módosítást 2014. július 15-én hirdették ki. Ennek eredményeképpen a reklámadó törvény immár módosított szöveggel 2014. augusztus 15-én lépett hatályba, amellyel párhuzamosan változtak a társasági adóról és a személyi jövedelemadóról szóló törvények is.

Az új adónem a reklámok közzétételéből származó bevételeket és a reklámköltéseket adóztatja. Nem csupán a médiaszolgáltatókra, hanem szektortól függetlenül valamennyi jelentős reklámtevékenységet folytató vállalkozásra is hatással lesz. Elsődleges adókötelezettként a médiaszolgáltatók és a saját célú reklámot folytatók merülnek fel, ám a reklám tartalmat megrendelő adóalanyok is kötelezetté válhatnak.

Az elsődleges adókötelezettség
Az elsődleges adókötelezetteket két nagyobb csoportba sorolhatjuk. Egyrészt ők a reklám közzétevői, vagyis a médiaszolgáltatók, a sajtótermékek kiadói; a szabadtéri reklámhordozót, járművet, nyomtatott anyagot, ingatlant reklám céljára hasznosító személyek és szervezetek, valamint az interneten reklámozók. Másrészt, ide tartoznak az ún. saját célú reklám, azaz az önreklám közzétevői, amely minden, a jogszabályi kötelezettségen túlmenő tájékoztatási, marketing vagy értékesítési tevékenységet magában foglal.

A reklámadó vonatkozásában reklámnak minősül a Ratv.  szerinti gazdasági reklám és az Mttv. szerinti kereskedelmi közlemény. A reklám közzététele a Ratv. szerinti közzétételt jelenti, amely nem más, mint a reklám megismerhetővé tétele, akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára. A reklám közzétevője pedig az , aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi. Mindezek - jelentős bizonytalanságokat hordozva - nagyon tág teret szabnak a reklám közzététel értelmezésére, ami elsősorban a reklám bevételekhez kapcsolódó adókötelezettségek meghatározásában okoz problémát.

Az új adónem azonban a reklámok közzétételéből származó bevételeken túl a saját célú reklámköltéseket is megadóztatja. A saját célú reklám tárgya lehet a cég saját terméke, áruja, szolgáltatása, tevékenysége, neve vagy egyéb megjelenése. így a reklámadó nem csupán a médiaszolgáltatókra, hanem szektortól függetlenül valamennyi jelentős reklámtevékenységet folytató vállalkozásra is hatással lesz. Az önreklámmal kapcsolatos adókötelezettség meghatározásában is rengeteg bizonytalansági tényezővel szembesülünk. Kérdéses, hogy a saját célú reklám fogalmát mennyire kiterjesztően kell értelmezni. Problémás az is, hogy a törvény nem írja le az adó földrajzi hatályát, az adókötelezettség és az adóalany meghatározásában is csak elvétve találhatók korlátozások Magyarországra, illetve a magyar nyelvű reklámtartalomra vonatkozóan.

A reklámbevételek és az önreklámhoz tartozó költségek együttesen alkotják a reklámadó törvény szerinti elsődleges adóalapot, melyek összegének együttes figyelembe vétele szükséges az 500 millió Ft adómentes adóalaphatár meghatározásához. Az adó alapja tehát egyrészt az adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétel - amelybe továbbá (amennyiben érintettek) a Ratv. szerinti adóalannyal a számviteli törvény szerinti kapcsolt viszonyban lévő reklámértékesítő ügynökségek hasznát is bele kell számítani. Másrészt a saját célú reklám közzététele esetén a reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költség az adó alapja.

Mindezeken felül, a társasági adó szerinti kapcsolt felek adóalapját összevontan kell meghatározni: azaz az egyedi adóalapokat először össze kell adni, az adót a magasabb összeg után megállapítani, majd a csoporttagok között az egyedi adóalapok arányában kell megosztani.

Ez a számítási mód nem idegen a magyar szabályozástól, hasonlót kellett alkalmazni a 2010-2012 között érvényes kiskereskedelmi különadó esetén - melyet egyébként az Európai Unió bírósága a C-385/12 Hervis-ügyben kifogásolt, és jelenleg is ilyet érvényesítünk a helyi iparűzési adó kiszámítása során is. A vállalatcsoportok számára azonban ez a számítási mód kétszeresen is kedvezőtlen lehet. Egyrészt az adómentes legalsó sávba eső 500 millió Ft-os adóalapot nem külön-külön, hanem együttesen, csak egyszer vehetik figyelembe (tehát az a csoporttag is fizet, aki egyébként adómentes lenne); másrészt a cégcsoport összesített adóalapja erős progresszivitás mellett akár magasabb sávba is tolhatja őket, mint külön-külön lennének, ezzel is jelentősen növelve az adó összegét.

Kivételes szabályként 2014-ben a Tao/Szja szerinti veszteség 50%-ával lehet csökkenteni a reklámadó alapját, ha az adóalany 2013-ban számvitelileg is veszteséges volt (azaz ha az adózás előtti eredmény is nulla vagy negatív volt). Az így felhasznált veszteséget a Tao/Szja szerint még egyszer felhasználni már nem lehet.

Az adó mértéke sávosan progresszív: az adóalap első 500 millió forintjáig 0%, míg a legfelső kulcs - az adóalap 20 milliárd forintot meghaladó része után - 40%. Az elsődleges reklámadó kötelezettségeket bevallani csak azoknak kell, akiknek reklám közzétételéből származó bevételei és/vagy saját célú reklámhoz kapcsolódó közvetlen költségei a kapcsolt feleket is figyelembe véve elérik az 500 millió forintot. Akik ezt nem érik el, azoknak nem kell adót fizetniük, és a 0% alá eső adóalanyokra a bevallási kötelezettség sem vonatkozik.

A reklámadó végleges formájában 2014. augusztus 15-én lépett hatályba. Ettől függetlenül az első adóelőleg-bevallási és -fizetési kötelezettséget a naptári év szerint adózóknak a 2013-as tényadatok alapján augusztus 20-ig - a nemzeti ünnep miatt augusztus 21-ig - kell teljesíteni. A második részletet pedig november 20-ig kell majd megfizetni. Év végén december 20-i határidővel az előleget fel kell tölteni az ez évre várható adó összegéig. a végleges adófizetési kötelezettséget 2015. május 31-i határidővel kell majd rendezni.

Azoknak az eltérő üzleti éves adózóknak, melyek adóéve a reklámadó törvény hatályba lépése előtt, tehát 2014. augusztus 15-e előtt indult, 2014-re adóelőleg bevallási és befizetési kötelezettséggel nem kell számolniuk.

Másodlagos adókötelezettség
A hírekből "nyilatkozatháborúként" ismert szabályok szerint, ha az adófizetésre elsődlegesen kötelezett adóalany nem nyilatkozik arról, hogy bevallja és befizeti az adót, vagy arra egyébként nem kötelezett, az adókötelezettsége havi 2,5 millió Ft-os költés felett átszáll a megrendelőre. Ez esetben az adó mértéke 20%, melyet havonta kell megállapítani és megfizetni.

Továbbá, bármilyen reklám közzétételével kapcsolatban felmerült költség nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, azaz a társasági adóban elismert költségnek (azzal a társasági adó alapját meg kell növelni), ha az adófizetésre kötelezett nem nyilatkozik arról, hogy a reklámadót bevallja és befizeti, vagy arra egyébként nem kötelezett. Ezt a szabályt a 2,5 milliós havi korláttól függetlenül, az alatt is alkalmazni kell. Vagyis a reklámköltség után felmerülő 20%-os reklámadót, további 10 vagy 19%-os mértékű társasági adó is kísérheti.

A nyilatkozatokat tehát minden esetben be kell szerezni. Nyilatkozatot lehet tenni a számlán záradékoltatás formájában, külön nyilatkozattal vagy épp a felek közötti írásos szerződésbe foglaltan, érdemes azonban a nyilatkozatban mind az elsődleges, mind a másodlagos (a Ratv. 3.§ (1) és (2)) szerinti adókötelezettségeket lefedni, hiszen a reklámadó és a társasági adó megrendelőt sújtó hatása nem feltétlenül ugyanaz.

A reklámadó törvény szerint a nyilatkozattételi kötelezettség csupán az elsődleges kötelezetteket (azaz a médiaszolgáltatók, a sajtótermék kiadói, a szabadtéri reklámhordozón, nyomtatott anyagon, járművön, ingatlanon reklámozó személy és az internetes reklám közzétevője) terheli, melyre a 20%-os adófizetési kötelezettség csupán a nyilatkozattal le nem fedett tételek összesített havi 2,5 millió Ft-ja felett lép be.

A társasági adó törvény azonban a reklám közzétevőjének (nagyjából a fent felsorolt elsődleges adókötelezettek) kifizetett díjak mellett, a reklám közzétételében közreműködőknek (ezek lehetnek a reklámadó megrendelőként adóztatott másodlagos kötelezettjei, de akár a lánc további szereplői is) járó ellenértéket is a vállalkozás érdekeivel ellentétesnek minősíti nyilatkozat hiányában, méghozzá értékhatár nélkül.

A másodlagos adókötelezettséget a Ratv. hatályba lépése, azaz a 2014. augusztus 15-t követően kézhez kapott számlák és bizonylatok alapján először szeptember 20-ig - a hétvége miatt szeptember 22-ig - kell majd bevallani (1494-04) és befizetni, majd ezt követően havonta rendezni. Az adófizetésre nem kötelezett adóalany adóbevallásra a másodlagos kötelezettség vonatkozásában sem kötelezett, itt sem kell tehát 0-s bevallást beadni. Azonban, akinek havi és éves bevallási kötelezettsége is keletkezik, azokat egy bevalláson nem tudja teljesíteni, a havi adókötelezettségre és az éves elszámolású adóra (adóelőlegre) vonatkozóan külön-külön kell a 1494 jelű bevallást benyújtani.

Bizonytalanságok
A fent jelzett bizonytalanságok mellett a napi gyakorlat sok további kérdést is szül. Ráadásul, az egyes cégeknél a különböző adókötelezettségi jogcímek együttesen is felmerülhetnek: pl. áruházláncok (reklámbevételek és saját célú reklám kapcsán is), vagy bármely iparágban (saját célú reklám és másodlagos kötelezettség). Szükséges ezért a reklámtevékenységek tételes átvilágítása annak megállapítására, hogy mely kommunikációs, tájékoztatási, értékesítési célú tevékenységek esnek a törvény hatálya alá, hiszen csak ezt követően határozható meg, hogy a költségeknek mely része után kell adót fizetni. Érdemes továbbá megvizsgálni az érvényben lévő beszállítói szerződéseket és a tervezett marketing-költségvetést is.

A LeitnerLeitner a reklámadóra specializálódott szakemberekkel áll ügyfelei rendelkezésére.

 

 

 

 

 

Siklós Márta                                                                                                 Jancsa-Pék Judit

Partner                                                                                                            Partner

H 1027 Budapest, Kapás u 6-12 B/V                                                             H 1027 Budapest, Kapás u 6-12 B/IV

T +36 1 279 29 30,                                                                                         T +36 1 279 29 46

F +36 1 209 48 74                                                                                           F +36 1 209 48 74

E siklos.marta@leitnerleitner.hu                                                                     E jancsa-pek.judit@leitnerleitner.hu

H www.leitnerleitner.hu                                                                                  H www.leitnerleitner.hu