A pénzügyi lízing számviteli problémái

2019.07.30

 

A lízingbeadók egy része a friss előírások szerint ugyan áttért az IFRS-ek szerinti beszámolókészítésre, ám amelyek nem tették, azok esetében továbbra is a a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai relevánsak. A lízingbevevők jelentős részénél pedig fel sem merült az áttérés kérdése, így számukra ma is a számviteleről szóló 2000. évi C. törvény a mérvadó, amiről akár azt is hihetnénk, hogy mindent tudunk róla. Az utóbbi idők szakmai megkeresései azonban azt mutatják, hogy a kapcsolódó kérdések újra és újra felmerülnek, hiszen mikor már lassan minden a témához kötődő írás az IFRS 16-ról, annak izgalmas, és gyökeresen új megközelítéséről szól, a lízingbevevőknek még nem ez a fontos…

 

A pénzügyi lízing számviteli és áfa-törvénybeli megítélésével kapcsolatban napjainkban is felmerülő kérdésekkel, ezeknek az ügyleteknek az indításával, fenntartásával, illetve a futamidő végi és idő előtti lezárásával foglalkozunk a jelen cikkben, s ötleteket adunk a problémák lehetséges megoldásaira.

 

A pénzügyi lízing fogalma

A pénzügyi lízing számviteli szempontból lényeges fogalmát a 2013-ban megalkotott „új” Hpt. szabályozza, mely fogalom fő jellemzője, hogy a lízingbevevő:

A számviteli törvény a fenti, Hpt.-beli fogalmat veszi át, ám pénzügyi lízingnek tekinti az anya- és leányvállalat között létrejött ilyen tartalmú szerződést is.

A pénzügyi lízingnek minősülő ügyletek esetén a számviteli törvény a következő előírásokat tartalmazza:

 

 

A gyakorlatban a pénzügyi lízingügyleteket a két eset áfabeli megítélése alapján – a futamidő végi tulajdonszerzés biztos-e, vagy opcionális – zárt- és nyíltvégű lízingnek nevezzük. Az áfatörvény szerint akkor, ha a tulajdonjog átszállása a futamidő lejártával és az ellenérték kiegyenlítésével automatikusan megtörténik, azaz a lízing zártvégű, a birtokbaadáskor fizetendő az áfa. (Új Áfatv. 10. § a)

 

A csupán vételi opciót tartalmazó nyíltvégű pénzügyi lízingügyleteket az áfatörvény szolgáltatásnyújtásként kezeli, így azok esetében áfafizetési kötelezettség az egyes tőketörlesztő-részletek után azok esedékességének időpontjában keletkezik.

 

Ügyletek indulása

A számviteli törvény alapján a lízingbeadónál pénzügyi lízingügyletek esetén értékesítésként kell kezelni a birtokbaadást, azaz bevételt és ráfordítást kell realizálni, s ezzel egyidejűleg a könyvekből kivezetett lízingtárgy helyett annak ellenértékét kell követelésként kimutatni.

 

A lízingbevevővel szemben kimutatott követelés a lízingbeadónál tehát magába foglalja a biztosan megfizetendő tőketörlesztéseket és a szerződés szerinti maradványértéket is, annak ellenére, hogy ez utóbbi pénzügyi teljesítése és a teljesítő személye a lízingbevevő döntésétől függ majd.

 

A lízingbevevőnél kérdésként merül fel, hogy a lízingbeadóval szemben kimutatott kötelezettség ugyanezen tételeket foglalja-e magában, vagy a szerződés szerinti maradványérték külön kezelendő, és így a későbbiek során nincs hozzá kapcsolódóan specifikus teendő.

 

A magyar számviteli előírások szerinti beszámolót készítő lízingbeadók számára a fentieket árnyalja a 250/2000. kormányrendelet, amely végeredményét tekintve részben módosíthatja a számviteli törvény előírásait, hiszen lehetővé teszi, hogy a lízingbeadó könyveibe a lízing tárgya ne kerüljön be, de az ügyindítás következményei a mérlegben ekkor is változatlanok maradnak.

 

Az ügyletek futamidő végi zárása

Zártvégű pénzügyi lízing esetén az utolsó törlesztőrészlet megfizetése automatikus tulajdonátszállást eredményez, ám ez külön könyvelési lépéssel sem a lízingbeadónál, sem a lízingbevevőnél nem jár.

 

Amennyiben nyíltvégű lízingszerződés esetén a lízingbevevő a futamidő végén – a korábbi díjak megfizetése esetén – a tulajdonjog megszerzését választja, kérdéses a maradványérték kezelése. Egyik megoldásként a lízingbeadó kiállítja a maradványértékről szóló számlát, mely számvitelileg tőketörlesztésnek, áfaszempontból azonban termékértékesítésnek minősül. A lízingbevevő ezzel párhuzamosan nem termékbeszerzést, hanem szintén tőketörlesztést könyvel. Alternatív megoldás a maradványérték ráaktiválása a lízingbevevő könyveiben a már meglévő, amortizált lízingtárgyra. Ez utóbbi azonban nem konzisztens az ügyindításnál előírt szabályokkal és számos esetben további kérdéseket, megoldandó problémákat vet fel.

 

Ha a lízingbevevő nem él tulajdonszerzési opciójával, köteles a lízingtárgyat visszaadni a lízingbeadónak, s kivezetni könyveiből. E kivezetés bizonylata elméletben lehetne a lízingbevevő által kiállított számviteli bizonylat, hiszen ekkor a használati jogot ő adja vissza a lízingbeadó számára. Ekkor a lízingbevevő értékesítést, a lízingbeadó pedig beszerzést könyvelne. A bruttó elszámolás elve alapján mindkét félnél felmerülne a keletkező kötelezettség és követelés egymással szembeni elszámolásának igénye.

 

A fenti bizonylatolási megoldás helyett a visszavétel alapját képező bizonylat kiállítása a lízingbeadó oldalán valósítandó meg.

 

E bizonylat legegyszerűbb könyvelési tétele az, ha a lízingügylet indulásakor könyvelt tételek ellentettjét rögzítik a felek a könyveikben. A lízingbeadónál így a könyvekben megjelenik a lízingtárgy, és ezzel azonos értékben csökken a lízingbevevővel szembeni követelés. A lízingbevevőnél pedig csökken a lízingtárgy értéke és a lízingkötelezettség.

 

Amennyiben lízingbevevő nem él vételi jogával, akkor lízingbeadó visszaveszi a lízingtárgyat, amelynek visszavételi ára többféle is lehet, de praktikusan az eszköz visszavétele a szerződés szerinti maradványértéken történik, a követelés és a kötelezettség megszűnik mindkét fél könyveiben.

 

A lízingbevevő könyveiben a maradványértékkel csökkentett eszközérték is kivezetendő, hiszen az eszköz ekkor már nincs a birtokában. E kivezetés módja lehet a visszavételi árral csökkentett bruttó érték és a használat során elszámolt értékcsökkenés összegének egymással szemben történő összevezetése, majd a különbözet eredménnyel szembeni rendezése.

 

Az ügyletek felmondása

A futamidő vége előtti lezárásra akkor kerül sor, amikor a lízingbevevő a szerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesíti, ezért a lízingbeadó felmondja a szerződést.

 

Ekkor a Számviteli törvény 50. § (6) bekezdése alapján az alkalmazandó ár csak az eszköz piaci értéke, de maximum az eredeti eladási ára lehet. Ez az előírás és az a tény, hogy a lízingbevevővel szembeni követelések között a múltban már esedékessé vált és a lízingbevevő által meg nem fizetett tőke- és kamatrészletek is szerepelnek, érinti a pénzügyi elszámolást is.

 

Az eszköz értékesítésekor a lízingbeadó számára a korábban meg nem fizetett tőke- és kamattartozást, valamint nyíltvégű pénzügyi lízing esetén a maradványérték megtérülését az értékesítési ár biztosítja, illetve ezen túlmenően – a szerződés típusától (nyílt/zárt) és a szerződés rendelkezésietől függően – rendezni kell a különbözetet is.  

 

 

A cikk szerzője:

Dr. Gulyás Éva, egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem

a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központja oktatója

Az összes szükséges kreditpont távoktatásban! A szerző előadása elérhető távoktatási csomagajánlatunkban is. »