A munkajogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének szabályai a bírói gyakorlat tükrében

2015.12.10

A munkaviszony-megszüntetés lehetséges módjainak felsorolását a hatályos Munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény, a továbbiakban: Mt.) 64. §-a tartalmazza. A jogszabályi lista taxatív, így a munkaviszony megszüntetésére kizárólag az ott meghatározott jogcímeken kerülhet sor, vagyis közös megegyezéssel, felmondással, illetőleg azonnali hatályú felmondással.

Míg a felmondás és az azonnali hatályú felmondás szabályait az Mt. részletesen tárgyalja, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről igen szűkszavúan rendelkezik. A jogkereső közönség számára nem marad tehát más lehetőség, mint a jogszabály indokolásából, illetőleg a bírói gyakorlat alapján választ találni a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Ebben a cikkben ehhez kívánunk némi támpontot nyújtani.

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás tartalmának kialakítását az Mt. – a polgári jogban ismert szerződéses szabadság analógiájára – teljes egészében a felek szándékára bízza. A munkaviszony megszüntetésére irányuló, azt rendező közös megegyezés – még ha elnevezése szerint az megállapodás is – nem tekinthető polgári jogi szerződésnek. A megállapodás alapján megszüntetendő munkaviszony speciális jellege folytán, az a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint értékelendő, és az Mt-ben rögzítettek szerint támadható meg.

A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel mind a határozott időre, mind a határozatlan időre szóló munkaviszonyt bármikor megszüntetheti. A munkaviszonynak ilyen módon történő megszüntetéséhez mindkét fél feltétel nélküli akarat-elhatározása szükséges, vagyis a közös megegyezés akkor állapítható meg, ha a felek minden lényeges kérdésben egybehangzóan és befolyásmentesen azonos álláspontra jutottak. Ha a felek között nincs akarategység a munkaviszony megszüntetésének módját és feltételeit illetően, közös megegyezésről nem beszélhetünk. Az, hogy a munkavállaló új munkáltatónál kötött munkaszerződést és munkába lépett, önmagában nem jogosítja fel a korábbi munkáltatóját arra, hogy ezen időponttal közös megegyezésre hivatkozással megszüntesse a munkavállaló nála fennálló munkaviszonyát.

A munkaviszony felmondással szűnik meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését kéri, a munkáltató azonban a közös megegyezéshez nem járul hozzá, és a munkavállaló kérelmét felmondásnak tekinti, a munkavállaló pedig ezt tudomásul veszi, elfogadja, majd a munkaviszonya a felmondási idő letöltése után szűnik meg.

A megállapodásban mindenképpen rendelkezni szükséges a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló közös szándékról, valamint a munkaviszony megszüntetésének időpontjáról. A megszüntetés lehet azonnali hatályú, illetve a jövőbeli időpontra szóló is, de visszamenőlegesen a felek még közös szándékkal sem rendelkezhetnek a munkaviszony megszüntetéséről.

A felek ezen túlmenően a megállapodásban bármely, a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos kérdést rendezhetnek pl. a munkavállaló részére járó juttatások elszámolása, esetlegesen a munkavégzés során használt eszközök (telefon, laptop) munkavállaló által történő megvásárlása, a felek között fennálló tanulmányi szerződés további sorsa, versenytilalmi megállapodás kikötése, stb.

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése nem zárja ki a versenytilalmi megállapodás fennmaradását. Éppen ellenkezőleg: a munkaviszony megszűnése esetére kikötött versenytilalmi megállapodás (pl. versenytársnál történő elhelyezkedési tilalom, a munkavállalók „elcsábítására” vonatkozó megállapodás) ekkor hatályosul. Tanulmányi szerződés esetén az a körülmény, hogy a munkáltató a tanulmányi szerződésben a munkavállaló terhére előírt letöltendő idő előtt hozzájárul a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetéshez, nem jelenti, hogy egyben lemondott volna a szerződésszegésből eredő igénye érvényesítéséről is.

Az sem jogellenes, ha a felek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről rendelkező megállapodásban a felmondás szabályainak (teljes vagy részbeni) alkalmazását írják elő. A közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetés esetén nincs kötelező felmentés, de annak nincs akadálya, hogy a felek azzal azonos taralommal, pl. a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítésről rendelkezzenek. Közös megegyezés esetén hasonlóképpen nem érvényesülnek a felmondási védelem, illetve korlátozások szabályai sem [Mt. 65. § (3) bek., 68.§. (2) bek.]. Közös megegyezéssel tehát akár keresőképtelenség vagy terhesség alatt is megszüntethető a munkavállaló munkaviszonya.

A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről megkezdett tárgyalás esetén a munkavállaló nem mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Ha munkavállaló munkavégzési helyéről megfelelő indok nélkül távol marad, illetve munkavégzési kötelezettségét nem teljesíti, a munkáltató jogszerűen élhet a felmondás eszközével.

A munkáltató által megszövegezett és aláírt közös megegyezésről szóló megállapodás tervezete nem a munkáltató egyoldalú intézkedésének, hanem szerződési ajánlatnak minősül, melyet a munkavállaló visszautasíthat. Önmagában az ajánlat elfogadásának visszautasítására felmondási jog nem alapítható.

Formai előírásként a jogszabály rögzíti, hogy a jogviszony megszüntetésére irányuló megállapodást írásba kell foglalni. A jogszabály nem írja elő, hogy a mind a munkáltatói, mind a munkavállalói szándékot ugyanazon dokumentumnak kell tartalmaznia, ezért a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló, egybehangzó jognyilatkozatok külön okiratba is foglalhatóak.

A közös megegyezés esetén is érvényesülő előírás, hogy a jogviszony megszüntetésére vonatkozó szándékot joghatályosan a munkáltatói jogkör gyakorlója teheti meg. Az új Mt. ugyanakkor jogszerűnek minősíti azt is, ha a munkaviszony megszüntetéséről szóló közös megegyezést a munkavállaló mellett a munkáltató részéről a helyettesítésre jogosult személy írta alá, vagy a munkáltató képviseletében eljáró személy eljárását, aláírását a munkáltatói jogkör gyakorló jóváhagyta. Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára. [Mt.20. §]

A munkavállalót a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodással szemben is megilleti jogorvoslat, a megállapodás megtámadásának szabályairól következő cikkünkben olvashat részletesen.

A cikk írója:
dr. Nagy Krisztina
alkalmazott ügyvéd, munkajogi szakjogász
drnagyk@lencse-nagy.hu
a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ oktatója