A járulékfizetési alsó határ kérdései

2020. november 18.

 

2020. július 1-jén lépett hatályba a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetérő szóló 2019. évi CXXII. törvény, vagyis az új tbj tv, amely aztán 2020. szeptember 1-jén csúsztatva bevezette a munkaviszonyban állókra vonatkozóan a járulékfizetési alsó határ fogalmát is.

Alapvetően a jogalkotói szándék a heti 1 munkaórás ügyvezetők kiszűrését szolgálta, de hatást gyakorolt többek között minden olyan munkavállalóra, illetve munkáltatóra, akik vonatkozásában részmunkaidőben, 48.300 forintos bruttó bér alatt foglalkoztatás valósul meg. (A járulékfizetési alsó határ összege ugyanis a mindenkori minimálbér 30%-a, ami ma 48.300 forintot jelent.)
 
Annak ellenére, hogy volt időnk a felkészülésre, mégis nagyon sok foglalkoztató csak a mostanában szembesült a kapcsolódó problémákkal. Ami leginkább kellemetlen a foglalkozatók oldalán az az, hogy ugyan a bruttó bér erejéig a munkavállalót terheli a 18,5 %-os társadalombiztosítási járulék, de abban az esetben, ha ez az összeg a járulékfizetési alsó határ alatt van, akkor a foglalkoztató a különbözet után köteles megfizetni a járulékot. Ez sajnos a szociális hozzájárulási adóra is vonatkozik, hiszen a szociális hozzájárulási adó tekintetében minimum a 48.300 forintos alsó határ után kell teljesíteni a közterheket.
 
Ha a matematikáját szeretnénk látni, akkor a legjobb példa erre egy heti 2 órában munkaviszonyban álló takarító, nézzük tehát az ő példáját.
 
A munkavállaló heti 2 órában, bruttó 10.000 Ft munkabérért dolgozik tehát takarító munkakörben a vállalkozásnál, ahol a kicsiny iroda rendbentartása nem is kíván többet.
 
Ebben az esetben a munkavállaló terhére a 10.000 Ft után kell megállapítani a 18,5% társadalombiztosítási járulékot (1.850 Ft) és a 15% személyi jövedelemadót (1.500 Ft).
A  nettó bére tehát 6.650 Ft lesz.
 
A foglalkoztatónak a 15,5% szociális hozzájárulási adót a 48.300 Ft után kell megfizetnie (7.487 Ft), illetve a 1,5 %-os szakképzési hozzájárulást a tényleges jövedelem alapján (150 Ft).
 
Mivel a járulékfizetési alsó határ a munkavállalói oldaláról nem teljesül a 18,5% -os társadalombiztosítási járulék tekintetében, így a foglalkoztatóra hárul ennek a „kiegészítése” is a foglalkoztatás egyéb terhei mellett, amit a 38.300 forintos különbözet után maga finanszíroz saját forrásból (7.086 Ft).
 
Az is nagyon fontos szabály, hogy ha a munkavállaló több helyen végzi így – megjegyzem, hogy teljesen életszerűen – a munkáját, akkor minden jogviszonyában teljesülnie kell a járulékfizetési alsó határnak, hiszen összeszámítási szabály nem létezik.
 
Tuljdonképpen, minden foglalkoztatóját súlytja tehát ez a bérezéshez viszonyítottatan irracionális mértékű teher.
 
Természetesen a szabály kimondja, hogy abban az esetben, illetve esetekben, amikor 
 
  • a biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszony hónap közben keletkezik vagy szűnik meg;
  • vagy a biztosítási jogviszony szünetelés miatt a hónap egészében nem áll fenn;
  • vagy az adott hónapban a biztosított táppénzben, baleseti táppénzben részesül;
  • avagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén fizetési nélküli szabadságot vesz igénybe,
 
akkor a járulékfizetési alsó határ meghatározása során a fenti eseteket érintő naptári napokat figyelmen kívül kell hagyni. 
 
Ezekben az esetekben ha a naptári hónapnak csak egy részében áll fenn a jogviszony, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni.
 
Emellett a járulékfizetési alsó határra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni a munkaviszonyban álló és
  • gyermekgondozási díjban, gyermekek otthongondozási díjában, örökbefogadói díjban, gyermeknevelést segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülők;
  • a nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban, a szakképzésről szóló törvény szerint szakképző intézményben nappali rendszerű szakmai oktatásban, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató esetében.
 
Tisztán látszik a fentiek alapján, hogy a jogalkotó nem tért ki a mentesülési esetek tekintetében a csecsemőgondozási díjban részesülőkre és az akár felmentési idejüket töltőkre sem, így az ő esetükben a főszabály alkalmazandó jelenleg.
 
Az életszerű példák sokaságát felsorolva a fentiek szerinti szabályozási hátrány kiküszöböléséről ugyan zajlanak szakmai egyeztetések, de mindaddig, míg ez a szabály, nem tehetünk mást, mint alkalmazzuk. Természetesen, ha a nem kizárt változások vonatkozásában már láthatóak lesznek konkrétumok is, újabb e témában készülő szakmai cikkbel igyekszünk majd segíteni olvasóinkat a szabályszerű feladatellátásban.
 
A cikk szerzője:
Barabás Miklós
társadalombiztosítási szakember, közgazdász, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója
 
Az összes szükséges kreditpontok az otthon kényelmében és biztonságában – változatos távoktatási csomagunkban adókonferenciánkat is elérheti! >>>