A bizalmi vagyonkezelés - avagy a megszerzett vagyon hatékony védelme

2019. augusztus 27.

 

I. A bizalmi vagyonkezelésről általában

 

A bizalmi vagyonkezelés története meglehetősen hosszúra nyúlik vissza. Több különböző álláspont is ismert a „trust” tényleges eredetével kapcsolatban, a legvalószínűbb szerint angol eredetű jogintézmény, amely a feudális viszonyok között jött létre. Ennek ellenére semmiképp se tekinthető feudális relikviának, hiszen számos esetben megfelelő alakzatot jelent a gazdasági vagy magánjogi célok elérésére. A „trust” bevezetését a kontinentális európai jogrendszerbe a dologi jog rendkívüli zártsága nehezítette meg, mivel a tulajdont egységesként kezelték, míg az angol jogban a „trust” kapcsán a tulajdonjogi sajátos kettős helyzet áll a középpontban.

A magyar jogban a korábbi sikertelen próbálkozások után 2014-ben vezette be a jogalkotó a bizalmi vagyonkezelést, de máig számos kérdés övezi a jogintézményt, amely olyan személyeknek jelenthet kivételes perspektívát, akik a már megszerzett vagyonukat szeretnék nemcsak teljes biztonságban tudni, hanem egyes vagyonelemeiket egy előre látható, kiszámítható adózással szeretnének a házastárs, vagy az örökösök beleszólása nélkül a kedvezményezettek javára rendelni.

 

Vagyonkezelésbe lehet venni ingatlant, ingóságot, értékpapírt, vagyoni értékű jogot, lejárt és még le nem járt követelést egyaránt. Nem szükséges egyszerre, azonnal átruházni az érintett vagyonelemeket, lehet akár lépcsőzetesen is, de mindenképpen konkrétan meg kell tudni határozni, mit is adunk bizalmi vagyonkezelésbe.

 

A bizalmi vagyonkezelési szerződés határozott időtartamra jön létre, amelynek a magyar szabályozás szerinti mértéke maximálisan 50 év lehet. Fontos megemlíteni, hogy a vagyonrendelőnek csak a vagyonkezelést megelőzően fennálló tartozásai vonatkozásában lehet a hitelezői igényt érvényesíteni a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonon, a később keletkezettek vonatkozásában nem, ám ez is nehézségekbe ütközik. A kezelt vagyon ugyanis már nemcsak önálló jogalany, hanem önálló adóalany is, így mind a vagyonkezelő mind pedig a vagyonrendelő személyétől teljes mértékben független.

A jelenleg hatályos végrehajtási törvény értelmében a vagyonrendelő hitelezőinek követelései amennyiben végrehajtás alá is kerülnek, úgy a végrehajtónak nincs joga automatikusan felmondani a vagyonkezelési szerződést, azt annak érvénytelenségének valószínűsítése mellett peresítenie kell. Amennyiben e per eredménye az, hogy a vagyonrendelő a szerződés létrejöttekor már tudatában volt annak, hogy a szerződéssel hitelezői vagyont von el – ennek bizonyítása ezen eljárásokban meglehetősen nehézkes – úgy lehetséges a szerződés érvénytelenítése és így a vagyonrendelővel szemben korábban fennálló követelések kielégítése. Ez folyamat azonban igen hosszadalmas és még a jogszerű kielégítéseknek is gátat szabhat.

A vagyonkezelő kapcsán elmondható, hogy az általa kezelt vagyon nem az ő tulajdona, így a tartozások, amelyeket a vagyonkezelő személyéhez kötődnek nem elégíthetők ki a kezelt vagyonból. Amennyiben a vagyonkezelő fizetség ellenében látja el a tisztséget a vagyonkezelésből származó „bevétele” vonatkozásában a hitelező támaszthat igényt.

 

A bizalmi vagyonkezelésnek két fajtáját ismeri a magyar jogrend, az üzletszerű és a nem üzletszerű vagyonkezelést. Jelen cikk a nem üzletszerű vagyonkezelés egyes kérdéseit tekinti át dióhéjban.

 

II. A bizalmi vagyonkezelésben résztvevő személyek

 

1. A vagyonrendelő

 

A vagyonrendelő bocsátja a vagyonkezelő rendelkezésére a kezelt vagyont – ő a szerződés ura. Joga van a vagyonkezelő kijelöléséhez, majd esetlegesen e rendelkezés megváltoztatásához. A szerződés tartalmától függően különböző irányítási jogosítványokat is kaphat a szerződés fennállása alatt, amellyel befolyása alatt tudja tartani a vagyonkezelő tevékenységét. A vagyonrendelő lehet termeszétes személy és jogi személy is.

 

2. A vagyonkezelő

 

A vagyonkezelő lehet eseti, illetve nem eseti bizalmi vagyonkezelő. E tisztet jogi személy vagy természetes személy is betöltheti. Cikkünkben az eseti vagyonkezelőket mutatjuk be. Jogi személy vagyonrendelő esetén akár annak vezető tisztviselője, vagy az ő Ptk. szerinti hozzátartozója is lehet vagyonkezelő, ha korábban nem végzett vagyonkezelést és nincs olyan kapcsolt vállalkozása, amely már végez vagyonkezelési tevékenységet. (Az a szabály, hogy egy vagyonkezelő csakis egy darab bizalmi vagyonkezelésben lehet vagyonkezelő az nem zárja ki, hogy máshol kedvezményezett vagy akár vagyonrendelő legyen.) A vagyonkezelői tisztség a vagyonrendelő/vagyonrendelők általi kinevezésével jön létre főszabály szerint. Azonban vannak kivételes esetek, ahol akár a felszámolóra vagy más harmadik személyre, például a kedvezményezettre száll ez a jog.

A vagyonkezelő tisztsége megszűnhet/megszüntethető, közös megegyezéssel, valamely fél általi felmondással, a vagyonkezelő visszahívásával, vagy a vagyonkezelő halálával/jogutód nélküli megszűnésével is (ebben az esetben 3 hónapos határidőt biztosít a törvény az új vagyonkezelő kijelölésére).

 

3. Kedvezményezett és a pótkedvezményezett

 

Kedvezményezettnek és pótkedvezményezettnek mind jogi, mind természetes személy kijelölhető. Ha több kedvezményezett megjelölésére kerül sor, akkor jogosultság arányát százalékos arányban kell megjelölni. Alapvetően akkor jutnak szerephez, ha a szerződésben meghatározott idő lejárt, és mivel jelen esetben a szerződés megkötésével, majd azt követően a szerződés fennállása során a kezelt vagyon adózásával foglalkozunk elsősorban, a szerepüket tovább itt nem érdemes taglalni.

 

III. A kezelt vagyon adózása:

 

A kezelt vagyon jogi helyzete szempontjából a következőket kell leszögezni. A kezelt vagyon önálló adóalany, saját adószámmal rendelkezik, elkülönült alanya az adózásnak (az Art/Air szerint önálló adós).

Nem része a hagyatéknak - a vagyonrendelő halála esetén tehát alkalmas arra is, hogy úgymond akár „végrendeletként” funkcionáljon.

Nem része a házastársi vagyonközösségnek sem.

Nincsenek olyan hatósági szervek, amelyeknek jogosultsága lenne arra, hogy kontrolálják a kezelt vagyont - erre meg az adóhatóság se jogosult, kizárólag a vagyonrendelő. Az adóhatóságnak ugyanis a kezelt vagyon adószámára kiállított megbízólevéllel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy magát a kezelt vagyont ellenőrizni tudja. Jelenleg azonban - tekintettel arra, hogy a nem üzletszerűen kezelt vagyon -, ugyan az Art. szerint adósnak minősül és az értelmező rendelkezések is így szólnak, a nem üzletszerűen kezelt vagyon nem tartozik az Art tárgyi hatálya alá, így jelenleg nincs olyan adóhatóság, amely a nem üzletszerűen kezelt vagyon vonatkozásában megbízólevél kiállítására lenne jogosult.

Nézzük azonban az egyes adónemi vonatkozásokat!

 

1.Általános forgalmi adó

  • A 2015/53. számú adózási kérdés a bizalmi vagyonkezelés tárgyát képező vagyontömeg áfaalanyiságáról szól. Az anyagban kifejtésre kerül, hogy a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyontömeg és annak részét képező egyes vagyonelemek sem minősülnek az Áfa törvény 5. § (1) bekezdésének első fordulata szerint jogképes szervezetnek, így a kezelt vagyon nem válik adóalannyá. A vagyonkezelő a saját nevében állít ki számlát, s kizárólag saját nevében fogad mástól ilyeneket a vagyontömeg vagyontárgyaival folytatott gazdasági tevékenység tekintetében.

 

2 . Társasági adó:

  • A kezelt vagyont jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezetnek kell tekinteni a társasági adó (továbbiakban: Tao) vonatkozásában. A társasági adó megfizetésére a vagyonkezelő a kezelt vagyon után úgy köteles, mintha egy társaság lenne. Az adófizetési kötelezettség keletkezése bizalmi vagyonkezelés esetén a szerződés hatályosulásának napja. Ez - a szakirodalom által ismert és elfogadott – álláspont véleményem szerint nem helyén való, sokkal inkább az lenne az elfogadott, hogy az adóalanyiság keletkezésének napja az a nap volna, amikor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adószámot ad a kezelt vagyonnak. A bizalmi vagyonkezelő a saját nevében a kezelt vagyon adószámának a feltüntetésével teljesíti az adófizetési kötelezettséget. A vagyonkezelő jogai ebben a helyzetében gyakorlatilag megegyeznek vezető tisztségviselő jogaival. Magyarországon amiatt, hogy a kezelt vagyon egyfajta „quasi” gazdálkodó szervezet lesz, a korábbi szja köteles vagyon is tao adóalannyá válik, és amikor a vagyon hozamának a kiadása megtörténik, újra az adóztatására kerül sor.

 

3. Helyi iparűzési adó:

  • A kezelt vagyon hasonlóan a társasági adóhoz, a helyi iparűzési adónak (továbbiakban: Hipa) is alanya. Az, hogy melyik önkormányzat adóilletékességébe tartozik, két módon dönthető el. Elsődlegesen a kezelt vagyon székhelye alapján, ami a vagyonkezelő székhelye vagy lakóhelye alapján határozható meg, viszont egy kiegészítő szabály miatt a kezelt vagyonba tartozó hasznosított ingatlan telephelyként kezelendő. Amennyiben van a kezelt vagyonban ingatlan, akkor az ingatlan a fekvése szerinti település szabályai szerint fog adózni. Természetesen Hipa fizetési kötelezettsége önmagában a kezelt vagyonba lévő ingatlan miatt nem valósul meg, csak akkor, ha az ingatlanhoz hasznosítási tevékenység is kapcsolódik, azaz bérbeadási vagy valamilyen vállalkozási tevékenység.

 

4. Építmény és telekadó:

  • A kezelt vagyonban lévő ingatlan esetében az ingatlan fekvése szerint önkormányzat felé a bizalmi vagyonkezelő fogja teljesíteni a kezelt vagyon terhére az adófizetési kötelezettséget, ha a településen van építmény és telekadó.

 

5. Illeték:

  • Jogviszony fennállása alatt, a bizalmi vagyonkezelő az általános szabályok szerint fizeti meg eljárási és a vagyonszerzési illetéket.

 

IV. Számviteli szabályok a kezelt vagyonra

 

A kezelt vagyon a Számviteli törvény hatálya alá tartozik, mivel a törvény „vállalkozás”-ként azonosítja - ennek megfelelően kell teljesíteni a számviteli előírásokat.

Felmerülhet kapcsolódóan, hogy hogyan kell nyilvántartani az eszközöket a kezelt vagyonban és milyen értékben. Elsőként a vagyonkezelési szerződés megkötésékor kerül meghatározásra a kezelt vagyon értéke a felek által, vagy egyoldalúan a vagyonrendelő magatartásával - ez lesz az induló tőkéje a kezelt vagyonnak. A többi gazdálkodótól eltérően azonban a kezelt vagyon vonatkozásában nem kell közzétenni az éves vagy az egyszerűsített éves beszámolót, mivel a Számviteli törvény ezzel biztosítja a vagyonrendelő és a vagyonkezelő közötti bizalmi kapcsolatot, illetve védi a kedvezményezett és a vagyonrendelő magántitokhoz való jogát is. Emellett, ha külön rendelkezés nem írja elő a kötelezettséget, főszabály szerint a könyvvizsgálat alól is mentesül a vagyonkezelő éves, vagy az egyszerűsített éves beszámolója.

 

V. Amire még figyelmet kell fordítani…

 

A fentiekben – a cikk terjedelmi korlátaira figyelemmel - csak gondolatébresztő jelleggel, s igazán elnagyoltan tudtam összefoglalni ennek nagyon izgalmas és sok lehetőséget hordozó jogintézménynek az alapvető tudnivalóit. Sajnos itt még az olyan esszenciális jellegű kérdésekre, mint a kezelt vagyon kedvezményezett részére történő kiadása és annak adójogi kérdései, avagy a könyvvizsgálati kötelezettség alakulása sem tudtam kitérni.

 

A cél itt és most kizárólag az volt, hogy felkeltsem az intézményben rejlő lehetőségek iránti érdeklődést, s felhívjam az olvasó figyelmét e duális jogintézmény hazai alkalmazásának előnyeire.

Bízom abban, hogy az érdekeltek ennek mentén mérlegelik a kapcsolódó lehetőségeket, amiben akár 2019. szeptember 9-i előadásommal magam is szívesen nyújtok segítséget az érdeklődőknek.

 

A cikk szerzője:

dr. Szilágyi Roland

ügyvéd, a Dr. Szilágyi Roland Ügyvédi Iroda vezetője és

a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója